A harmadik világháború már elkezdődött az ismert francia történész, a Szovjetunió összeomlását 1976-ban előrevetítő Emmanuel Todd szerint. A Le Figaro számolt be a gyakran viták kereszttüzében álló Todd szavairól, melyek szerint itt már nem kizárólag egy ukrán földön zajló területi háborúról, hanem globális gazdasági küzdelemről van szó. Olyanról, amelyből már igen nehezen vonhatja ki magát bárki. A történésznek egyébként A harmadik világháború elkezdődött címmel jelent meg könyve is tavaly Japánban, mostanra elérte már a százezer eladott példányt.
Todd véleményére, ha a világháborút illetően nem is, de valamennyire rímeltek a német külügyminiszter, Annalena Baerbock szavai, miután a héten arról beszélt, hogy háborúban állnak Oroszországgal. A politikus ezt abban a kontextusban mondta, hogy nem egymással kellene vitatkozni, hanem a közös ellenre fókuszálni. A kemény mondatok ehhez persze nem feltétlenül járulhatnak hozzá, a nyilatkozata után épp hogy arról indult vita az egyes országokban, szerencsés-e így fogalmazni akkor, amikor a háború további eszkalációját lenne érdemes elkerülni. Az ellentéteket pedig kiélezi az Ukrajnába küldött harckocsik ügye is. Németország mellett az Egyesült Államok is bejelentette, hogy így tesz, Franciaország viszont például vonakodik hasonlóképp cselekedni. Máshol is megoszlanak a vélemények arról, érdemes-e harckocsikat küldeni, de most elsősorban a francia helyzetre térünk ki.
A francia konzervatív Le Figaro már szavazást is indított, küldjenek-e ők is harckocsikat Ukrajnának. A szerda délben közzétett voksoláson csütörtök kora délutánig – ha kis többséggel is, de – a nemek vezettek. Ötvenkét százalék gondolja, hogy nem kellene küldeni, negyvennyolc azt, hogy igen. A hozzászólók között nem ennyire egyenlő a megoszlás, a dühös kommentelők általában azt emlegetik, hogy a döntés csak olaj lehet a tűzre. Nem érdemes azt gondolni, hogy csak a jobboldali olvasók láthatják így. A baloldali Le Monde feltette a kérdést, miért hezitálhat az ország Leclerc harckocsikat felszabadítani az ukránok számára. A hozzászólók közül több is választ igyekezett adni a kérdésre, megértve a habozást. A legnagyobb vitát kiváltó kommentelő szerint talán azért is van így vele a kormány, mert tisztában van az ország eladósodottságával, a franciáktól megkövetelt erőfeszítésekkel és a jelenlegi életszínvonalukkal, és nem akarnak még milliókat kiadni másoknak küldött fegyverekre. (Hozzátette azt is, hogy egy olyan konfliktusba beszállva, amely senkit nem érdekel egyáltalán – ez a félmondat is sok ellenválaszt szült persze.)
A baloldali ellenzék eközben azt követeli, hogy tartsanak vitát a kérdésről, anélkül pedig semmi esetben ne szülessen döntés. A kommunisták, illetve az Engedetlenek is felszólítottak arra, hogy a Nemzetgyűlésben tárgyalják meg a dolgot. Egyébként igyekeztek nem állást foglalni a dologban. Az Engedetlenek például azt mondta, nem szeretne egyértelmű választ adni, amíg nem rendelkezik a szükséges stratégiai és katonai információkkal. De a baloldali szervezet mindenesetre nem hiszi, hogy egy nukleáris hatalommal szembeni katonai győzelem békét eredményezne majd. A kommunista Fabien Roussel pedig az LCI-n rákérdezett, felmérik-e eléggé annak a veszélyét, hogy belépjenek egy konfliktusba Oroszországgal szemben. A PCF párt vezetője szerint egy ilyen döntést nem hozhat meg egymaga csak a köztársasági elnök. A Nemzeti Tömörülést vezető Marine Le Pen kategorikusabban fogalmazott az RMC/BFMTV-n, egyértelműen nemmel válaszolva a kérdésre. Szerinte mindez csak a háború súlyosbítását, tehát a halottak számának megsokszorozódását jelentené. Ez lenne a cél? – tette fel a kérdést.
Milyen szempontok mozgathatják jelenleg azt az Emmanuel Macront, aki az európai vezetők közül az egyik legtöbbször tárgyalt a háború kirobbanása óta Vlagyimir Putyinnal? Macron igyekezett többször közvetíteni, illetve az orosz felet a konfliktus békés rendezése felé terelni, mindeddig hiába. – Macron stratégiája a kapcsolat fenntartása az oroszokkal és Putyinnal, hogy Franciaország jelen lehessen, ha majd egyszer a felek leülnek az asztalhoz. A francia (macroni) stratégiát viszont „lábon lőtte” a háború. Macron számolt az oroszokkal, hogy érdekalapon segíthetnek kiegyensúlyozni az amerikai-kínai versengést, azaz tompítani a blokkosodást. A közös érdek az lett volna, hogy az oroszoknak nem érdeke beszorulni a kínaiak alá, az európaiaknak meg nem érdeke beszorulni az amerikaiak alá. A háború egyelőre pont ellentétes hatást váltott ki, és Franciaország gyakorlatilag elvesztette az orosz opciót. Vagyis a franciák által vágyott szuverén Európa koncepció is távolabb került most – mondja érdeklődésünkre Soós Eszter Petronella. A Franciaország-szakértő szerint „amikor a németek bejelentették, hogy elkezdenek fegyverkezni, akkor a franciák remélték, hogy ez a pénz elsősorban a közös projektekre fog menni. Gyorsan kiderült, hogy a németek nem akarnak időt húzni, amerikai fegyvereket akarnak elsősorban készen, amit persze a franciák nehezményeztek. Ugyanakkor a hétvégi közös kormányülésen elköteleződtek a közös projektek mellett.”
A harckocsik kapcsán, amint Soós Eszter Petronella is felhívja rá a figyelmet, a logisztikai lánc megoldása, a rendelkezésre álló darabok alacsony száma, továbbá a javítás-pótlás is dilemmát jelent. Felmerült továbbá az is, hogy a franciák nem tudnák megoldani a kieső harckocsik pótlását, mert nincs gyártásban lévő helyettesítő termékük. Más szerint viszont – teszi hozzá a szakértő – nem is kellene a hazai képességeket nagyon meggyengíteni, mert úgyis a húzóhatás, a szimbólum a lényeg. A Le Monde arról írt, hogy a francia nehézpáncélos flotta 226 darabra csökkent, Párizsnak pedig nincs azonnali megoldása a helyettesítésre. Ráadásul az ukránok inkább a német Leopardokat részesítik előnyben, mert ezek karbantartása és hibaelhárítása is egyszerűbb.
A Le Figaro szerzője közben arról írt elemzésében, hogy a járművek küldésével a nyugatiak egy új, szimbolikus fejezetet nyitottak az Ukrajna melletti elköteleződésükben. Isabelle Lasserre emellett úgy látja, hogy ha idejében kezelték volna a nyugatiak a szóban forgó „daganatot”, tehát mondjuk 2008-ban, amikor Putyin Grúzia ellen ment, vagy 2014-ben, a krími népszavazás idején, akkor nem jutott volna el a helyzet oda, hogy harckocsikat kelljen küldeni. Az ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov eközben a Le Figarónak adott interjúban már részletezte is, milyen harckocsikra lenne a leginkább szükségük. Németország egyébként az érintett Leopardokat március végén, április elején fogja tudni felszabadítani – tehát a számítások szerint a háború még akkor is tartani fog.