HIRDETÉS
Kezdőlap Külföld Hová lettek a...

Hová lettek a délszláv háború eltűntjei?

HIRDETÉS

Évtizedek után sem tudni semmit azoknak a sorsáról, akiknek a kilencvenes években veszett nyoma az egykori Jugoszlávia területén. Ráadásul az eltűntekről érkező hírek újra és újra felszaggatják a sebeket, amelyek begyógyítása mintha nem különösebben érdekelné az utódállamok kormányait. Időnként viszont sikertörténetek is akadnak.

HIRDETÉS

A Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint napjainkra még mindig tízezer felett van a délszláv háborúk eltűntjeinek száma, akiknek hollétéről semmiféle információ nem áll rendelkezésre. Többségében elhunytakról lehet szó, azonban a tömegsírok feltárása és a maradványok azonosítása még korántsem tart ott, hogy többet tudjunk az ő sorsukról. Megnehezíti a feltárásokat, hogy sok esetben azok az emberek, akik tisztában vannak a tömegsírok helyével, nem jelentik azokat a hatóságoknak, mert félnek a következményektől. Néhány éve ugyan már lehetőség van a névtelen bejelentésekre is egy internetes oldalon keresztül, azonban ez eddig nem sok eredményt hozott. Az eltűntek hollétének meghatározását ugyanis még ennél is jobban hátráltatják az utódállamok közti politikai ellentétek.

A pszichiáter, aki háborús bűnösként végezte: életfogytiglanra súlyosbították Karadzic büntetését | Magyar Hang

Tipikus példa erre Bosznia, ahol a háború után 30 ezer ember eltűntet tartottak nyilván, közülük hétezer ember maradványait a mai napig keresik. Túl azon, hogy az ország két entitása teljesen másképp vélekedik a boszniai háborúról, a helyzetet különösen megnehezíti, hogy Bosznia-Hercegovina a Hágai Nemzetközi Bíróságon beadta a Szerbia ellen népirtás miatt indított per újrafelvételi kérelmét. Ezért korántsem véletlen, hogy egyik fél sem szívesen tárja fel a nyilvánosság elé azokat a gyilkosságokat, amelyeket maga követett el.

Horvátországban több mint másfél ezer eltűntet tartanak nyilván a háborús évek idejéből, további négyszáz emberről pedig tudják, hogy meghaltak – azonban nekik sincs nyomuk. A háborús veteránokkal foglalkozó minisztérium további érdekességekkel is szolgál: míg az 1991–1992-ben eltűntek 85–90 százaléka horvát volt, addig akiknek 1995-ben – vagyis a Vihar és a Villanás hadművelet idején – veszett nyomuk, azoknak 95 százaléka szerb. A probléma itt megint csak politikai jellegű: az eltűntek hozzátartozói rendre arról panaszkodnak, hogy a horvát állam tagadja azokat a bűnöket, amelyeket a szerbek ellen követtek el.

A legérzékenyebb helyzet azonban kétségtelenül Koszovóban alakult ki. A pristinai hatóságok szerint a koszovói háború nyomán továbbra sincs nyoma 1658 embernek, akik közül 561 volt szerb. Érdekes, hogy az utóbbi szám kapcsán a szerb kormánynak is nagyon hasonló adatai vannak, ők 570 eltűnt szerbről tudnak. A helyzet megoldása viszont éppen itt a legnehezebb, mert Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét. Ráadásul továbbra is napirenden vannak a kölcsönös vádaskodások, legutóbb Pristina jelezte, hogy a jövőben háborús jóvátételre tartana igényt Szerbiától. Ezért az albán és szerb eltűntek családtagjai leginkább a Belgrád és Pristina között zajló, 2011-ben indult párbeszédben bíznak, hogy a kapcsolatok rendezése után végre kiadják egymásnak az áldozatok hollétére vonatkozó információkat.

HIRDETÉS

Ám sikertörténetekre is van példa, még ha ezek nem is túl szívmelengetők. Nemrég a szerb Vesti egy egészen különös jelenségre figyelt fel:

Szerbiában ma legalább ezer „láthatatlan ember” él, nekik semmiféle érvényes papírjuk nincs arról, hogy léteznek.

Ezért értelemszerűen sem egészségügyi, sem pedig szociális segítségre nem jogosultak. Mint kiderült: ők többségében azok közül kerülnek ki, akik elmenekültek Horvátországból, azonban különböző okokból nem sikerült rendezni a státuszukat Szerbiában. Ugyanis ahhoz, hogy az érintetteket nyilvántartásba vegyék, szükség lenne a horvátországi papírjaikra, amelyek azonban nagyon sok esetben megsemmisültek. Így pedig sok szerb „eltűnt” kálváriája a mai napig tart. Harcuk már nem a túlélésért folyik – hanem azért, hogy bebizonyítsák, élnek.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/23. számában jelent meg, 2019. június 7-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/23. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

29,062lájkolóTetszik
2,659követőKövetés
17,700feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Robban a „cigányplutónium” – Magyar Hang-ajánló

Bogdán László-interjú, a Borkai-botrány háttere, nádirtás és ingatlanbiznisz a Balatonnál. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek