Az Orbán-korszak téglái

Ez most már korszak. Én például elmondhatom, hogy felnőtt életem eddigi nem egészen huszonhét évéből 16 évet éltem Orbán Viktor különféle kormányai alatt, és amennyiben ki tudja tölteni a most elnyert újabb négyéves mandátumot (ne legyen kétségünk, ki tudja, sőt!, de erről majd később), akkor ez a szám már 20 lesz.

Nem tudom, hogy a Hunniánkban élő, az ép eszét megőrző maradék számára íródhatott volna-e a vasárnapinál rosszabb forgatókönyv Fidesz-kétharmaddal, a DK-val mint legnagyobb ellenzéki frakcióval és a Mi Hazánk bekerülésével. A helyzet nem az ellenzék gyenge eredménye miatt végzetes, hanem a Fidesz elképesztő, előzetesen senki által nem mért mindent leuralásával. Főleg úgy, hogy ezt a leuralást megelőzte 45 ezer koronavírus-áldozat és a vérszomjas, barbár háborús bűnössel kokettáló magyar kormányzati politika. E két roppant fontos és ezernyi más szintén fontos történés után a Fidesz kétharmaddal való újraválasztásával Magyarországnak morális értelemben vége.

Az a sokak által hangoztatott tétel úgy nem igaz, hogy mindezt egyetlen „roppant tehetséges, ámde végtelenül gátlástalan és romlott” gazfickónak köszönhetjük. Orbán Viktor valóban roppant tehetséges, ámde végtelenül gátlástalan és romlott gazember, de ehhez az erkölcsi összeomláshoz kellettünk mi is, a magyar társadalom, azon belül is a Fidesz szavazói, akik leginkább az öngyilkos merénylőkhöz hasonlíthatók. Akik akkor is az imádott Orbánra voksolnak, ha meghal a nagymama a rosszul felszerelt covidosztályon, ha nem kapnak időpontot a szemészhez, és ha a gyereket a tornatanár tanítja a másodfokú egyenlet megoldóképletére.

• Mit tehetett volna másképp Orbán ellenzéke, mi jön most, és mit lehet tenni abban a helyzetben, ami most jön?

A teljes cikket a Magyar Hang április 8-án megjelent, 2022/15. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!