Bukás és szégyen Afganisztánban – Új erőre kaphat Orbánék gyűlöletkampánya

Háborúk, kudarcok, destabilizálódott térségek és rengeteg áldozat – néhány következménye azon terrorellenes harcoknak és demokráciaexport-kísérleteknek, amelyeket az USA az elmúlt két évtizedben folytatott. Az afganisztáni bukás egy újabb epizódja eme sorozatnak: a 2001 óta tartó harcok mérlege a becslések szerint 200 ezer halott, akik közül legalább 50 ezer áldozat civil volt, a katonai veszteség a NATO oldalán 22 ezer sérült és 3500 halott katona. A kitűzött célokat a hatalmas emberáldozat, az óriási pénz és energia-befektetés ellenére azonban nem sikerült elérni, a háború elveszett. A tálib csapatok sorra foglalják el a városokat, Afganisztán ismét a fennhatóságuk alá került. Rengetegen fejvesztve menekülnek, maga Asráf Gáni afgán elnök is elhagyta az országot.

Szégyenteljes befejezése ez egy 20 éve húzódó háborúnak, amelyet az Egyesült Államok ellenségei, de gyakorlatilag mindenki a világon a gyengeség jeleként és az amerikai hegemónia további erodálódásaként értékel. Rossz hír ez biztonságpolitikai szempontból is, hiszen a politikai-katonai katasztrófa destabilizálja a térséget, amely számos negatív folyamatot indukál. A menekülők száma már eddig is magas volt, 2021 eleje óta heti 20-30 ezer ember hagyta el Afganisztánt. A tálibok májusban indult offenzívája felgyorsította a folyamatokat, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint a menekülők száma 30 százalékkal emelkedett. Az orbánista média azonnal ráharapott a témára, nem hagyva kétséget afelől, hogy ők nem a humanitárius katasztrófa, hanem a gyűlöletkeltés oldaláról fognak közelíteni a kérdéshez, hagyományaikhoz hűen. De vajon mi okozta a hatalmas politikai-katonai összeomlást Afganisztánban, és elkerülhető lett volna-e az? Bízhat-e a világ a tálibokban, vagy fogadalmaik csak egy átlátszó PR-fogás részei? Milyen hatással lehetnek a bukás következményei a fideszes hatalmi gépezet kampányára?