Nagyvonalú támogatónk adott egy jó ötletet, amihez szívesen csatlakozunk: tegyük elérhetővé azoknak is a Magyar Hangot, akik anyagi helyzete nem engedi meg az előfizetést, de szívesen olvasnának minket. Segítsenek nekünk, hogy segíthessünk másokon!
Van egy érdekes kezdeményezés világszerte, amikor egy csésze feketét adományoznak emberek ismeretlen társaiknak. Az ötlet régi: a második világháború alatti-utáni Olaszországban sok férfi mindenét elveszítette, még kávéra sem futotta nekik. Arrafelé a kávézás már akkor sem luxuscikk volt, hanem a mindennapi élet része, ezért azok, akik megengedhették maguknak, rögtön kettőt rendeltek. Az egyiket megitták, a másik pedig az első olyan, kevésbé szerencsés embert illette, aki elsőként besétált a bárba. Ilyenkor a pultos megkérdezte: „Kér egy kávét, uram?”, ami valójában azt jelentette, hogy van itt egy, már kifizetett kávé az ön számára, ha nem engedheti meg magának.
Az adakozó és a rászoruló ismeretlen maradt egymás előtt, így óvták a nagylelkűséget, az emberi büszkeséget és a kávé élvezetét is a nehéz időkben. Az ötlet azóta bejárta a világot, sok ország számtalan kávézójában van lehetőség „felfüggesztett kávéra”. Miért ne tehetnénk ezt meg az újság-előfizetéssel is? Nekünk egy olvasónk adott ehhez ötletet.
A Magyar Nemzet szelleme tovább él
Szeretett lapunk, a Magyar Nemzet nyolcvanéves korában megszűnt. De csak a teste halt meg. Keressenek, olvassanak minket!
Meszleny Zsolt levelében így fogalmazott: „Szeretném kifejezni köszönetemet és elismerésemet példamutató magatartásotokért. Nagyon szimpatikus számomra, ahogy a kialakult helyzetet kezelitek: minél nagyobb az akadály és a kilátástalanság, szerintem ti annál nagyobb energiával álltok szembe a feladattal. Köszönöm, hogy valaki a magyar médiában még képviseli az általam is vallott keresztény, konzervatív értékeket!
A lapotoknak nem vagyok előfizetője, mert minden hétvégén járom az országot, de nagy örömmel tapasztaltam, hogy már egy kis utánajárással mindig megtudtam vásárolni, és ígérem, amíg lesz lap, én minden hétvégén megvásárolom. Mivel az állandó utazásaim miatt nem éri meg előfizetni nekem, de azért szeretnélek támogatni titeket, gyorsan átutalok három éves előfizetői díjat, és ha esetleg tudtok olyanról, aki szívesen előfizetőtök lenne, de nem tudja megengedni magának, kérlek küldjétek el nekik a lapokat.”
Zsolt ötletén felbuzdulva, vele egyeztetve a következőt találtuk ki: a három darab éves előfizetést szétszedtük tizenkét darab negyedévesre, és arra kérjük olvasóinkat, nézzenek szét közvetlen környezetükben, vannak-e olyan rászoruló emberek vagy szociális, netán civil szervezetek, akik örülnének annak, ha három hónapon keresztül rendszeresen kapnák lapunkat.
Mi már találtunk két címzettet. Egyik kollégánknál jelentkezett egy hölgy, aki súlyosan beteg édesapját gondozza, és nem engedheti meg magának az előfizetést, de nagyon szeretne olvasni minket. Ezt írta: „92 éves édesapámmal vagyok gondozási támogatáson, akinél sajnos tüdőtumort diagnosztizáltak, de nem tudnak vele mit kezdeni a kora miatt, így hazaadták... 26 410 forint gondozási támogatást kapok havonta, és még »szerencse«, hogy apám nyugdíja és anyám után kapott özvegyi nyugdíja lehetővé teszi, hogy kettecskén elvegetáljunk valahogy a nagy magyar ugaron. (Van olyan hónap, amikor apám gyógyszerei 50 ezer forint körül vannak.) Szóval bármennyire szívesen előfizetném is a Magyar Hangot, anyagi lehetőségek híján mégsem tudom megtenni. De hát végül is ez a cél: olyan keveset adni az embereknek, hogy abból még véletlenül se tudjanak ugrálni.”
Találtunk egy szervezetet is: a Magyar Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójának Drogterápiás Otthonát Ráckeresztúron. Az otthon 1986-ban indult egy lelkes, fiatal lelkésznő, Erdős Eszter kezdeményezésére egy parasztházban. Az idő teltén kétszer kellett nagyobb házba költözniuk, jelenleg egy új és korszerű, egy hektáros területen lévő, harmincöt főre épült házban működnek. Őszintén reméljük, segít a rehabilitációban az újságolvasás.
Kedves olvasóink, Zsolt nagyvonalú felajánlásának köszönhetően van tehát még tíz előfizetés. Kiadónk úgy döntött, mi is mellé teszünk ugyanennyit, így összesen húsz rászoruló magánszemélynek vagy szervezetnek tudjuk picit elviselhetőbbé tenni a hétköznapjait azzal, hogy negyed éven át postázzuk számukra a lapunkat. Küldjenek be történeteket az elofizetes [at] hang [dot] hu e-mail címre rászoruló emberektől, ajánljanak jó és hasznos munkát végző szervezetetek, ahol szívesen olvasnák a Magyar Hangot, és mi a következő héttől eljuttatjuk hozzájuk a lapot!
Arra kérjük emellett Önöket, aki teheti, maga is váljon adományozóvá – fizessen elő egy ismerős vagy akár ismeretlen számára negyed évre!
Tegyük közkinccsé a Magyar Hangot!
