Palya Tamás középiskolai tanárnak több diákja elmondta, hogy megalázóan bántak velük a szóbeli felvételin a Semmelweis Egyetemen. Az érintettek Palyának, illetve az Eduline-nak arról számoltak be: a felvételin arról faggatták az egyik felvételizőt, hogy mennyi a testsúlya, egy másikat, hogy van-e párkapcsolata, egy iszlám vallású, hidzsábban érkező felvételizőt pedig a palesztin–izraeli konfliktusról kérdezgettek. Egyébként ahhoz sincs köze a felsőoktatási intézménynek, „van-e orvos a családban”, pláne nem veheti ezt figyelembe az értékeléskor. Az ügy botrányos volta független attól, hogy a szereplők hány évesek, bár morálisan lényegesen súlyosabbnak minősül, ha valaki sérülékeny fiatalokkal szemben jár el így egy olyan helyzetben, amikor azok a leginkább ki vannak szolgáltatva, hiszen ki ne szeretne bekerülni az orvosi egyetemre. Ez akkora szégyen az egyetemre nézve, hogy felesleges és lehetetlen is lenne magyarázni. A jó hír, hogy az ügyben az érintett felvételi bizottság többi tagja is lépett, vizsgálat folyt, és egy oktatót kizártak az értékelésből. A rossz hír, hogy talán soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna az ügy kimenetele, ha a középiskolai tanár nem emelt szót. Nagyon bölcsen tette.
Talán még a történteknél is megrázóbb azonban az egyetem reakciója. A Semmelweis Egyetem azt találta mondani, hogy „stressztesztnek” vetették alá a felvételizőket. Nem mást állított tehát a nagy tiszteletnek örvendő intézmény, mint hogy leendő hallgatóit arra tesztelte, eltűrik-e, hogy akár a magánszférájukban trappoljanak olyanok, akiknek a döntésétől az életpályájuk függ – annak érdekében, hogy bekerüljenek az egyetemre. Ezt nem stressznek hívják, hanem visszaélésnek. És nem eltűrni kell, hanem felszólalni ellene. Akit az ellenkezőjére szoktatnak, az nem ellenálló lesz, hanem beteg, aki a stresszt is legfeljebb korlátozott ideig fogja tudni normálisan kezelni. Ugye nem ebben a torz mentalitásban szeretné a tiszteletre méltó intézmény felnevelni a következő nemzedékeket?
Egyébként egy egészségügyi dolgozónak valóban sok stresszel szembe kell néznie, néha egészen a bántalmazásig terjedően, mivel sajnos a páciensek sem angyalok. Csakhogy a legtöbb esetben nem az egészségügyi dolgozó lesz a kiszolgáltatott fél, hanem a beteg. Fordul a kocka. Itt akár azoknak a beszámolóknak a százai is eszünkbe juthatnak, amikor védtelen betegek részesültek megalázó, durva bánásmódban az egészségügyben, orvosok vagy más egészségügyi dolgozók részéről. Akik lehet, hogy a stresszt, a túlterheltséget, a kiégést vagy személyes problémáikat vezetik le a betegeiken. De az is lehet, hogy reflexből azokat a megaláztatásokat adják vissza nekik, amelyek őket érték – és amiket ezek szerint simán el lehet keresztelni stressztesztnek, ha a szükség úgy kívánja. Megdöbbenünk, amikor az egészségügyben szerzett megalázó tapasztalatokról olvasunk, és haragszunk azokra az egészségügyi dolgozókra, akik így bánnak a betegekkel. Pedig lehet, hogy néha érdemes lenne feltenni a kérdést, hogy ki rúgott először.
