HIRDETÉS
Kezdőlap Kultúra Kritika Masszív üzenA...

Masszív üzenATTACK-kel bombázták a rajongókat

HIRDETÉS

Aki hallott már a Massive Attackről, az tudhatja, hogy zenéjük szerves része a társadalmi, közéleti és politikai kérdések feszegetése is. A legeklatánsabb példa erre a jelenségre, hogy első albumukat a Blue Lines-t simán csak mint Massive mutatták be, az Attack lekerült a lemezborítókról, az épp akkori öbölháborús helyzet miatt. Egyszóval a csapat folyamatosan rezonál a világ változásaira, és hangot is ad az általuk negatívnak ítélt tendenciáknak. Legutóbb például a zenekar törölte magát a Facebookról, hiszen mint kiderült, a közösségi portál alapvető adatvédelmi elveket sértett meg.

HIRDETÉS

Bárcsak ennyi kedvező hírt hallhatnék mostanában róluk a zenéjük kapcsán is! Hiszen az utolsó nagylemezük – a nem nagy túl port kavart – Heligoland 2010-ben jelent meg, s bár az igaz, hogy a 2016-os Ritual Spirit EP – amin újra feltűnt az egyik régen kivált alapító Tricky is – valamiféle reménnyel kecsegtette a rajongókat, hogy talán érkezik valamikor egy új lemez, zenei aktivitásukat látva sajnos ez egyre inkább csak vágyálomnak tűnik. Nem lehet egyszerű manapság a Massive Attacknek, mert 1988-as megalakulásuktól körülbelül 1998-ig tartó igazán aktív időszakukban alapjában reformálták meg az elektronikus zenei kultúrát. Sokan emlékezhetnek arra, hogy 1990-körül nem csak a rock újult meg a grunge zenekaroknak köszönhetően, hanem az elektronikus szintér is. A ’80-asok szintipop csapataiból egyszerűen kifogyott a szusz, az utolsó nagy zászlóshajó a Depeche Mode akkoriban Dave Gahannel az élen épp a vesztébe rohant, folyamatosan szűntek meg a legnagyobb nevű bandák, ráadásul elkezdte a szárnyát bontogatni az akkor még gyerekcipőben járó rave kultúra is, a már szólóban nyomuló DJ-kről nem is beszélve. De ahogy az lenni szokott, akkor ismét elindult valami igazán érdekes zenei folyamat (természetesen hol máshol, mint a Brit-szigeteken), s ha a Massive-ről beszélünk, akkor nevezzük azt a folyamatot a triphop kialakulásának, amely stílust, mint nevet az újságírók aggatták a zenekarra, hiszen valami olyasmit alkottak azokban az években a bristoli fiúk, amihez hasonlót addig sosem hallhatott senki. Persze a vájt fülűek pontosan tudhatták, hogy a korai Massive ugyanúgy merít Alan Wilder soundjából, mint a Dead Can Dance-éből, vagy akár a reggae-ből, a dub-ból, a hip-hopból, a jazzről nem is beszélve.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A már említett Tricky, Andrew Vowles, Robert Del Naja és Grant Marshall által alapított zenekar egyfajta átjáróházhoz hasonlítható. Emlékszem, amikor a Top Of The Pops-ban a debütáló Blue Lines slágerét, az Unfinished Sympathy című dalt megláttam még egész fiatalon, nem is értettem, valójában mi is az a Massive Attack. Hiszen a dalt Sarah Nelson énekelte a TV-stúdióban és egy szimfonikus nagyzenekar adta a kíséretét, de a zenekari plakátokon meg egészen más arcok voltak. A nagyon ötletes koncepció szerint a vendégzenészek által is épített imidzs és a titokzatosság is jót tesz a produkciónak. Mára egyébként az alapítókból csak Del Naja és Marshall maradt, kiegészülve a mára már oszlopos taggá vált reggae-énekes Horace Andy-vel és a gitáros Angelo Bruschini-vel. S ahogy tapasztalom, így is működik a projekt: mikor a csúcson voltak tényleg annyira futurisztikus és progresszív zenét alkottak, ami még jó néhány évtizedig megállja majd a helyét bármely színpadon. Talán nem hiába dolgoztak együtt olyan nevekkel eddig, mint Tracey Thorn, vagy a Cocteau Twins énekese, Elizabeth Fraser, majd Sinéad O’Connor, David Bowie vagy akár a Faith No More frontembere, Mike Patton.

HIRDETÉS

A koncertre visszatérve, a Massive Attack 2010-ben járt utoljára kis hazánkban, a VOLT-on, ahol kisebb sértődés lett a fellépésük alatt a másik színpadon játszó Dub FX miatt, de úgy látszik, mára megnyugodtak a kedélyek és a banda újra Budapesten mutathatta meg milyen is az az igazi bristoli trip-hop hangzás.

A Massive előtt az Azekel és a Young Fathers melegítette be a közönséget, akik maguk is szerves részei a Massive produkciójának, ráadásul a Ritual Spirit EP-n is hallhatók voltak már, mint vendégzenészek.

Némi csúszással kezdődött a buli, kevéssel fél tíz előtt lépett a színpadra a zenekar, a 1991-es Blue Lines korong Hymn of the Big Wheelje adta meg a kezdőlökést annak a körülbelül 5000 embernek, aki kilátogatott a Papp László Budapest Sportarénába. Horace Andy reggae-s kántálása és a közönség reakciói már az első percekben remek hangulatot teremtettek. A színpadot uraló ötletes és innovatív kivetítő – ahogy a show haladt előre – egyre többet mutatott meg azokból az üzenetekből, amit az este folyamán a csapat a közönségének szánt a zenéje mellé üzenetként. Ahogy egyre inkább elmerültünk abban a dark, de borzasztóan impulzív, bár néha nagyon nyomasztó zenei masszában, amit Massive Attacknek nevezünk, egyre jobban szippantott magába a közönséget a folyamatosan villódzó LED-fal üzenetkavalkádja is. Del Naja és Marshall néhány szám közben a szintetizátoraik mögül a közönség elé kiállva rapszerű betétekkel színesítették a dalaikat, nyilván az énekes részek Horace Andy-re, a Young Fathers-re és Deborah Miller énekesnőre jutottak.

Érdekes volt, hogy az Apollo 440-hoz hasonlóan két dobost használt a zenekar, az egyikük egy elektromos dobon hozta a Massive feszes és progresszív alapjait, másikuk pedig egy hagyományos, akusztikus dobfelszerelés mögött dobolt, tökéletesen kiegészítve egymást, hihetetlen pontossággal adták vissza a zenekar lemezein megismert hangzást. Nagyon vastag és pontos volt az alap, amit hoztak a Telecaster gitár tipikus hangja is szépen díszítette, a különleges szintetizátor hangokat. A setlist a Blue Lines, a Protection és a Mezzanine albumok legjobb dalaiból állt össze, s bár kimaradt néhány nagy és várva-várt sláger, mégis nagyon kerek egésszé tudott összeállni a fellépés. Szerintem senkinek sem maradt hiányérzete.

A kivetítő folyamatosan ontotta a szalagcímeket, amiket nyilván magyar hírportálokról másolhattak ki; nem kímélték Orbánt, Semjént, de Trumpot sem. Kiemelték, hogy a migráció közös problémánk, a populista politika ellen pedig összefogással és tanulással lehet bármit is tenni. Folyamatosan magyar feliratokkal kommunikáltak a közönséggel, ami elég különleges ívet adott a koncertnek, eszembe is jutott Roger Waters, aki hasonlóképp üzent az emberi indulatokra építő politikusoknak. A fellépés alatt természetesen elhangzott az USA politikáját kritizáló United Snakes a Heligolandről, a Mezzanine Angelje és Inertia Creeps-e, élőben hallgatva mai napig hatalmas élmény, pont úgy, ahogyan természetesen a Blue Lines Safe from Harm-ja is.

Persze lehetne sorolni a dalokat, ami egyébként egy Massive-koncert esetén majdnem hogy felesleges lenne, mert sokkal inkább egy hömpölygő zenei folyamként lehetne jellemezni a bulit, mintsem pusztán dalok egymásutánjaként. Az egy óra húsz perc játékidőbe belefért egy ráadás is, aminek a csúcspontja a zenekar talán egyik legjobb dalának az Unfinished Sympathynak az érzelemdús előadása volt, ami alatt a kivetítő csak egy fájdalmas üzenetet jelenített meg: „mind a részesei vagyunk”! Így utalt a zenekar a szíriai háborúra és annak a mindenkit érintő közvetlen következményeire. Deborah Miller – bár néha megbicsaklott a hangja – emlékezetessé tudta a számot, melynek repetitív lüktetése jó nagy ovációban csengett le. A koncertet, ahogy ezen a turnén lenni szokott, a Splitting the Atom zárta.

S ahogy hagytuk el a helyszínt úgy jutottak eszembe Robert Del Naja egy interjújában elhangzott szavai, miszerint: „Nem szabad elfelejteni, hogy van hangunk, és még ha nem is tudjuk megakadályozni a háborút, valahányszor használjuk a hangunkat, annak mindig van valami hatása. És ez a hatáskeltés a legfontosabb, mert megváltoztatja a jövőnket, ha csak egy kicsit is.” Ebben a Massive tagjának igaza is van, hiszen ennyi mosolygó arcot rég láttam egy koncert után az utcán sétálgatni, s csak remélni tudom, hogy mihamarabb egy új koronggal is jelentkezik majd a bristoli zenekar, hangzásában akár egy újabb, eddig nem ismert stílust teremtve.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

27,477lájkolóTetszik
2,297követőKövetés
16,223feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Ugrás a mély vízbe – Magyar Hang-ajánló

Interjú György Péterrel, Ungváry Krisztiánnal, Rékasi Károllyal és Zsigmonddal, valamint a Fridays for Future hazai szervezőivel. Itt a friss Magyar Hang!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Van, ahol már nem csak álom az „energiacella”

Először tesztelték élesben az amerikai haderő új drónelhárító fegyverrendszerét. Ezzel „lőtték le” az iráni pilóta nélküli repülőgépet.

Civiliáda