A következő évtizedekben ránk törő környezeti katasztrófák közül talán a legszörnyűbb az általános vízhiány lesz. Bár a klímamodellek szerint lesznek térségek, ahol emelkedni fog a csapadék mennyisége, de ez nagyon egyenetlenül oszlik majd el, így az áradások és az aszály fogják egymást váltani. Sok régió pedig egyszerűen elsivatagosodik, és alkalmatlanná válik az élelmiszer-termelésre. Valahonnan vizet kéne szerezni, de honnan? Valószínűleg a legutolsó hely, ahol édesvizet keresnénk, az mélyen a (sós vízzel telt) óceánok aljzata alatt lenne. Pedig felfedezték, hogy rengeteg édesvíz rejtőzik ott, már csak az a kérdés, hogy ki tudjuk-e termelni, és jó ötlet-e ez egyáltalán.
A XIX. századi matrózok időnként arról számoltak be, hogy többször láttak a nyílt óceánon „forrásokat”, vagyis a vízből felbugyogó, a környező tengertől egyértelműen elkülöníthető vizet. Amikor mintát vettek ebből a vízből és megkóstolták, kiderült, hogy a sótartalma töredéke a rendes tengervíznek, gyakorlatilag édesvíz volt. Ők azt feltételezték, hogy a mélyből jöhet, hiszen az édesvíznek kisebb a sűrűsége, mint a tengervíznek, így a felszínre emelkedik. A tengerészek azonban nem voltak a társadalom legmegbízhatóbbnak tartott csoportja (ők láttak folyton sziréneket és tengeri kígyókat, és az alkoholt is előszeretettel fogyasztották), így szinte senki sem hitt nekik.
• Hogy kerül édesvíz a tengervíz alá?
• Mennyi lehet belőle?
• Ki lehet-e termelni?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
