Divatos tömegkonfekció millióknak, mindenki számára elérhető áron – ezzel a szlogennel hirdette magát a Május 1. Ruhagyár. A szocialista ünnepekről elnevezett Április 4. valamint a Vörös Október Ruhagyár, illetve a FÉKON Ruházati Vállalat mellett ez volt az ország legnagyobb konfekcióipari üzeme, amelynek központja közel négy évtizeden át működött az Orczy-kert szomszédságában, a józsefvárosi Elnök utcában.
Kezdetben csak munkaruházatot gyártottak, de idővel már az utcai divatot is ők diktálták. A korabeli termelési cikkekből és reklámokból kiderül, hogy a már Elegant – Május 1. Ruhagyárnak hívott konfekcióüzem nemcsak a legújabb divattal, korszerű technológiai fejlődéssel és anyagkínálattal tartott lépést, de összhangot teremtett a vásárlóközönség ízlésbeli és minőségi igényei, valamint pénztárcája között. Ez idő tájt nem akadt olyan háztartás, amelynek szekrényében ne lógott volna márkázott vállfán praktikus orkán- vagy habszivacs kabát, férfi műbőr ballon, ízléses műszőrme kabát, női és bakfis kiskosztüm, vagy épp könnyű, sportos farmerruha.
Igazi szocialista sikertörténet a Május 1. Ruhagyáré. Kilenc telephelyén – a budapesti mellett Szolnokon, Cegléden, Komlón, Marcalin, Karádon, Dorogon, Túrkevén és Öreglakon – a legforgalmasabb időszakban öt és fél ezer ember dolgozott, termékeit valamennyi KGST-országba exportálták, de rajtuk kívül a „hanyatló nyugat” is akart magának a magyar konfekcióból.
Az elegant termékei eljutottak Svédországba, Hollandiába, Belgiumba, Olaszországba, Svájcba, a Német Szövetségi Köztársaságba, de még Kanadában és Japánban is vásárolták. „(…) az elegant név világmárka lett, amely tüneményes karriert futott be. Az ilyen siker az igényes, úgyszólván telített piacokon, a világméretű versengés közepette sohasem véletlen, és nem is elsősorban kereskedelmi ügyesség kérdése. A divat fejlődését szemmel követő, választékosan öltözködő vevőközönség jól megnézi, miért ad pénzt. Tartós hódításra ezért csak az a márka képes, amely mögött igényes, vonzó, a világszerte érvényes divatirányzatok anyag-, minőségi és formai elemeit képviselő ruházati cikkek vannak” – így összegezte a nemzetközi sikert 1971-ben a Világgazdaság.
A rendszerváltással a Május 1. Ruhagyárnak is leáldozott, feldarabolták, privatizálták, 1994-ben pedig végleg leálltak a munkagépek a szocialista divat fellegvárában. Ma már csak vállfák és a család régi ruhatárának darabjai őrzik emlékét.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/45. számában jelent meg november 5-én, az Időgép történelmi mellékletben.
