Bécsben már a városi utazások 71 százalékához nem használnak autót, ami más hasonló nagyvárosokkal összehasonlítva kedvező adat – Budapesten például 60 százalékra jön ki a tömegközlekedést használók aránya. A bécsi városvezetés mégsem elégedett a számmal: azt szeretnék elérni, hogy hosszú távon minél kevesebben járjanak kocsival a városban: a tervek szerint 2025-ig 20 százalékra csökkentenék az autós közlekedés részesedését.
Ezt a szándékot tükrözi a bécsi tömegközlekedés ára is, ami alig kerül többe a budapestinél. Ha pedig a fizetésekhez viszonyítjuk, a b-m-v, vagyis busz, metró, villamos használata nyilvánvalóan sokkal olcsóbb a bécsieknek, mint a magyar főváros lakóinak. Egy hetijegyért a „sógoréknál” 17 eurót (5600 forint) kell fizetni, ez alig haladja meg az itthoni 4500 forintos költséget. Éves bérlet 356 euróért vásárolható (120 ezer forint), ez szintén nagyon közel áll a budapesti 12 hónapos biléta 114 ezer forintos árához. Ha a budapesti bérletet nem természetes személy vásárolja, hanem például egy cég, akkor a budapesti bérlet már nemcsak a jövedelmekhez képest, hanem összegszerűen is többe kerül a bécsinél.
Alexander Scholz, aki referensként felel a mobilitási stratégiáért a bécsi városházán, azt mondja: Bécs gyorsan fejlődik, növekszik a népesség is, és emellett sok új lakónegyed jön létre a külső kerületekben, ahol a tömegközlekedés nem mindenhol épült ki egyformán. De önmagában a tömegközlekedés elérhetősége még nem jelent kevesebb autózást, ha közben városi struktúra nincs kiépülve, vagyis nincsenek meg helyben az alapvető szolgáltatások, amelyektől önmagában is működőképes egy városnegyed. Ahol inkább családi házas övezetek vannak, ott több utazásra kényszerülnek az emberek.
A bécsi „okos várostervezésre” jó példa a 2010-es évek nagy beruházása, az újonnan épülő Seestadt Aspern városrész, amely most az első üteménél jár, de húsz év alatt a tervek szerint több mint 20 ezer lakó költözhet majd ide. A városfejlesztés logikájáról sokat elárul, hogy Seestadtba már jóval azelőtt kivitték a metrót, hogy az első lakók beköltöztek volna. A közterületeket gyakorlatilag autómentesre tervezték, meghagyva azokat a gyalogosoknak a kerékpárosoknak és a növényzetnek.
A bécsi várostervezés egyik sarokköve, hogy Bécs a „rövid utak városa” szeretne lenni, vagyis eleve úgy próbálják alakítani a várost, és eleve úgy gondolták el Seestadt Aspernt is, hogy minden szükséges szolgáltatás az orvosi rendelőtől a szupermarketig elérhető legyen gyalog. Ezek a bécsi várostervezési stratégia céljai, a „smart mobility” vagyis „okos mobilitás” stratégia sarokkövei is: szeretnék, ha a polgárok gyalogolnának vagy bicikliznének, de mindenképpen napi 30 percet legalább aktívan mozognának a hétköznapi közlekedésük során. A rövid utaknak egyébként szociális szempontból is van jelentősége, mert ezalatt van esély rá, hogy az egy környéken lakók találkozzanak, ami autós közlekedés esetén kevésbé valószínű.
Az autómentesség ötlete Bécsben egyébként jóval régebbi, mint a város mostani, 2025-ig szóló mobilitási stratégiája: már 1999-ben is épült egy új, autómentes lakónegyed Florisdorfban, ahol parkolóhelyek helyett – amelyet egyébként Bécsben is kötelező volt biztosítani minden épülő lakáshoz – biciklitárolókra és közösségi helyszínekre áldozták a területet és a pénzt. A lakók több mint 90 százaléka késznek is mutatkozott, hogy autó nélkül éljen, sőt ez fontos szerepet játszott a döntésükben, hogy az új negyedbe akarjanak költözni. Seestadt Aspern ezzel szemben csak a közterületek szempontjából autómentes, az autókat itt közös garázsokban lehet lerakni.
A parkolás minden nagyvonalú városfejlesztési koncepció dacára is örök probléma és politikai téma Bécsben. – Sajnos nagy hagyománya van annak, hogy az autók az utcán parkolnak, sokszor a járdán, és a parkolás viszonylag olcsó. Az első kerületben privát garázs 380 euróba (123 ezer forint) kerül egy hónapban. A tartós utcai parkolás joga ezzel szemben 120 euró (39 ezer forint) egy évre – mondja Alexander Scholz. Több munkacsoport is dolgozik a parkolási rendszer átalakításán, a cél többek között a közterületek tehermentesítése lenne, és persze az is, hogy a rövid utakat lehetőleg ne autóval tegyék meg a bécsiek. A referens elmondása szerint a 10. kerületben, ahol évi 90 euróért (30 ezer forint) a kerület egész területén bárhol le lehet tenni az autót azt tapasztalják, hogy lakosok hajlamosak az 500 méterre lévő boltba is kocsival járni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/1. számában jelent meg január 3-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/1. számban? Itt megnézheti!
