Szerbia északi részén, a magyar határtól nem messze, a Tisza partján fekszik Ada. A vajdasági kistelepülés komoly kézműves hagyományokkal bír, a kilencvenes évekig a térség egyik legjelentősebb kisipari központjaként tartották számon, fejlett volt a fémipara, de egy időben jellemző volt a kötödék működése is. A délszláv háború azonban rányomta a bélyegét a térség életére, ennek az időszaknak a gazdaságra és a társadalom működésére gyakorolt hatásai mind a mai napig tetten érhetők. Noha egy-egy műhely és kézműves most is működik ezen a vidéken, a 2010 után meginduló tömeges kivándorlás még inkább megnehezítette a kistelepülés helyzetét, pedig a megmaradt infrastruktúra és a helyiek szaktudása még mindig komoly potenciált rejt magában.
Erre a helyzetre próbál megoldást kínálni az itthon. márka, amely egy diplomamunkából nőtte ki magát. Az Adáról származó Szalai Bálint, aki formatervezőként végzett tavaly a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, arra kereste a választ, hogy tárgytervezőként miként tudna hasznára lenni szülővárosa közösségének. Az ott élő mesteremberek szaktudására alapozva álmodta meg az itthon. projektet, melynek egyik célja a kisipari és kézműves hagyományok fennmaradásának elősegítése.
A diplomát követően a koncepció és a látványtervek hamar valósággá váltak. Tavaly nyáron Szalai Bálint már a párjával, a szintén formatervező Király Adrienn-nel látott neki a termékfejlesztésnek, közösen keresték fel a kihalófélben lévő kézműves mesterségek képviselőit Adán és környékén. E találkozások nyomán kerültek kapcsolatba azzal a keramikussal, kosárfonóval és faesztergályossal, akikkel együttműködve útjára indulhatott vállalkozásuk. Az itthon.-kollekció épp ettől a személyességtől válik igazán különlegessé, hisz a készítők kézjegyét magukon viselő tárgyak még erősebb jelentést hordoznak.
Király Adrienn és Szalai Bálint, az itthon. alapítói (Fotó: Mohai Balázs)
Az Adához közeli Péterrévén nagy hagyománya van a finom technikájú kosárfonásnak, így Szalai Bálinték ott kutattak az utcákat járva kézművesek után, így találták rá Kuzsner Mihályra, aki a szakma utolsó környékbeli képviselője, még édesapja tanította ki a mesterségre, ahogy a helyiek nagy többségét is. Mihály korábban hegesztőként dolgozott a helyi üzemben, de idővel úgy érezte, itt az ideje, hogy mások hegesszenek helyette. Felelevenítette hát az apjától kapott tudást, és ma már csak kosárfonással foglalatoskodik, ráadásul az alapanyagként használt vesszőt is saját maga termeszti és gondozza a Tisza partján lévő földjén.
Uller Sándor szenvedélyből tanulta ki az esztergálást, és bár munkája mellett űzi ezt a mesterséget, odaadással készíti a precízen megmunkált, letisztult formavilágú itthon.-termékeket, amelyek alapanyagát lehetőség szerint a helyben kivágott gyümölcsfák adják. A kollekció kerámiáit a zentai Forma Kerámia Manufaktúra készíti, a tulajdonos, Djordje szüleitől vette át a vállalkozást. Az alapvetően szuvenírek készítésére szakosodott korongozó műhelyben olyan fazekasagyaggal dolgoznak, amely évszázadok óta a különböző konyhai edények jól bevált alapanyaga. Az itt készült vázák és tányérok új kihívások elé állították a családi manufaktúrát, ami új formákkal és mázakkal való kísérletezésre inspirálja őket.
– A közösen megalkotott tárgyakkal arra szeretnénk ösztönözni a kisiparosokat és kézműveseket, hogy ne hagyják veszni a birtokukban lévő mesterségbeli tudást, tapasztalatot és szakmai örökséget, hanem próbálják meg a hasznukra fordítani – mondja Szalai Bálint.
A szakma már a kezdetekkor felfigyelt az itthon. projektre. Tavaly a Kiscelli Múzeumban megrendezett Határtalan Design című kiállításon Szalai Bálinték elnyerték a fődíjat, majd a 6. ArtHungry Díj formatervezési díj kategóriáját és egyben a fődíját is ők vihették haza, most ősszel pedig diák kategóriában érdemelték ki a Magyar Formatervezési Díjat. Szintén nagy elismerés, hogy a délvidéki Hajdújáráson (Hajdukovo) található Maurer Pincészet a fiatal tervezőket kérte fel, az itthon. projekt részeként készítsék el a helyi alapanyagokra fókuszáló 1880 Natural Wine & Food borkóstoló terem étkészletét.
Itthon.: számos fontos üzenetet hordoz már maga a név is. Egyfelől reflexió a régióban tapasztalható jelentős elvándorlásra, a térséghez való kapcsolódásra, a lokális értékek fontosságára. A tradicionális, paraszti tárgykultúra és a kortárs tervezői gondolkodás találkozásának lenyomatai ezek a kisszériás otthoni kiegészítők, a tányérokon, vázákon, tálakon, sodrófákon és a fonott ülő-, illetve tárolóalkalmatosságokon visszaköszön a tájegység színvilága is. Noha az itthon. projekt még a járvány előtt indult el, a karanténhelyzet, melynek nyomán felértékelődött az otthonhoz való viszony, szintén hatással volt a tervezésre. A természetesség, a nyugalom, a csend, a biztonság és a visszafogottság jellemzi ezeket a tárgyakat, melyeket kifejezetten a mesterek technológiai felkészültségéhez igazítva terveztek meg. – Nem szerettünk volna elrugaszkodni az eredeti, anyagszerűségekből adódó funkcióktól, ahogy próbáltunk arra is törekedni, hogy a tárgyak a mai otthonok funkcionális és érzelmi igényeire is reagáljanak – fogalmazza meg Király Adrienn.
Az identitáserősítés mellett az itthon. projekt a közösségépítésről is szól. Szalai Bálinték a jövőben új kollekciókon szeretnének dolgozni, és további műhelyeket is bevonni ebbe a munkába. – Remélt következménye mindannak, amit most elkezdtünk, hogy idővel a kézművesek már önmaguktól kezdenek el egymással kommunikálni, együtt alkotni – mondja Szalai Bálint. – Amíg azonban ez az igény nem válik természetessé, addig csak a tárgyakkal lehet elősegíteni a közös munkát. Erre jó példa a fonott ülőke, amelynek a fedele a faesztergályos műhelyben készül. Ugyanilyen fontos számunkra, hogy a vajdasági emberek is felfigyeljenek a munkánkra, és a helyi mesteremberek tárgyaival rendezzék be otthonukat. Ez azonban lassú folyamat, amelyhez időre van szükség.
Az itthon.-kollekció történetét mutatja be a budapesti Eventuell Galéria november 7-éig, maguk a tárgyak pedig megvásárolhatók a fővárosi Pauzában, illetve a stúdió saját, Dohány utcai bemutatótermében is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/43. számában jelent meg október 22-én.
