Könnyelművé teheti az olvasót Szőcs Petra új verseskötete. Hosszú éveket kellett várni a Kétvízköz folytatására, A gonosz falu legszebb lakói viszont alig lett hosszabb az előzőnél. A kötet meghatározó része ráadásul inkább rövidebb, két-három buszmegálló alatt végigolvasható költeményekből áll. Naivan így gondolhatjuk legalábbis, ha nem ismerjük Szőcs Petra világát.
Amennyiben olvastunk már tőle több mindent, akkor viszont tudjuk: keresztülszelhetjük a körutat úgy, hogy végig csak egyetlen verset próbálunk megfejteni. A szerző tökéletesen gazdálkodik a leírt szavakkal, mondatokkal. Ritka, hogy ennyire találó tömörséggel foglalja össze valaki például a járványidőszakot: „Egymást gyanúsítjuk torokfájással.” Vagy, hogy a tipikusan szőcsi elvontságra hozzunk példát: „Fejünk fölött idegesen huzigálja a bútorokat egy törpe – / nem sánta, csak nem egyformák a másodpercek.”
Szőcsi elvontságot említettem, és joggal asszociálunk a költő édesapjára, a kötet több versében megidézett Szőcs Gézára. A szerző világára szintén jellemző az avantgárd képiség, ahogy a nyilvánvaló, mégsem azonnal felfejthető szimbólumrendszer. Piros szobában keringünk, lila darazsak és kétfejű hóvirágok nyűgöznek bennünket. Sokszor valóban olyan az egész, mintha csak egy rémálmot próbálnánk szavakba önteni. Mégsem tudhatjuk le az egészet annyival, hogy a kavarodás véletlenszerű. A mélyére kell néznünk, akár csak egy nyugtalanító, visszatérő álomnál tennénk. Főként, hogy az ismétlődés ezekben a versekben is nyilvánvaló: nemcsak a monasztikus szigetekhez jutunk vissza, de teknősökhöz és törpékhez, gyémánthoz és nukleáris katasztrófához egyaránt. És persze madárcsőrös alakokhoz, betegséghez és távolságtartáshoz: Szőcs Petra versei úgy tudnak rendkívül elvontak, általános érvényűek lenni, hogy közben nem kerülnek messzire mindennapos valóságunktól.
A könyv legerősebb darabjai is talán azok, amelyek a járvánnyal, illetve a három éve elhunyt édesapa emlékével foglalkoznak. Van, hogy nehéz is megmondani, hol jön be a képbe Szőcs Géza alakja, és más felmenők is előkerülnek a versekben. A már idézett részeket tartalmazó Járvány, illetve az Éjpm című szövegek sokáig velünk maradnak. „Pillanatnyilag nem vagyok elérhető, / Moziban vagyok, / I’m on my way, / írta a legváratlanabb időpontokban apám, / a telefon így olvasta fel a nevét: éjpm, / küldte az sms-t a konferencia közepén, / pompeji katakombából, / névnapi köszöntőről, / pekingi koncertről, / majd később a hotelban hozzátette: / bámul az ablakpárkányról egy dagadt macska. (…) // I’ll call you back, írta utoljára. / És még egyszer: / I’ll call you back” – olvassuk az utóbbiban.
Ahogy itt, úgy más versekben is megidéződnek a Szőcs Géza életéhez, verseihez kötődő elemek (még Szőcs Géza-idézetet is sajáttá tesz a költő), ahogy a kolozsvári háttér, illetve a filmes tudás is fontos marad. Az emlékezet önkényességével, kihagyásaival és töredékességével is sokat foglalkozik az alkotó.
A köteten valóban végigrohanhatunk gyorsan is, ha épp úgy tartja kedvünk. De közben mégis érezzük, hogy vissza kell térnünk, el kell vesznünk nekünk is térben és időben, vízparton és az egykori nyári konyha küszöbén. Maradnunk kell, hogy megtudjuk, mennyit változtat a dolgokon az: „régi álomban átírni egy ragot”. Ezért is válhatnak maradandóvá Szőcs Petra versei.
Szőcs Petra: A gonosz falu legszebb lakói, Magvető, 2022, 2499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/17. számában jelent meg, április 28-án.
