Nem alkudhat meg az Akadémia az Orbán-rezsimmel

Palkovics László és Pálinkás József. Külön világok (Fotók: MTI / Máthé Zoltán és Magyar Hang / Farkas Norbert)

„Ha az elit bunkó módon viselkedik, az elzülleszti a társadalmat” – Gondolatok Pálinkás József interjúja nyomán.

Hirdetés

Az idézet a Pálinkás Józseffel készült – és a Magyar Hangban megjelent – interjú lényegét adja. Az akadémikus szavait komolyan kell venni. Ennek az elitnek ugyanis ő prominens képviselője volt – mint az első Fidesz-kormány tagja, mint az MTA elnöke két cikluson át és mint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal) első, de idő előtt távozó elnöke. Ami izgalmassá teszi kifejtett véleményét: felülnézetből kapunk betekintést a tudomány, a tudás, a NER és a hatalom viszonyának alakulásába, s jutunk el e politika csődjének vizionálásáig. Az alábbiakban e témák közül csak a kutatás és fejlesztés irányításának néhány égető kérdésére szeretném felhívni a figyelmet.

A mai világban igen nagy presztízse van a tudománynak, mivel az új ismeretek nemcsak hihetetlen gyorsan bővülnek, de alkalmazásukkal exponenciális jelleggel növelik a gazdaságot! A kormányoknak, politikacsinálóknak ehhez kell(ene) igazítaniuk a jövőről alkotott elképzeléseiket, stratégiájukat és programjaikat. Ez érzékelhető volt Orbán Viktor első kormányának idején, amikor az oktatási tárcát egy ideig Pálinkás József akadémikus birtokolta, és a gazdasági tárca is akadémikus vezetésével működött: Chikán Attila a gazdasági versenyképesség nemzetközi presztízsű professzorának vezetésével. (Őt váltotta Matolcsy…) A 180 fokos fordulat 2010 után következett be, amikor az EU által célul tűzött tudásalapú társadalom ellenében az Orbán-kormány – egyedül Európában – a munkaalapú társadalom mellett tette le a voksát. Nem részletezem, de a tankötelezettség korhatárának leszállítása, az oktatási rendszer központosítása és lebutítása, a beiskolázási számok csökkentése, a hűbéresi viszonyok felélesztése a polgárosodás ellenében világossá tették, hogy Magyarország vezetése szembemegy a szellemi élet és a modern kor értékeivel. Sereghajtók (62. hely) lettünk a versenyképesség (Word Science Forum) 138-as listáján, a minőségi oktatás (Word Economic Forum) ugyancsak 138-as listáján pedig a 92. lett a miénk. Már nincs mögöttünk kultúrország!

Pálinkás József: Ez a középszer diadala

A populizmus, az ösztönökre ható politika hosszabb távon biztos, hogy nem működik. A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor mond csődöt – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Pálinkás József. A hivatala éléről nemrég menesztett tudós szerint ha gazdasági problémák adódnak, az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is.

A tudománypolitika 2014-ben került sorra. A kormány elérkezettnek látta az időt arra, hogy a munkaalapú társadalomhoz igazítsa a kutatás-fejlesztés és az innováció irányítási rendszerét. „A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról” szóló törvény elfogadásával a centralizáció megjelent a tudomány világában is. Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram autonómiáját felszámolták. Ami zseniális volt a végrehajtásban: az ex-MTA-elnök, Pálinkás József lett az új Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – a támogatásokról döntő csúcsszerv – vezetője. A kutatók számára ugyanis az Akadémia korábbi elnökének személye bizonyos garanciát jelentett a tudomány értékeinek figyelembevétele terén. Az élet igazolta ezt az elvárást, az autonóm döntések felszámolása nem váltott ki nyílt ellenállást az érintettekből. A kialakult helyzet tudomásulvételét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Orbán Viktor az MTA 2016- os közgyűlésén kijelenthette: „Mi és az Akadémia össze vagyunk láncolva” – és megtapsolták.

Néhány hónappal később aztán kiderült: a mélyben forrnak az indulatok. A kiváltó szikra a Népszabadság felszámolása volt. Megmozdult a hazai és a nemzetközi tudományos élet, követelve az Akadémia határozott fellépését az antidemokratikus folyamatok és a szólásszabadság veszélyeztetése miatt. Erre nem került sor, és emiatt számos akadémiai külső tag lemondta tagságát. A 2018-as választásokat követően aztán kiderült: az MTA konfrontációt kerülő politikája Orbán tudományellenes fellépését nem tompítja – inkább bátorítja. A kormány bevett két akadémikust a kormányba – Kásler Miklóst és Palkovics Lászlót –, majd menesztette az NKFI Hivatal tudós elnökét. Ezek a döntések Orbán mozgásterét hivatottak segíteni a tudomány – szélesebb értelemben az értelmiség – feletti hatalmának erősítésében. Félreértés ne essék, az innováció növekvő szerepének intézményi elismerése nem párosul a kapcsolódó anyagi eszközök bővítésével. Az érintettek egymás között osztják fel a kevés pénzt. Az innovációs tárca többletforrásigényét az Akadémia terhére kell megoldani, az MTA költségvetéséből 28 milliárd forint felett az innovációs miniszter, Palkovics László rendelkezik!

A helyzet védhetetlen: ha az Akadémia nem utasítja el helyből a kezdeményezést, vitathatóvá teszi önnön függetlenségét! Ha visszautasítja: megvan Orbán casus bellije az MTA-val szemben. Tapsukkal a tudomány, az autonómia elleni fellépés számára adtak zöld utat az akadémikus urak.

Az MTA kiegyezne a kormánnyal, közösen felügyelnék a kutatásokat – Magyar Hang

Csütörtöki közleményében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) arról tájékoztat, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (ITM) folytatott tárgyalások eredményeként részben a kormány ellenőrzése alá kerülhet az MTA kutatóhálózata. A kutatásokat felügyelő társaságot azonban a kormánnyal közösen jelölnék ki.

De nem ment el a hajó. Ha abból indulunk ki, hogy a digitalizáció sorsfordító döntéseket igényel a tudomány művelése terén is, a tárgyalás egészen más megvilágítás alá esik! Az MTA-nak felelősségéből fakadó kötelessége kiállni a tudomány, az innováció működési feltételeinek javításáért. Kívánatos tehát, hogy az Akadémia és az innovációs tárca együttműködjön, s közösen tegyen javaslatot az ország számára égetően fontos innovációs stratégiára, annak szervezeti kereteire és – ami döntő – anyagi vonzataira. Ideje, hogy a tudóstársadalom a jövő érdekében felemelje a szavát, s harcba induljon a szükséges, a jelenlegit lényegesen meghaladó fejlesztési források megszerzéséért. Végül is az ország megmentéséről van szó, közös felelősségről. Az innovációs tárca – valamint az egyetemek, akadémiai intézetek – forrásigényét az EU-s forrásokból kell megoldani. Ne feledjük: a Lisszabonban megfogalmazott cél szerint az EU tagországainak a GDP 3 százalékát kell kutatásra és fejlesztésre fordítaniuk. (Ez most 1,35 százalék!) Ennek elérése fontosabb, mint a Donald Trump által követelt 2 százalék elérése a NATO-ban a védelmi kiadások terén.

Ez a felvetés abszurdnak (naivnak?) tűnik. Pedig nem a javaslat, a helyzet abszurd (szégyenletes). Lehetséges, hogy a Pálinkás József vezette NKFI Hivatalban a gazdasági szféra innovációs ügyei nem kaptak kellő súlyt. De ez felelt meg a kormánypolitikának, hiszen 2010 után Orbán Viktor és a multik stratégiai szövetségre léptek, s a multik támogatása kapott prioritást – a kis- és középvállalkozások (kkv-k) rovására.

Ami döbbenetes: a most létrejött új innovációs tárca feladatai és intézményei alkalmatlanok a kor követelményeinek teljesítésére, rendelkezésre álló forrásai pedig elégtelenek az e téren jelentkező hatalmas feladatok megoldására. Ezért merült fel az MTA pénzének elvonása. A feladatok óriásiak, hiszen évek óta csak vegetálás történt e téren. Csupán példaképp: megoldásra vár és egyre sürgetőbb a kkv-k piacra jutásának, versenyképességének javítása; a klaszteresedés, a hálózatosodás, az egyetemekhez, kutatóintézetekhez kötődő spinoff és startup cégek ösztönzésének megoldása; az üzleti és az egyetemi-kutatói szféra összekapcsolásának segítése; a szubszidiaritás előtérbe állítása: a helyi vállalkozók – beleértve a multik – és tudományos intézmények együttműködésének elősegítése; vállalkozói fórumok működtetése; versenyképességi pozíciónk visszaszerzése (visszajutás a 62. helyről a 29.-re, ahol Chikán Attila idején voltunk).

Reális ez? Nem, ha az Akadémia megalkuszik az országot lejtőre juttató Orbán-rezsimmel. És lehet reális? Igen. Ha az innováció is, a tudomány is megkapja a szükséges, a jelenlegit meghaladó forrásokat. De ehhez egy harcos Akadémia kell! És a kormánytag tudósok szilárd kötődése az akadémiai tagságukból fakadó kötelezettséghez (és ragaszkodásuk ahhoz, hogy minden reggel a tükörbe tudjanak nézni). És sokat jelenthet az, hogy az Akadémia élén a világ egyik legnagyobb – sokak szerint az első – matematikatudósa áll. Aki mögé még a fi deszesek is odaállnának.

Az alternatíva: ha nem történik semmi a beindult folyamatok megállítása és megfelelő irányba terelése érdekében, az ország gazdaságának összeomlása jön. Ennyi a tét.

A szerző a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnöke

Magyar Tudományos Akadémia szeptember 11-i közgyűlésének közleménye a finanszírozás körül kialakult helyzet aktuális állásáról.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 17. számában jelent meg, 2018. szeptember 7-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 17. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.