Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak, ezúttal: Pataki Ferenc színművészt.
Megszállott olvasó vagyok, ez nálam már függőség. Otthon is minden lehetséges falfelületet könyvespolc borít. Elsősorban szépirodalmat forgatok: a magyar szerzők közül nagyon kedvelem Gion Nándort, Térey Jánost, Spiró Györgyöt, Nádas Pétert, Krusovszky Dénest, utóbbinak nemcsak a regényeit, de a verseit is.
Évad közben, ha kevés az időm, inkább rövidebb lélegzetvételű írásokat olvasok, például Tóth Krisztina vagy Keresztury Tibor könyveit. Debreceniként jól ismerem azokat a helyeket, embereket, amikről, akikről Keresztury ír. De izgalmas például Nádas Péter és Károlyi Csaba beszélgetőkönyve, az Egy teljes év is. Ajánlom Tompa Andrea könyveit, szeretem azt a hangot, amelyen a szövegei megszólalnak. A legutóbbi, Sokszor nem halunk meg című regénye tetszett a legjobban. Nemcsak azért, mert színházi regény, de az egészen egyedi jellemábrázolása miatt is. A könyvhétre jelent meg Milbacher Róbert Keserű víz című könyve, amit szintén nagyon szeretek, és amiből a kötet bemutatóján részleteket is felolvashattam.
Külföld írók közül nagy kedvencem Viktor Pelevin, Murakami Haruki vagy Umberto Eco. De szeretem Javier Maríast is, akinek végre magyarul is olvasható az utolsó könyve, a Tomás Nevinson. Salman Rusdhie A sátáni versek című regénye az egyik, amit többször újraolvastam, pedig ritkán csinálok ilyet. Szívesen visszatérnék egyes könyvekhez, de az újdonság csábítása mindig nagyobb. Régen nagyon szerettem az Egri csillagokat és A kőszívű ember fiait, ezekkel szintén kivételt tettem az újraolvasás terén.
Néha szívesen kalandozom el más műfajok felé, érdekelnek az életrajzok, a politikatörténeti vagy geopolitikai írások, mint például Niall Ferguson Civilizáció című munkája. Érdekes volt találkozni Tim Marshall A földrajz fogságában és A földrajz hatalma című könyveivel is. Most készülök elolvasni a Selyemutakat Peter Frankopan brit történésztől. Szeretem Robert Macfarlane Lennvilág című könyvét is, amelyben a föld alatti életről ír a párizsi katakombáktól a szlovák hegységek mélyéig. De ott van például Az élet szövedéke Melrin Sheldrake-től, ami a gombák láthatatlan életéről szól, és ugyancsak magával ragadott.
Nem igazán olvasok krimiket, a skandináv irodalmat sem ismerem annyira, de már sokaktól hallottam, mennyire izgalmas Stieg Larsson Millenium-trilógiája, így most ez is felkerült az elolvasandók listájára, ahogy a nagy klasszikusok újrafordításai is. Már túl vagyok a Háború és békén, Gy. Horváth László fordításában. Remek lett. De vár még rám a Bűn és bűnhődés, Soproni András tolmácsolásában, illetve Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című monumentális regényfolyama, amit Jancsó Júlia fordít, a harmadik rész hamarosan megjelenik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/28. számában jelent meg július 14-én.
