A címben szereplő, meglehetősen koros Zorán-nótát hallgatva merült fel bennem a kérdés: vajon a szövegíró Dusán rendelkezett-e 1978-ban (!) látnoki képességekkel, vagy az elmúlt ötven évben nem igazán változott semmi?
„Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható, és ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk, milyen jó” – szól a dal első óhaja, amit a Habony–Rogán Művek folyamatosan teljesít. Például amikor most örvendeznünk (legalábbis a külminiszter szerint) kellene a félmillió távol-keleti vendégmunkás érkeztén, holott évekig azt sulykolták, hogy a migráció alapjaiban fenyegeti létünket és kultúránkat. Még egy példa: januárban a Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője a 26 százalékos inflációt jónak ítélte, mondván, ez azt mutatja, hogy egy évvel korábban alacsonyabbak voltak az árak.
„Sok futballmeccs, meg vetélkedő, nagyon kéne még, Hogy legyen, amit önfeledten élvezhet a nép.” A nép, pardon: a nemzet nemcsak focimeccseket kap, hanem stadionokat és bennünk „kiváló” importjátékosokat is, akiknek valahogy szabad elvenniük a magyarok munkáját. Sőt, kapunk vizes vébéket, innen induló Giro d'Italiát, atlétikai világbajnokságot, lopakodó olimpiai készülődést. Szép dolog is ez, bár talán az emberek jóllétéhez többel járulna hozzá egy működő egészségügy és a piacképes tudást nyújtó oktatás.
„És néhány újabb sikerlista szintén kéne még, Hogy megismerjünk minden egyes külön véleményt.” Őszintén szólva azt nem tudom, hogy manapság hány slágerlista létezik, viszont óriás léptekkel haladunk afelé, hogy minden hatalomból kiszorult, korábban kicsit vagy nagyon leszerepelt politikusnak legyen saját pártja, saját programja, saját véleménye és saját hadovája. Példát e tekintetben is Gyurcsány mutatott, de követői mind többen és mind gyakrabban másolják, gyaníthatóan mind kevesebb eséllyel.
„Sok ösztönzés, hogy készüljön a jövő nemzedék, És hozzá néhány jó tanács, mely a túlzásoktól véd.” Ösztönzés van, még demográfiai csúcs is lett (sajnos csak a Várkert Bazárban, miközben a statisztikában lejtmenet látszik), túlzások és perverziók pedig bőven akadnak még a keresztény-konzervatív politikusok körében is, hogy konkrét neveket ne említsünk.
„Egy kémény kéne, egy nagyon magas, mely megfordítva áll, Hol minden tervünk visszaszáll, mi régen elszállt már.” Az elszállt, de vissza-visszatérő „tervekre” csak egyetlen példa: hetven évem alatt legalább ötször-hatszor ígérték (legutóbb idén tavasszal) mindenkori vezetőink, hogy pár éven belül utolérjük Ausztriát. Ez utóbbi ígéretet amúgy nagyon nem értem: Lázár pajtás már évekkel ezelőtt megmutatta, hogy nyugati szomszédunkban élhetetlen körülmények vannak.
Jó úton haladunk.
