Marno János kapta a Tiszatáj-díjat

Marno János kapta a Tiszatáj-díjat

Marno János (Fotó: Tiszatáj)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Marno János író, költő kapta az idei Tiszatáj-díjat, amit a szerkesztőség január 31-én, az otthonában adott át neki. A folyóirat 1992 óta, néhány alkalmat kihagyva, évente ítéli oda az elismerést a laphoz kötődő szerzők egyikének. Marno János az 1988-as indulás óta van jelen a lap hasábjain. A Tiszatáj lapunknak megküldött közleménye szerint „olyan költői műhely létrehozója és fenntartója, mely a változó irodalmi divatoktól érintetlenül mélyül el a vers valódi figyelmét megérdemlő problémákban.”

A március 3-án 70. születésnapját ünneplő Marno első kötete 1987-ben jelent meg Együtt járás címmel. A Magyar Nemzet ugyanakkor már 1986 végén írt róla, amikor szerepelt a Kozmosz Könyvek válogatáskötetében. „Ahogy mondja, »a félreérthetőség kedvéért« ugyancsak készséggel tesz kitérőket Marno János is a kalandos képzettársítások útvesztőiben. Tétje mégis más. Nem ügyeket képvisel, inkább a magánlét kellemességeit sorjáztatja. Innét jut el az egyetemes – szörnyűségekig” – írta kritikájában Iszlai Zoltán író-költő. Két évvel később pedig verset is közölt Marno Jánostól a lap.

Marno János verse a Magyar Nemzet 1988. szeptember 10-ei számában (Forrás: Arcanum)

József Attila-díját 1990-ben vehette át, három évvel később pedig Déry Tibor-díjat kapott. A kilencvenes években sorra jelentek meg verseskötetei, de fordított Paul Celan-költeményeket is. A Tiszatáj közlése szerint „a 2000-es évek köteteiben kibontakozó Nárcisz-napló lírai történéssora valójában a líra megtörténésének új és új momentumait, s ezzel a kortárs magyar vers fontos pillanatait jelenti. Marno versének hangja, a magára eszmélő tudat megszakítatlan monológjaival, (…) tartósan fészkeli be magát az olvasói emlékezetbe, együtt-gondolkodást, -érzést, -járást követelve tőle.” Legutóbbi kötete, a Szereposzlás tavaly jelent meg a Magvetőnél.

A vadóc proligyerek árnyéka nagyra nőtt

Tavaly robbantott Tőzsér János filozófus az Élet és Irodalomban azzal: úgy látja, József Attila Eszmélet című verse következetlen és/vagy közhelyes. Cikke után számos irodalmár támadta írását, többek között az egyik legismertebb József Attila-kutató, Tverdota György. Legutóbb az eredeti szöveget jegyző Tőzsérrel beszélgettünk, most egyik bírálóját, Marno János költő-műfordítót faggattuk ki.

Marno két éve hozzászólt az Élet és Irodalomban kirobbant József Attila-vitához is, megvédve az Eszméletet Tőzsér János filozófus kritikusabb cikkétől. Akkor a Magyar Nemzetnek is kifejtette álláspontját a költő: „nem azt akarom mondani, hogy a költészet általában könnyű műfaj, hogy József Attila könnyen érthető költő, dehogyis; kétszer annyi idős múltam már, mint ahány évesen ő meghalt, és még mindig újabb meg újabb jelentéseit fedezem fel a verseinek, míg mondjuk Szókratész védőbeszédében semmi pluszjelentést nem találok, legföljebb késztetést arra, hogy újra problematizáljam az érveléseit.”

Két éve Háy János, tavaly pedig Petőcz András vehette át a Tiszatáj-díjat. Előtte Kiss Annának ítélték oda, aki nemrég interjút is adott a Magyar Hangnak.