Minden jel szerint London ismételt kísérletet tesz a brexitegyezmény újratárgyalására, legalábbis annak a leginkább kritikus, Észak-Írországot érintő részét illetően. Liz Truss brit külügyminiszter január közepén már találkozott is Maros Sefcovic EU-főtárgyalóval, az Európai Bizottság szlovák alelnökével és rövidesen újabb megbeszélést tartanak.
Nem ért még véget az oly sokáig húzódott brexit saga? – kérdezhetjük joggal. Hiszen 2020. január 21-én az Egyesült Királyság végérvényesen távozott az Európai Unióból, s ugyanennek az évnek a végén, a 11 hónaposra zsugorodott átmeneti időszak lejárta előtt nem sokkal még egy kereskedelmi megállapodást is sikerült nyélbe ütni London és Brüsszel jövőbeli kapcsolatairól, A helyes válasz mégis az, hogy aligha nevezhetjük e folyamatot teljesen lezártnak mindaddig, amíg az Észak-Írországgal fenntartott kapcsolatok kérdése nem nyer minden fél számára elfogadható megoldást. Ettől pedig még messze vagyunk.
Az úgynevezett északír protokoll – a brit kilépés legnehezebben kialkudott és azóta is legtöbbet vitatott eleme – azt tartalmazza, hogy Észak-Írország a brexit után is az unió egységes piacának a része marad, vagyis ebből fakadóan szükségképp az Egyesült Királyságon belül teremt egy kereskedelmi határvonalat. Miért is? Egészen pontosan azért, hogy az Ír Köztársaság és Észak-Írország közötti 500 kilométeres határvonal nyitott maradhasson – a hatósági ellenőrzést az 1998-as béketeremtő nagypénteki egyezmény zárja ki. Így tolódott át a gazdasági határ Nagy-Britannia (Anglia, Wales, Skócia) és Észak-Írország közé, az Ír-tengerre.
Abszurd? Meglehetősen. Amikor az ötlet 2018-ban felmerült, Theresa May akkori kormányfő úgy foglalt állást, hogy effajta, a brit állam integritását csorbító megoldást egyetlen miniszterelnök sem fogadhat el. Boris Johnson ezt mégis megtette 2019 októberében, de persze nem jószántából, hanem politikai taktikából, mivel enélkül nem köthette volna meg a brexitmegállapodást Brüsszellel. A protokoll gazdasági következményeként a Nagy-Britanniából Észak-Írországba érkező áruk után vámnyilatkozatot kell tenni, az élelmiszereket pedig minőségi kontrollnak is alávetik. Ez a gyakorlat, érthető módon, igen komoly berzenkedést váltott ki az észak-írországi gazdasági élet szereplőiben, amit a köreikben végzett közvélemény-kutatások is egyértelműen tükröznek.
A képletet persze bonyolítja, hogy az Észak-Írországban bejegyzett vállalkozásoknak ugyanakkor versenyelőnyt biztosít az a körülmény, hogy egyszerre lehetnek jelen a brit és az uniós piacon – e lehetőséget az európai elosztó központokat igénylő kínai cégek is remekül kihasználják. Ha gazdasági tekintetben tehát találhatunk is előnyöket és hátrányokat egyaránt, az egyezmény politikai vetülete egyértelmű: Belfast úgy érzi, hogy a megállapodásért beáldozták őt, a királyság integritását is kockáztatva. Nem csoda, hogy az országrész legerősebb politikai pártja, a toryk hagyományos szövetségese, a protestáns közösséget képviselő Demokratikus Unionista Párt élesen ellenezte az ír-északír határ tehermentesítésének ezt a fajta megoldását, olyannyira, hogy meg sem szavazta a westminsteri parlamentben 2019-ben. A friss fejlemények közé tartozik, hogy a párt most azzal fenyegetőzik, hogy kilép a katolikus Sinn Féinnel közösen fenntartott belfasti kormányból, ha nem módosítják a protokollt. Ez felettébb súlyos csapás lenne a belpolitikai stabilitásra, amelyet a „hatalommegosztás” révén 1998-ban alakítottak ki az évtizedekig polgárháborútól sújtott Észak-Írországban.
A brit szuverenitáson ejtett sérelemnek persze Boris Johnson kormánya is tudatában van, és számos jel mutat arra, hogy valójában kezdettől fogva az életszerűtlen protokoll későbbi módosításában gondolkodott. 2021 júliusában azt javasolta, hogy a Nagy-Britanniából Észak-Írországba belépő áruk zömét mentesítsék a bürokratikus-adminisztratív eljárások terhétől, hiszen óriási hányaduk ott is marad. Brüsszel ezt visszautasította. A tavaly szeptemberben külügyminiszterré kinevezett Liz Truss, akit néhányan máris Boris Johnson egyik lehetséges utódjaként emlegetnek, január 8-án igen harcias nyilatkozatot közölt a Telegraph hasábjain. Kijelentette, hogy ha Brüsszel nem hajlandó tárgyalásos úton megegyezni, London akár egyoldalúan is alkalmazni fogja a nevezetes 16. cikkelyt, azt, amely rendkívüli helyzetben feljogosítja a feleket a protokoll felfüggesztésére. Ezt a lépést már elődje, lord Frost is többször kilátásba helyezte, amire válaszul Brüsszel kereskedelmi háború indításával fenyegetőzött. Érdemes felidézni, hogy 2021 januárjában, hatalmas politikai balfogásként, a 16. cikkelyre hivatkozva épp az EU terjesztette ki Észak-Írországra is az unióban gyártott vakcinák exportjának az ellenőrzését. A döntést egy nap alatt visszavonták, de így is precedenst teremtett.
Az eset felidézését Truss sem mulasztotta el, de a Sefcoviccsal tartott első találkozója a Foreign Office kenti rezidenciáján állítólag konstruktív légkörben zajlott le. Májusban helyi parlamenti választást tartanak Észak-Írországban, s addig London mindenképpen szeretné nyugvópontra juttatni a kérdést. Éjjel-nappal a tárgyalások megoldáson fogok dolgozni, jelentette ki Truss, de hozzátette, nem fog kevesebbet elfogadni, mint hogy az Egyesült Királyságon belül az áruk minden irányban teljesen akadálytalanul mozoghassanak. Ez viszont ütközik a brexitegyezményben foglalt protokollal, a megállapodás tehát a kölcsönös igyekezet ellenére sem ígérkezik könnyűnek.
Ez a cikk eredetleg a Magyar Hang 2022/5. számában jelent meg, január 28-án.
