Dózsaszáznegyven

„verőfényes napokkal köszöntött ránk az ősz”
NÉPAKARAT, 1957. október 19.

Az óriás háztömböt címének összevont szavával emlegetik a környéken. Dózsaszáznegyven. Így mondják. Budapesten, az angyalföldi Dózsa György út és Taksony utca között áll, a főváros építette 1912-ben kétkezieknek, hivatalnokoknak, és a középosztály más szorgalmasainak. Öt lépcsőház, terjedelmes udvar, csodakert ösvényekkel, padokkal.

A ház közössége őszi ünnepségre készült. Kerti parti, így mondanánk ma. Remélem, doktor úrék eljönnek – mondta a földszint hatból G.-né asszony, amikor apám, a körzeti orvos betért hozzá receptet felírni. Főzök egy kávét a doktor úrnak. Apát G.-né tarka otthonkában fogadta, homlok fölött masnis fejkendővel, nem azt a falusiast viselte, amit áll alatt kötnek meg. G.-né konyhája felől, mely az udvarra nyílott, az volt a lakás bejárata is, ínycsiklandó illatok tolakodtak a levegőbe, aki arra járt, megéhezett azonnal.