Kevés tragikusabb hőse van a rock and rollnak, mint Dave Grohl. Dobosként tagja lesz és 22 évesen halhatatlanná válik a Nirvanával, amely az 1990-es évek hajnalán egy szempillantás alatt megváltoztatta a zenét. Kurt Cobain frontember tragikus halála után gitáros-frontemberként létrehozza, a csúcsra vezeti és évtizedek óta ott is tartja „saját” bandáját, a Foo Fighterst. Hogy aztán a shakespear-i vég ott is elérje: 2022. március 25-én egy feszes turné kellős közepén Bogotában elveszti hű harcostársát, legjobb barátját, Taylor Hawkins dobost.
Dave Grohl 53 éves. Hawkins halálával, ahogy Cobain halálával 1994-ben a Nirvana, úgy valószínű, élete fő műve, a Foo Fighters is immár csak egy csodás, végtelennek tűnő emlék lesz. Legalább is a világ egyik legjobb dobosának számító Taylor nélkül tuti soha nem lesz ugyanaz. Grohlt azonban semmiképp sem kell félteni. Egész biztosan ebből a mélyütésből is fel fog állni. Ezt bizonyítja önéletrajzi könyve is, ami sok szempontból a legjobb dolog manapság, amit a mocskos-torzítós gitárzene szerelmesei a kezükben vehetnek. Leginkább talán azért, mert akik megélték a Smells Like Teen Spirit valóságát jó harminc éve, azok most beleshetnek a túloldalra, hogy hogy is nézett ki ez belülről.
A cím találó: Grohl valóban igazi történetmondó. Még ha a szöveg gördülékenységét minden bizonnyal egy szellemírónak és egy jó szemű szerkesztőnek is köszönhetjük. A könyv tele van olyan sztorikkal, amelyek igazi csemegék a füstös, izzadságszagú kis klubok és az underground zene kedvelőinek. Kronologikus sorrendben követjük végig Grohl életét a washingtoni anyjával eltöltött dzsessz-klubos hétvégi kiruccanásoktól egészen a több tízezres arénakoncertekig.
A könyv szép ívben mutatja be Grohl karrierjét a punkőrült, a zene miatt a középiskolát is idő előtt otthagyó tini dobostól a Paul McCartneyval vacsorázgató családapáig. Végigjárhatjuk a dobos útját, az édes, ám olykor brutális és „törvényen kívüli” kalandjait első jelentős bandájával, a Screammel, de bepillanthatunk abba a spártai nélkülözésbe, az egy dolláros bundás virslik világába, amelyben az 1990-es évek talán legmeghatározóbb lemeze, a Nirvana 1991-es Nevermind albuma született. Őszintén beszél arról, hogy élete át Kurt Cobain halálát, és ez milyen hatással van rá a mai napig.
S ugyan sokakat talán épp életének ez a periódusa érdekli leginkább, a későbbi pályaív is legalább annyira lebilincselő. „Csak az a srác maradok a Nirvanából” – agonizál a könyv több pontján is. A kereszt örökre elkíséri, de egyben ez jelöli ki eljövendő útját is, s erre a legszuggesztívebb sztorit ő maga adja: Cobain halála után mindenből (még a zenélésből is) kiábrándulva és a Nirvana elől „menekülve” Írország egy kietlen szakaszán egyedül autózva felvett volna egy stopost, aki mit ad isten, egy Kurt Cobain-pólót viselt. Ő azonban megijedt, és inkább rálépett a gázra abban bízva, a srác nem ismeri fel. „Ott voltam Írországban, kétségbeesetten próbáltam elbújni a lehető legtávolabbi helyen, és rendezni az életemet, ami alig néhány hónappal korábban állt a feje tetejére, és Kurt arca bámult vissza rám, mintegy emlékeztetve arra, hogy bármilyen messze is futok, a múlt elől soha nem menekülhetek el. Ez volt az a pillanat, ami mindent megváltoztatott. Visszarepültem az Államokba, és úgy döntöttem, ideje újra nekilátni a munkának” – írja élete egyik legkritikusabb pillanatáról.
A munka olyan jól sikerült, hogy egy majd három évtizedes „álom” vált belőle, a Foo pedig a világ egyik legnagyobb bandájává nőtte ki magát. Külön érdekes azokat a részeket olvasni, ahol a család, az apaság és a rocksztárság összeegyeztetésének Odüsszeiájáról ír. De talán a legfontosabb, a kötetből pontosan olyan ember képe tárul elénk, amit már korábban sokan ismeretlenül is gondolhatnak róla: aki feltétlen és mindenek felett tiszteli, szereti, imádja a zenét. Hogy kevés őszintébb és nagyobb mulattató van nála, aki ráadásul minden egyes fellépésén kiteszi a szívét és meghal a színpadon legnagyobb sztárságában is. Aki egy színpadi ugró manővert követő lábtörés alkalmával is előbb lenyomja a teljes koncertet egy stadionnyi embernek, mielőtt begipszelik a lábát. Aki a mai napig egy zeneőrült rajongó maradt, akinek ajándék minden nap, amit kedvenc közegében tölthet el. Leginkább pedig az érződik belőle, hogy Dave Grohl egy iszonyatosan szerethető ember, aki talán nem érdemelt volna ekkora sorscsapásokat, amelyekkel neki zenei karrierje során meg kell birkóznia.
A biográfia fájó pontja, hogy a Hawkins halála okozta sokk és trauma nem került bele a kötetbe. Igaz, nem is kerülhetett volna, mivel a kézirat még azt megelőzően ment el a nyomdába. Sokan lennének kíváncsiak, hogy vajon ezt az újabb sorsfordító tragédiát miként élhette meg a rockzene egyik legszimpatikusabb alakja. Egyszer talán az is kiderül, hiszen Grohl sztorijait a végtelenségig lehetne olvasni, és valószínű, hogy sok maradt még neki a tárban, amelyeket egyszer papírra vet majd.
Dave Grohl: A történetmondó – Emlékek életről és zenéről. Ford.: Pritz Péter. Helikon, 2022. 4999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/2. számában jelent meg január 13-án.
