„A franciák rettentően gyanakvó emberek”

Pamela Druckerman (Fotó: Dmitry Kostyukov) Pamela Druckerman (Fotó: Dmitry Kostyukov)

Bonjour Madame címmel jelent meg Pamela Druckerman új könyve, aki néhány éve a Nem harap a spenót című, a francia nevelési módszereket bemutató írásával tűnt fel.

Hirdetés

Pamela Druckerman néhány évvel ezelőtt gyanútlanul lépett be egyik kedvenc kávéháza ajtaján. Kellett egy kis idő, mire rájött, mi volt olyan furcsa a pincér köszöntésében. A férfi nem azt mondta, hogy „jó napot, mademoiselle”, mint addig – a kisasszony helyett az idősebb nőknek dukáló „madame” hagyta el a száját. Aztán ugyanez máshol is megismétlődött. Az amerikai írónő ekkor jött rá, hogy végérvényesen a negyvenesek klubjának tagja.

A Bonjour Madame című könyv, alcímével – Kortalan nők kézikönyve – ellentétben korántsem csak nőknek élvezetes olvasmány. A férfiak is tanulhatnak belőle. Felnőtté válásról, arról, milyen külföldiként élni valahol, az amerikaiakról – és elsősorban a franciákról. Akik, mint Druckerman mondja, kivételes és külön faj a világon belül. Tizennégy éve él Párizsban, volt módja tanulmányozni őket.

„A franciák rettentően gyanakvó emberek, akik óvatosak minden változással szemben – meséli. – Egy példa: amikor megjelentek az e-könyvek, az amerikaiak rohantak a boltba, hogy az elsők között legyen e-olvasójuk. »Hát nem fantasztikus? – ragyogtak. – Ilyen vékony kis valami, és belefér akár öt könyv is!« A franciák hümmögtek: »érdekes, de azért mi maradunk a hagyományos könyvnél, mert azt jobb kézbe venni«. Eltelt nyolc-kilenc év, és Amerikában zuhan az e-könyvek eladása, mert az amerikaiak rájöttek, csak jobb valódi papírt lapozgatni. A franciák hümmöghetnek megint: »lám, nekünk lett igazunk!«”.

Persze gyanakvásuk miatt a franciák olykor le is maradnak, de ez őket kevéssé zavarja. Biztosak benne ugyanis, mondja Druckerman, ahogyan ők élnek, annál nem lehet tökéletesebben. „Szerintük az UNESCO-nak minimum világörökséggé kellene nyilvánítania a francia életmódot – mondja az írónő. – Most már azért valamivel nyitottabbak. Macron is azért lehet jó elnök, mert egyrészt ízig-vérig francia, másrészt nyitott a modernitásra, a kozmopolitizmusra.”

Kérdésemre, hogy a franciák barátságos emberek-e, Druckerman elmondja: az ország lakói nagyon határozott és merev keretek között élnek. Aki ezeken belül érintkezik velük, azt elfogadják. Aki viszont megszegi a szabályokat, kiváltja a haragjukat. (Ugyanez derült ki egyébként a Nem harap a spenót című könyvből is: a francia gyerekek többek között azért olyan kiszámíthatóan rendesek és kulturáltak, mert a felnőttek már korán jól érzékelhető kereteket állítanak fel nekik. A kereteken belül teljes szabadságot élveznek, a határokat azonban nem léphetik át.)

Ott vannak például a vendéglők: egy amerikai, ha bemegy valahová, elvárja, hogy körülugrálják. Franciaországban az ember úgy viselkedik, mintha valakinek a házába érkezett volna vendégségbe, és esze ágában sincs visszaküldeni az ételt. Ha így tesz, viselnie kell a következményeket.

Az anyai ágon munkácsi magyar zsidó családból származó Pamela Druckerman – nagyanyja még az első világháború előtt emigrált Amerikába – máig sok mindent el tud lesni az őslakosoktól. Például ahogyan a francia nők a koruk múlásához viszonyulnak. „Amerikában fiatalságkultusz van; a nők belekezdenek egy háborúba, amelynek az a lényege, hogy nézz ki fiatalnak, amíg csak bírsz – csakhogy ezt a háborút előbb-utóbb mindenképp elveszíti az ember. A francia nők elfogadják az öregedést, és arra törekszenek, hogy a saját korukból mindig a legtöbbet hozzák ki. Ez óriási különbség, amit érdemes eltanulnunk tőlük.”

Pamela Druckerman: Bonjour Madame – Kortalan nők kézikönyve. Libri Kiadó, 360 oldal, 2018. 3999 forint.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 21. számában jelent meg, 2018. október 5-én.

Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még a 21. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.