Démonikus jelenségként, „fekete angyalként” idézik fel sokszor a XX. századi magyar film talán legeredetibb, rendkívüli tehetségű alakját, Bódy Gábort (1946–1985) kortársai. A köré épült mítoszt tovább erősítette rejtélyes halála, kétségbe vont öngyilkossága, az utóbb nyilvánosságra került tény az állambiztonsággal való – feltehetően laza – kapcsolatáról.
„Eredetünk vegyes, helyileg szétágazik a Kárpát-medencében, a Felvidéktől Erdélyig” – olvashatjuk a nyolcvanas évek elejéről származó, József Attilát idéző önéletrajzában. Az elszegényedett, korábban bányatulajdonos édesapa, a zsidó kereskedőcsaládból származó édesanya második gyermeke, Gábor 1946-ban született. A fiú, aki egyszerre vett részt az úttörő-ifimozgalomban és az Ilka utcai illegális huligángaleriben, eredetileg írónak, illetve történésznek készült. Történelem–filozófia szakos egyetemi diplomájával azonban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát választotta.
Bódy ekkor már évek óta részt vett a Balázs Béla Stúdió munkájában, első munkáját még az ELTE hallgatójaként is itt készítette. 1969-ben szereplője volt a Tanácsköztársaság évfordulójára forgatott, a forradalmi baloldal hangvételével erősen átitatott, rögtön dobozba is zárt Magyar Dezső-filmnek, az Agitátoroknak. A hatalmas munkabírású, nagydarab, kamaszkori pattanásainak nyomát viselő férfi élete harminckilenc esztendeje alatt három, eredetiségével a hazai filmgyártás kereteit feszegető nagyjátékfilmet (Amerikai anziksz, Psyché, Kutya éji dala), számtalan kísérleti alkotást, színházi bemutatót (a győri Hamlet Cserhalmival) rendezett, többkötetnyi tanulmányt írt.
Munkái közül halála óta több is napvilágot látott (egy életműkötet 1987-ben, a Filmiskola, a Végtelen kép, két forgatókönyv: a Tüzes angyal és a Psychotechnikum). A pályaívet sorozatban bemutató, 2006-os Egybegyűjtött filmművészeti írásoknak (Akadémiai Kiadó, szerkesztette: Zalán Vince), hosszú szünet után, Gelencsér Gábor filmesztéta szerkesztésében most végre megjelent a második kötete is, amelynek gerincét gazdag képanyaggal kísérve a Psyché forgatókönyve és a Kutya éji dala háttérdokumentumai adják. (Az utóbbi esetben forgatókönyv nem, csupán dialógusvázlat született; mint a tanácselnököt játszó Fekete Andrástól egykor hallhattam, a színészek kérésére.)
A Psyché négy esztendőn át készült három verzióban, ahogy Bódy mondja, annyi ideig, „mint egy háború vagy mint egy iskola”. A hatóságok a bemutató után megcsonkították, a Puskin moziban meglepve vette észre a Magyar Nemzet újságírója, Ember Mária, hogy fél órával rövidült egy hét alatt a film. (A kópiák is eltűntek, később sikerült helyreállítani a nagyszabású alkotást.)
A Kutya éji dala Bódynak talán máig a legelevenebb és legnagyobb hatású mozija. Grandiózus, erősen misztikus antropológiai tanulmánynak is tekinthető. A dialógusvázlatot újraolvasva szinte kockáról kockára elevenedik meg a film. A szép kiállítású kötet gyorsan bevonja olvasóját. Az apró hibákat egy következő kiadás esetén érdemes lenne javítani.
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2. Szerkesztette: Gelencsér Gábor. MMA Kiadó, 2020. 5900 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/17. számában jelent meg április 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/17. számban? Itt megnézheti!
