Nyolcvanhat éves korában, péntek délután meghalt a magyar próza világszerte ismert képviselője, Konrád György. A család arról tájékoztatta az MTI-t, hogy az író hosszan tartó, súlyos betegség után, otthonában távozott. Temetéséről később intézkednek.
Konrád György 1933. április 2-án született Debrecenben. Zsidó polgári családba érkezett, a II. világháború alatt pedig szüleit deportálták. Az élete első tizenegy évét Berettyóújfalun töltő fiú testvéreivel és unokafivéreivel együtt 1944. június 5-én, a nehezen megszerzett engedély birtokában Budapestre utazott. Alig egy nappal később Berettyóújfalu teljes zsidó lakosságot előbb a nagyváradi gettóba, majd Auschwitzba deportálták. György és testvére egy svájci védett házban vészelte át a vészkorszakot, majd 1945. február végén tértek vissza Berettyóújfaluba. Végül a szülők is szerencsésen hazajutottak fél évvel később, a város zsidó lakosságából egyedüli túlélőként. A helyzetük viszont később is nehéz volt: 1950-ben az édesapa, Konrád József vaskereskedő üzletét, illetve a családi házat is államosították.
Konrád György előbb a Debreceni Református Főgimnáziumban tanult, aztán elvégezte a budapesti Madách Gimnáziumot. A polgári család miatt 1951-ben csak az ELTE BTk Orosz Intézetébe vették fel, 1953 áprilisában viszont onnan is kizárták. Végül sikeresen felvételizett a magyar szakra, amit 1956-ra végzett el. Az ellenzéki magatartása miatt kétszer innen is majdnem eltávolították, de tanárainak köszönhetően végül megmenekült.
A forradalom őszén a kritikus hangvételű Életképek munkatársa lett, a nemzetőrség tagjaként pedig géppisztollyal járta a várost, de fegyverét nem használta. Állása megszűnt, így alkalmi munkákat volt kénytelen vállalni. Hosszú évekig dolgozott a VII. kerületi gyámhatóságon, az itt szerzett élményeiből született A látogató című regénye. Dolgozott később a Magyar Helikon Kiadó lektoraként, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos munkatársaként, ahol Szelényi Ivánnal közösen folytatta kutatásait. Végül 1974-ben közösen megírták Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című művet. A politikai rendőrség nyomására ismét elveszítette munkahelyét, és a dobai munkaterápiás elmegyógyintézetben vállalt állást. Folyamatos zaklatásnak volt kitéve, naplójegyzeteit elkobozták, letartoztatták izgatásra hivatkozva. Végül ügyészi figyelmeztetést kapott, és azt ajánlották neki, távozzon külföldre, de ő maradt. Belső emigrációba vonult, miközben a könyvtárakban műveit zárolták, a rádióban és a televízióban tilos volt megszólaltatni, és szinte folyamatosan publikációs tilalom alatt állt. Az olyan kötetei, mint A városalapító, A cinkos vagy a Kerti mulatság először csak külföldön jelenhettek meg.
A bécsi egyetemtől 1983-ban kapta meg a Herder-díjat, 1990-ben pedig Kossuth-díjat vehetett át. 2000-ben Goethe-emlékéremben, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjében részesült, egy évvel később Budapest díszpolgára lett. 1990-ben a Nemzetközi PEN Club elnökévé választották, 1997-től 2003-ig pedig a Berlini Művészeti Akadémia elnöke volt.
Első feleségét, Varsa Verát 1955-ben vette el, második feleségétől, Lángh Júliától pedig két gyereke született. 1979-ben harmadjára is megnősült, Lakner Judittal közösen három gyereket vállaltak. Konrád egyszerre tartotta magát kozmopolitikának és nyárspolgárnak, negyven éve ugyanabban a lakásban élt például. A kettő együttállását a HVG-nek adott tavalyi interjújában így magyarázta: „Érdekel a világ. A kozmopolitaság kezdettől jellemzett. Berettyóújfaluból Nagyváradra utazva gyerekként végig az ablakban álltam. Érdekelt, hogy vajon kiszáradt vagy ott lesz még a tócsa, amelyből a benne fürdőző bivalyoknak csak a szeme látszik ki. Ma is szeretek bámészkodni. Ugyanakkor szívesen ülök a konyha sarkában, és bort kortyolgatok, ahogy negyven éve minden este.”
Ellenzékiségét a rendszerváltás után is tartotta, rendszeresen kommentálta a közélet történéseit, találkozott vezető politikussal. Jó viszonyt ápolt például Gerhard Schröder kancellárral, aki hetvenedik születésnapján is köszöntötte Konrádot. Az Európai Bizottság felkérésére részt vett egy az „európai alapértékeket” tisztázó szöveg kialakításában. Éles kritikusa volt a Fidesz-kormánynak is, a Soros György elleni kampányt pedig antiszemitának tartotta. Izrael megítélésében viszont nem értett egyet a milliárdossal. A migráció kapcsán ugyanakkor megengedően nyilatkozott a magyar kormány politikáját illetően, iszlamizmuskritikájára pedig szívesen hivatkozott a kormányoldal is.
Haláláig aktív életet élt, folyamatosan jelentek meg könyvei, az elmúlt években például az Ásatás-kötetei. Az íróról többen megemlékeztek, Nyáry Krisztián egy A látogatóból vett idézettel: "Ha íróasztalomnál ülve tenyeremet homlokomra szorítom, mert mögötte, ahogy beléptem a hivatal kapuján, jobb és bal felől zakatolni kezdett egy-egy elnémíthatatlan, törpe írógép, szakadozott, kellemetlen mondatroncsokat dobálva figyelmem napról napra zsugorodó mezejére,
ha idegeimben elindul néhány korty pálinka, mint egy porlepte, kivénhedt televíziós készülékben a villanyáram, s ettől egész zsibbadt agyvelőm sercegni kezd, s megszabadulva a tűrhetetlen kopácsolástól, elsötétített recehártyámon zajlani kezdenek a képek, várakozásteljes, gyermekkori torlódással előbb, bicegő, vonalas szerkezetekkel utóbb
ha nem szól senki, nem erőszakoskodik a telefon, nem hörög a fűtőtest, nem hív senkit sehová a hangosbemondó, nem dörren percenként a felvonófülke csapóajtaja, nem kaparásznak ablakpárkányomon az örökké hasmenéses galambok, és nem csoszognak ablakom alatt a veszendő lábbelik tétova és leselkedő gazdáikkal az üveg mögött,
ha kiejtettem lomkamrához mindinkább hasonlító emlékezetemből az öklüket rázó hadügyminiszterek, a puszta leheletnél is kevesebbet mondó illetékes szóvivők, a bírósági üvegkalickában bóbiskoló tömeggyilkosok, a halkan kicserélt mesterkémek, a barátaikat felköttető, újdonsült népvezérek, az emberevő istenkirályok, a szoborleleplező, új kenyeret szegő, hídavató, díszszázad előtt ellépő, virágcsokros kislányokat homlokon csókoló, üdvözlő táviratokat küldő és rendjeleket osztogató, katódsugarak hullámain minden szobába bemosolygó buboréknagyságok tolakodó nevét,
ha előző este feleségemet átkarolva csendben végigjárjuk szokott sétautunkat a hegyoldalon, ha a lakbért, villany- és telefonszámlát már kifizettem, s maradt pénz tejre, húsra, almára, kávéra, dohányra és borra is, ha éjszaka sikerült hosszan és ájultan aludnom, majd ha a keltőóra robbanásától a mosdó elé lökve időben elvégeztem a fölkelés elhomályosuló gondolatokkal központozott szertartásait, s a kávé friss gőzével fejemben, az autóbusz ablakánál ülőhelyet kapva becsukódhattam felebarátaim füst-, eső- és konyhaszagú kabátjai között,
akkor, istenem, akkor is csak olyan lesz ez a nap, mint a többi."
