Bár már szőkesége is a múlté, és göndör tincsei sincsenek meg, a világ ma is csak úgy ismeri Pierre Richard-t, mint az a bizonyos magas szőke, felemás cipőben. A forgalmazók pedig szemérmetlenül ki is használják ezt. Hiába például, hogy csak egy folytatás készült (A magas szőke férfi visszatér, 1974), nálunk két további Richard-film is a klasszikusra utaló magyar címet kapott, bár különálló történetekről van szó (A magas szőke + két szőke; A magas ősz férfi társat keres). Az őszülés egyébként természetes, elvégre idén töltötte be a 85-öt, a hajtípus változása viszont annál szokatlanabb történet. Mint a filmsztár 2014-ben a Le Monde-nak mesélte, két évvel korábban operálták, és a műtőasztalra még göndören feküdt fel, ám már kiegyenesedett hajjal fordult le onnan. „Az orvosom azt mondta, életében először tapasztalt ilyet” – mesélte a komikus.
Mintha csak egy klasszikus Pierre Richard-film sztoriját olvasnánk. Hasonló poénokért elég csak belenéznünk a Magas szőke férfibe vagy a Félénk vagyok, de hódítani akarok-ba. A francia vígjáték aranykorának mondják azokat az éveket, amikor Richard a legkeresettebbek között volt, de a nyolcvanon túl is aktív, az elmúlt időszakban pedig olyan filmekben láthattuk, mint az Elveszve Párizsban vagy a Vissza a gyökerekhez. Szeptember elején érkezett a 3. Budapesti Klasszikus Film Maratonra, olyan klasszikusait elkísérve, mint az említett Félénk vagyok… és a Balfácán.
Budapestre látogat a magas, szőke férfi felemás cipőben | Magyar HangA szórakoztató mozik fénykorában alkotott ő, amikor még talán világszerte is jobban értékelték ezeket a műveket. Persze, a közönség ma is tódul a hasonló komédiákra, a kritika viszont korábban a drámát, újabban pedig a képregényfilmeket és a romantikus zenés-táncos darabokat részesíti előnyben. Nem véletlen, hogy amikor az Oscar nyitni próbált a népszerű művek felé, akkor is a Fekete párducot, a Csillag születiket, a Kaliforniai álmot és a Bohém rapszódiát vette elő. (Annál nagyobb meglepetés volt a Zöld könyv győzelme, bár ha a szórakoztató szálat nézzük, azért a BlacKkKlansman erősebb volt e téren.)
Pierre Richard viszont nem érzi úgy, hogy a vígjátékok miatt kevésbé értékelték volna a karrierje során. Az életművéért tiszteletbeli Césart vehetett át 2006-ban, de megkapta már a legjobb színésznek járó elismerést Karlovy Vary-ban is. – Persze, ha a komédiára fókuszál valaki, ritkábban jönnek a díjak, de ez a műfaj ilyen – jegyezte meg a pénteki sajtótájékoztatón, amit a Kempinski Hotelben tartott. Elmondása szerint arra egyébként sosem gondolta, hogy üzenetet akarna továbbítani a filmjeivel. – Inkább ösztönösen játszottam, olyan természetes volt ez számomra, mint az, hogy kék a szemem. A filmjeim elemzését pedig meghagytam másoknak. Visszanézve őket, nekem tetszettek, és arra gondoltam, talán másoknak is fognak – nevetett.
Felmerült az a kérdés is, mit gondol a filmművészet változásáról, hogyan látja az elmúlt években készült produkciókat. Richard szerint ma a filmek inkább társadalmi kérdéseket boncolgatnak, még a vígjátékok is. Példákat nem mondott, de ha olyan komédiákat nézünk, mint az Isten hozott Németországban vagy az Egy burka, egy nadrág, igazat is adhatunk neki. Más kérdés, hogy bőven akadtak hasonló témák a korábbi évtizedek vígjátékaiban is, amik mondjuk a hidegháború, a fegyververseny vagy épp a szexuális forradalom témájára csatlakoztak rá. És hát a Magas szőke férfi… is kémfilm paródia volt, aminek a végén még azt is elolvashattuk, miben áll a magánélethez való jog védelme.
Azt a francia ikon természetesnek tartja persze, hogy a film változik, maga a technika is alakul, a kamerás okostelefonok világában könnyebb lesz rögzíteni a mozgóképet. (Még ha persze minőségi vizuális tartalom előállításához ma sem igazán elég a mobil.) Richard úgy látja, régen elengedhetetlen volt a sok világítás, lámpa, technikai felszerelés, ami persze roppant drága volt, így ha már erre előteremtették a pénzt, hát nagyon megnézték, milyen minőségű forgatókönyv alapján dolgozni. A filmsztár úgy érzi, ahogy könnyebbé vált a felvétel, úgy fordítanak kevesebb figyelmet arra, hogy színvonalas szkript alapján dolgozzanak.
Persze, ahogy ilyenkor megszokott, kérdésként felmerült, Pierre Richard mit gondol Magyarországról, illetve a magyar filmekről. A színész felidézte, húsz éve járt már itt, de akkor inkognitóban érkezett, és már az meglepi, hogy ekkora az érdeklődés iránta távol a hazájától. Az érdeklődést, hogy mit csinált itt két évtizede, tréfásan azzal ütötte el, hogy úgy emlékszik, Madonnát kísérte. Rendezőink közül egyébként Nemes Jeles Lászlót ismeri, és sajnálja is, hogy nincs itt, fontos alkotónak tartja. – A kelet-európai filmek mindig nagyon érdekeltek, de nálunk persze a mozivásznakra rátelepedett az amerikai film – tette hozzá. Ha már tengerentúli produkciók, szóba került az is, mit gondol a filmjeiből készült remake-ekről. Emlékezetes, a Magas szőke… feldolgozása tizenhárom évvel az eredeti után került mozikba. A Magas barna férfi felemás cipőben főszerepét Tom Hanks alakította. Richard elmondása szerint ezeket az alkotásokat nem látta, és nem is igazán érti, minek csinálják őket.
Akad még magyar filmes, aki előtt tisztelettel adózik: ilyen a sajtótájékoztatón megjelent Varga Veronika, akit fel is hívott magához a pódiumra. A színésznőt már 1995-ben láthattuk Dominique Maillet filmjében, a Le roi de Paris-ban, olyanok oldalán ráadásul, mint Philippe Noiret vagy a nemrég elhunyt Michel Aumont. Varga Veronika azóta olyan alkotásokban szerepelt, mint a Nina otthona, A kígyó és a Viva la libertá – Éljen a szabadság, hamarosan pedig Tóth Barnabás új játékfilmjében, az Akik maradtakban fog felbukkanni.
A lángoló Amazonas témája is felvetődött, már csak azért is, mert felesége, Ceyla Lacerda Brazíliából érkezett. Richard nagyon aggasztónak látja a folyamatot, ahogy azt is, hogy rengeteg állat élőhelye pusztul így el, mindez „egy idióta miatt.” A színész itt a brazil elnökre, a jobboldali-populista Jair Bolsonaróra gondolt.
Lapunk arra volt kíváncsi, hogyan emlékszik a két évvel ezelőtt elhunyt Mireille Darcra, aki a Magas szőke férfi...-ben és annak folytatásában a partnere volt. Richard a válasza szerint imádta őt, nemcsak a szakmai hozzáértéséért, de bátorságáért is. – Amikor a Magas szőkét forgattuk, ő már akkor sztár volt, én viszont még csak feltűnőben. És már a forgatás megkezdése előtt tizenöt nappal kértem Yves Robert rendezőt, hogy mutasson be neki, legalább egy kávét igyunk meg. Mert valahogy aggódtam is a találkozó miatt. Aztán három nap volt hátra, és még mindig nem ültünk le beszélni. Mire végre megkezdődött a felvétel, kétségbeesve kerestem őt, és amikor megláttam, hát elállt a szavam. Robert mondta később, hogy azért is várt ennyit, mert azt akarta, hogy még elevenen éljen bennem ez a reakció – mesélte Pierre Richard.
Egy másik kérdésre felmerült az is, milyen viszonnyal volt a többi kollégájával. Gérard Depardieu-vel például többször forgatott, és úgy érzi, jól kiegészítették egymást. – Mert ő egy gyengéd kolosszus volt, én meg egy törékeny, de erős ember, tehát jól összeillettünk – anekdotázott.
Nemcsak a film fontos egyébként számára, de a bortermelés is, saját szőlőbirtoka van Dél-Franciaországban. A borászat és a film szerinte egyébként valamennyire összetartozik, miután mindkettő az élvezetet szolgálja. Ivott már magyar bort is, a villányi Cabernet Franc ízlett neki, bár nagyon aromás, gyümölcsös volt, és őt az ízlése inkább másfelé húzza.
