Hajdúszoboszló önkormányzata határozatban szólítja fel a kormányt, hogy nyugtassa meg a „vendégmunkásdömping” miatt nyugtalankodó lakosságot.
Megérkeztünk. A gép forog, az alkotó meg csak pislog, hisz nem ez volt az elképzelés. Mekkora ötlet volt napokig a Keleti Pályaudvaron állomásoztatni a menekülteket, hogy miután a fővárostól legtávolabbi települések polgárainak is agyába égett a „hordák” képe, beinduljon a „ha Magyarországra jössz” kampány, s végül a migráció adjon kerettörténetet szinte valamennyi honi közéleti, politikai eseménynek. A nép pedig úgy reagált a propagandára, ahogy a népek reagálni szoktak: berzenkedett, háborgott, félt, rettegett és undorodott vérmérséklet szerint, majd (nem csak ezért, de ezért is) adta a voksát a kormánypártra. Ami kimaradt akkor még Habony Árpád, manapság Rogán Antal gonosz egyenleteiből, hogy Orbán Viktor egy szép napon erőszakos iparosításba hajszolja a gazdaságot.
Márpedig az üzemekben munkaerőre van szükség. Az meg nincs, hiába keresi a miniszterelnök szerte Békés megyében. Színesedik hát a társadalom, jön, jön, jön a multikulturális fordulat, ami sok-sok nem kifejezetten európai arc megjelenésében ölt formát, ezek az arcok jönnek-mennek, vásárolnak, intézkednek, esznek, isznak, közlekednek, élik a vendégmunkások hétköznapi életét, hogy aztán egy ugyancsak szép napon az őslakosság rácsodálkozzon az utcaképre: ni, mennyi migráns. És zsigerből, ahogy azt a Habony-Rogán tanári kartól tanulta, berzenkedik, háborog, fél, retteg és undorodik, hiába a jó vendégmunkás, rossz migráns kormányzati kommunikációs ügyeskedés. És mindez csupán szolid előjáték, hisz még csak épülnek a legnagyobb gyárak, messze az orbáni cél, hazánk mint akkumulátor- nagyhatalom.
Úgyhogy öveket bekötni, már nem sokáig figyel a svéd külvárosi bandaháborúkra a magyar lakosság.
