Kezdőlap Kultúra A gyűlölködés...

A gyűlölködés ellen szólalt fel Kormos Anett, a Facebook törölte a posztját

Bár a kormánykritikus megszólalók nagy része is méltó módon emlékezett meg a vasárnap elhunyt Andy Vajnáról, ez nem volt mindenkire igaz. Többen szót emeltek ez ellen, így tett például Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója is. Mint írta: „Biztos lehetne körbemutogatni, ki kezdte, de egyszerűen gyomorforgató, milyen kommentárokat írnak kedves arcú nagymamák, egyéb posztjaikban a gyerekeikkel játszó családapák Vajna Tímea oldalára abból az alkalomból, hogy meghalt a férje.”

HIRDETÉS

Kormos Anett is nehezményezte, amilyen hangvételű Facebook-posztok, illetve -hozzászólások születtek. A humorista a gyűlölködés ellen szólalt fel, a közösségi oldal viszont láthatóan ezt nem találta rendben valónak: „gyűlöletbeszédre” hivatkozva törölte a posztot. A szerző felülvizsgálatot kért, de hiába, a Facebook ezt is visszadobta.

Akinek sikerült korszakot alkotnia | Magyar Hang

Andy Vajna ellentmondásos, de kétség kívül maradandó életművet hagyott hátra.

Elkértük Kormos Anettől a szöveget, amit most változtatás nélkül közlünk.

“Egy barátom azt tanácsolta, ne írjak erről a témáról, mert túlságosan vékony jég. Nekem pedig az jutott eszembe magamba fojtott riposztként, hogy ha vékony jég azzal kapcsolatban véleményt nyilvánítani: hogyan kéne reagálnunk arra, ha valaki meghal, akkor üsse bassza, szakadjon be alattam, mert ez a jég számomra nem megfelelő élőhely.

Ma reggel meghalt Andy Vajna.

Az internetet pedig rögtön elárasztották a haláláról, és a felesége anyagi fellendüléséről szóló mémek, amelyek belőlem valahogy nem tudták előcsalni az önfeledt kacagás ingerét.

Nem Andy Vajna vagy az özvegye miatt, nem a gyász vagy a mélységes együttérzés miatt.

Hanem azért, mert a derű helyett riadalom költözött belém. Riaszt, hogy mennyire elfogadottá, sőt lájkolandóvá vált az, hogy sokan egy jó poén kedvéért könnyedén levetik magukról emberarcukat …márha egyáltalán szokták még hordani.

Ti is tudjátok, messze vagyok a tapintatoskodástól, nem jellemző, hogy eltartott kisujjal fogom meg a poént. Azt vallom, bármiből lehet viccet csinálni: buzikból, zsidókból, cigányokból, nőkből, férfiakból, anyósokból, apósokból, gyerekekből és… igen, akár a halálból is. Feltéve, hogy képesek vagyunk olyan szellemesen kiforgatni azt a sarkából, hogy felülírjuk magának a HALÁL tényének a drámáját. Ha ezt a lécet nem sikerül megugrani, kár is neki futni, biztos bukás a vége.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nyitott koporsó felett szotyihéjat köpködve az elhúnyton élcelődni, minimum nem elegáns, de inkább állati nagy parasztság. A szellemeskedésre meg kell várni a megfelelő időt, alkalmat, formát, helyet és közönséget. Ez most nem sikerült.

Itt azonban még kerestem a mentségeket: hogy a virtuális világ már teljesen leradírozta a valóság kontúrját, a mémgyárosok pedig nyilván röpke poéngyártási kényszerük hatása alá kerülve felejtették el, hogy meghalt valaki. De hát tudjuk: a virtuális világ vérszomjas csecsemő, a bölcsőjét pedig mi magunk ringatjuk.

Ezzel a keserű summázattal túl is libbentem volna a témán, amikor kiderült, hogy nagyobb a baj. Andy Vajna halálának napján rengetegen érezték úgy, hogy itt az idő, hogy indulataik és gyűlöletük rövidláncon tartott vérebeit végre ráuszítsák Vajna Tímeára.

És ez sokkolt igazán.

Mert ennek a virtuális vandalizmusnak én nem akarom kutatni az okait, és nem akarom felmenteni az elkövetőit.

Mert ettől valóban belém költözött a szomorúság és a részvét.

A gyász.

Csak az én gyászom nem Andy Vajnának szól, hanem azoknak, akikből az emberség úgy halt ki, hogy nekik talán fel sem tűnt.”

HIRDETÉS
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Lakner Dávid
Lakner Dávid
1990-ben született újságíró, a Magyar Hang munkatársa. 2015-től dolgozott a Magyar Nemzetnél, előbb az MNO-nál, majd a kultúra rovatban. Média, film, irodalom, Bergman, Camus, Vonnegut.

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

24,166lájkolóTetszik
1,348követőKövetés
12,841feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Utolsó esély hadművelet – Magyar Hang-ajánló

Idei hetedik számunk jelenik meg február 15-én, pénteken. Keressék a következő csütörtökig az újságárusoknál!

Kiemelt cikkek