Ahogy a kormányok politikájában, úgy az ellenzéki mozgalmakban, illetve a függetlenségüket védő bírói mozgalmakban is nagy hasonlóságot mutat a magyar és lengyel társadalom. Ezt bizonyítja a Bátor Filmek címmel megrendezendő 2022. évi Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) egyik versenyfilmje.
A Bátor Ellenállók szekcióban január 25-én, kedden este hatkor a Mammutban a közönség elé kerülő – majd 28-án és 29-én szintén vetített –, Bírákkal az utcán című 86 perces filmjében a rendező, Kasper Lisowski az egyre jobban terjeszkedő lengyel állammal szembeszálló bírók küzdelmét mutatja be. A január 28-iki vetítést követő beszélgetésen ott lesz a film főszereplője, Igor Tuleya is, 29-én pedig Szabó Gabriella volt bíró, aki a Stop Soros törvény uniós felülvizsgálatát szorgalmazta, majd tavaly június 30-án nem hosszabbították meg bírói kinevezését, így elveszítette állását.
Szepesházi Péter, volt bíró, aki jelenleg ügyvédként dolgozik – és a január 25-iki vetítést követő beszélgetés résztvevője lesz –, maga is megtapasztalta a hatalom, az éppen egy tucat éve regnáló jelenlegi rezsim túlkapásait. Nem véletlen tehát, hogy a fesztiváligazgató, Sós Ágnes őt kérte fel a Bírákkal az utcán filmes nagykövetének.
Szepesházi Péter a Magyar Hangnak elmondta, valóban kísérteties a magyar és a lengyel kormány viselkedésének, a mindenre való rátelepedés politikájának a hasonlósága. Alapvető azonban a különbség abban a tekintetben, hogy amíg nálunk kétharmados többséggel rendelkezik a Fidesz-KDNP duója a törvényhozásban, addig Lengyelországban a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość – PiS) közel sem ennyire erős a lengyel parlamentben, a Szejmben. – Ezért a lengyel kormánynak rafinált jogi trükköket kell alkalmazni, hogy elérje ugyanazt az eredményt, ami nálunk sokkal könnyebben megvalósítható. Nálunk ugyanis csak arra van szükség, hogy Orbán Viktor eldöntse, ki adja be péntek vagy szombat este a kívánt törvényt vagy törvénymódosítást, és a következő kedden már meg is szavazzák azt a kormánypárti mamelukok – magyarázta a különbséget Szepesházi Péter.
Az egykori bíró arról is beszélt, hogy a lengyel kormány – éppen gyengébb beágyazottsága miatt – sok esetben a magyar kormánynál erőszakosabban lép fel, hogy elérje ugyanazt az eredményt. Igaz, ugyanezen okból az ellenzéki mozgalmak, a civilek és a bírák is bátrabbak, mint nálunk. Rendszeresebbek, és sokkal erőteljesebbek a tiltakozó gyűlések, amelyeken hivatalban lévő lengyel bírók is megjelennek, beszédet mondanak, és rávilágítanak, hogy a regnáló lengyel kormány miként igyekszik mindenre rátelepedni az igazságügyben is.
A vita 2017 óta folyik a bírák és a hatalom között. Akkor a lengyel parlament úgy döntött, az alkotmánynak az a mondata, hogy az Országos Bírósági Tanács többségét a bírák képviselőinek kell adniuk, nem azt jelenti, amit addig, nevezetesen, hogy ezeket a tagokat a bírói kar választja. Érvelésük szerint azok is a bírák képviselői, akiket a parlament kormánypárti többsége politikai alapon választ.
– Így jutottak oda, hogy a bírói kinevezésekről és előléptetésekről azóta tényleg politikai alapon döntenek, illetve így hoztak létre szintén politikai szempontokat figyelembe véve a Legfelső Bíróságon egy fegyelmi kamarát, amely a bírák fegyelmi ügyeiben illetékes. Annak ellenére, hogy maga a Legfelső Bíróság mondta ki, hogy ez a szerv nem tekinthető bíróságnak, mert nem független szerv jelölte ki tagjait, Andrzej Duda köztársasági elnök mégis aláírta kinevezésüket. Tavaly nyáron azonban úgy tűnt ebben az ügyben enged a lengyel kormány, ugyanis levélben tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy megszüntetik a Legfelső Bíróságon működő bírói fegyelmi tanácsot. Később azonban ezt az ígéretet nem tartották be, ezért 2021 októberének végén az Európai Unió Bírósága napi egymillió eurós büntetést rótt ki Lengyelországra – vázolta a történéseket az ügyvéd.
Szepesházi Péter arról is beszélt, hogy akkor mérgesedett el igazán a viszony a lengyel kormány és az unió között, amikor a lengyel alkotmánybíróság úgy döntött, alkotmányellenes, hogy az Európai Unió Bírósága beleszólta lengyel ügyekbe. Érvelésük szerint ugyanis az Unió alapszerződése ellentétes a lengyel alkotmánnyal, illetve hogy az Európai Unióra átruházott hatáskörök csak az alaptörvénynél alacsonyabb jogszabályokra vonatkoznak. A probléma ezzel az, hogy amikor Lengyelország – ahogy az összes csatlakozó ország – vállalta és törvényben hirdette ki, hogy amennyiben a nemzeti alkotmány ellentétes az uniós alkotmánnyal, úgy az utóbbit kell magasabb rendűnek tekinteni.
Az ügyvéd elmondta, a Bírákkal az utcán dokumentumfilmes eszközökkel egyfajta szociográfikus képet mutat arról, hogy a torz hatalom miként igyekszik megtörni az embereket, köztük a bírókat. Emellett vázolja, hogy milyen egyéni, családi konfliktusokkal kell szembesülnie azoknak, akik nem hagyják magukat, akik jelképesen bírói talárban vesznek részt a demokrácia melletti tüntetéseken, és ígérik, mindent megtesznek a hatalom korlátozása érdekében.
– Jól mutatja a lengyel bírók kezében lévő eszközök mibenlétét az a gyakorlat, amellyel a politikai alapon kinevezett bírók által hozott ítéleteket nem is egyszer ellehetetlenítik: Amennyiben a másodfokon eljáró háromfős bírói tanács egy politikai alapon kinevezett bíró által vitt ügyet kap, úgy mindenféle vizsgálat nélkül visszadobja az ügyet az elsőfokra, mondván, nem foglalkozunk az üggyel, mert szabálytalanul kinevezett elsőfokú bíróról van szó – mondott egy példát a bírók tiltakozásának napi gyakorlatára.
Az ügyvéd arra is felhívta a figyelmet, nálunk annyiban rosszabb a helyzet, hogy a kétharmados többség birtokában a kormány kezét semmi nem köti, gátlástalanul írhatja át az alaptörvényt, vagy bármely más törvényt saját érdekei szerint, és ezért kevesebb eszköz maradt a bírók kezében.
