A gondolatok szabadságáról

Miközben írom neked ezt a lehulló kerti levelet, az aranyló napsütés épp rezes barázdákat szánt a fák nyári zöldjébe, hogy a hömpölygő szél szertehordhassa a színeket, mint álmainkat a szabad, boldog és gazdag országról, amely békében él. A világban egyre kisebb körei vannak a szabadságnak és gyanúsan néznek arra, aki boldog akar lenni ebben a rövidke emberi életben. A gazdagság itt már egyet jelent azzal, hogy valaki sokat tudott rabolni, vagy beállt a huncutok körébe csupa talmi külsőséggel. Pedig mennyire mást jelent igazán gazdagnak lenni! A boldogság az érzéki gyönyörök hajszolására redukálódott. És a béke? Ó, a béke álma úgy illant el, mint keserű fekete kávéban a kevéske méz.

Ismerlek, tudom, hogy te is szeretnél szabadon, boldogan, gazdagon és békében élni, akárcsak én, s számodra sem szitokszavak ezek. Mit jelent a szabadság? Szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, hanem azt, hogy szabadságodban áll azzá válni, akivé válni szeretnél, azt szeretni, akit szeretni szeretnél, azt gondolni, amit gondolni szeretnél, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy mást szabadságában nem korlátozol. A felnőtt ember megérti, hogy a szabadságnak szintjei vannak, hogy szabadnak lenni annyi, mint felelősnek lenni, de a legtöbben el se jutnak idáig, mert saját, vagy mások téveszméinek jármában élnek, s nem érik el a szellemi felnőttkort sosem. Közhely, de le kell írnom, hogy a legtöbb ember azért nem szabad, mert gondolkodása nem szabad. Mert nem ismeri önmagát és a világot. Mert nem tud a készen kínált világmagyarázatokból és közönséges képzetekből kiszabadulni. Ma szabadnak lenni elsősorban azt jelenti, hogy a gondolkozás szabadságára igényt tartani és gyakorolni, képesnek lenni akár a saját előzetes képzetek meghaladására is. Jogos a kérdésed, hogy van-e itt egyáltalán szabad ember?