Az erdogani recept: illiberalizmus és iszlamizáció

Recep Tayyip Erdogan török elnök (b) és Orbán Viktor miniszterelnök a megbeszélésüket követõen tartott sajtótájékoztatón az Országházban 2018. október 8-án (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd) Recep Tayyip Erdogan török elnök (b) és Orbán Viktor miniszterelnök a megbeszélésüket követõen tartott sajtótájékoztatón az Országházban 2018. október 8-án (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Recep Tayyip Erdogan négyszeresen is szimbólum. Szimbóluma a nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított intoleranciának. Nekünk, magyaroknak, akik kiállunk Székelyföld autonómiája mellett, akik aggódva pillantunk határainkon túlra, ahol az elmúlt évszázadban számtalanszor zajlott falurombolás, erőszakos ki- és betelepítés, és ahol a huszadik század széltében-hosszában mindennapos volt a kisebbségi jogok korlátozása, erkölcsi kötelességünk rokonszenvvel és szolidaritással viszonyulni más népek autonómiatörekvéseihez – legyenek azok bármelyik nagyhatalom által elnyomva, mint Kína által a tibetiek vagy Törökország által a kurdok. Ugyan miféle erkölcsi alapunk van jogokat követelni a Kárpát-medence kisebbségeinek, ha a magyar kormányfő nyíltan és gátlástalanul asszisztál más népek jogfosztásához?

Hirdetés

S Erdogan éppígy szimbóluma az illiberalizmusnak. Posztmodern diktátor, aki abból nyeri hibrid rendszerének legitimitását, hogy politikai ellenfeleit bebörtönözi, a sajtót megszállja, a választási rendszert hatalmi érdekeihez hajlítja, s mert ez nem elég, nyilvánvaló csalásokra is vetemedik. Ő a trolldemokráciák egyik legfényesebb csillaga, aki állandó háborúban áll a világgal és belső ellenzékével, aki egyszerre szabadságharcos és szultán, egyszerre ravasz szociopata és kérlelhetetlenül őszinte vezető. Erdogan állandó médiaélményt nyújt híveinek, akiknek mindegy, mi a termék, mert mindig és csakis a csomagolásra szavaznak – a posztmodern térben egyedül a csomagolás számít. Ahogy Orbán Viktor mindig magának tulajdonítja a nemzeti érdekek kizárólagos képviseletét, akár a Nyugattal haverkodik, akár a Távol-Kelettel, akár Oroszországgal, akár vahabita muzulmánokkal, akár szovjet közép-ázsiai diktátorokkal.

Orbán Viktor: Erőteljes hadiipari együttműködést kezdünk Törökországgal – Magyar Hang

Magyarországnak célja egy modern, ütőképes nemzeti hadsereg felépítése – mondta a miniszterelnök, miután találkozott Erdogannal.

Amit Orbán Viktor tesz, az minden körülmények közt maga a nemzeti érdek – akkor is, ha hajnalig pálinkázik a hűbéreseivel, akkor is, ha aláírja az isztambuli egyezmény nevű gendermanifesztumot, akkor is, ha az egyetemi autonómiába avatkozva számolja fel a genderszakokat, akkor is, ha Közép-Európa legnagyobb óriásmecsetét tervezi Budapestre, és akkor is, ha rá pár hónapra kész megállítani Európa iszlamizációját egyik kezében libamájas szendviccsel, másikban pezsgőspohárral. A szemfényvesztésnek olyan szintje ez, ahol Orbán Viktornak az idei választási kampányban mindössze egyetlen mondása volt: hogy megvédi Magyarországot a migránsoktól.

A török Orbán Viktor maga Recep Tayyip Erdogan, aki titokban támogatta az Iszlám Államot, aki hol jóbarátja, hol esküdt ellensége Vlagyimir Putyinnak, aki egyszerre akarja Törökországot uniós tagállammá és az iszlám világ vezérállamává tenni, aki mindent elkövet a palesztinok önrendelkezéséért, és aki mindent elkövet a kurdok önrendelkezése ellen. A politikai realitásérzék legkésőbb akkor mondja fel a szolgálatot, amikor Erdogan Budapesten azzal az Orbánnal haverkodik, aki az elemi logika szabályai szerint a médiatérben a legnagyobb ellenfele kellene, hogy legyen.

Durvul a magyar-ukrán konfliktus: itt a Kötöttfogás 10. adása – Magyar Hang

A műsorvezető: Dévényi István. Résztvevők: Konok Péter, Csintalan Sándor és Pörzse Sándor.

Mintha Zrínyi Miklós és II. Szulejmán arról győzködné a közvéleményt, hogy milyen jó barátok. Persze Zrínyi és Szulejmán soha nem tett volna ilyet, ők ugyanis még hittek abban, amit képviseltek, hittek az értékeikben, és hittek a valóságban, ahol a delfin és a cápa nem barátok. Zrínyi és Szulejmán még hitt a valóságban, ahol igenis léteznek delfinek és cápák, s nem csak identitásbűnöző cápadelfinkardhal-szörnyetegek. A posztmodern trolldemokraták számára azonban csakis a pillanat létezik – a pillanat, ahol bármi bármikor bármit jelenthet, és ahol bárki bármikor bárki lehet, hisz a bulvár megfosztotta a létezést a kultúrától, az ideológiától, a történelemtől, bármiféle kontextustól. A posztmodern tér stabilitását egyedül a kokain és az offshore számlák képezik.

S Erdogan természetesen éppúgy szimbóluma a nepotizmusnak és a korrupciónak, mint Orbán Viktor – ez legalább olyan erős kötelék köztük, mint az illiberalizmusuk. Jellemző kép a Chelsea–Vidi-meccs páholya, ahová a szabadságharcos Orbán Viktor egy oligarcha magánrepülőgépén érkezik. Balján ül Csányi Sándor oligarcha, előtte Schmidt Mária oligarcha, jobbján Adnan Polat oligarcha – csak ő épp nem Orbán oligarchája, hanem Erdogané. Orbán és Erdogan személye pedig e ponton találkozik: az üzlet a habarcs a két funkcionális szociopata kapcsolatában. Találkozójuk nem pusztán két ország vezetőjének, hanem Magyarország és Törökország leggazdagabb emberének találkozója. Földek, részvények, arany és valuta találkozik itt, hogy szövetségre lépve profitmaximumra törjön.

Illiberálisok egymás között – Magyar Hang

Nem könnyíti meg a magyar külpolitika helyzetét sem Trump és Erdogan csörtéje.

S mindezeken túl Recep Tayyip Erdogan a politikai iszlám szimbóluma. Sokszor előadott ars poeticája így hangzik: „A mecsetek a mi laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a bajonettjeink, a hívek a katonáink.” Nos, ez a kedvenc verse annak az Erdogannak, akivel haverkodva Orbán Viktor megvédi a keresztény Európát az iszlamizmustól. Ez az iszlám, melynek a mecsetek a laktanyái, a kupolák a sisakjai, a minaretek a bajonettjei, és a hívek a katonái – ez fenyegeti Európát, ez fenyegeti az európai emberek életmódját, biztonságát és értékeit. Éspedig különösen fenyegeti a homoszexuálisokat, a zsidókat és a nőket – ők a nyugati társadalmak legvédtelenebbjei az iszlamizációval szemben. A Törökország és az olajállamok pénzéből működő európai mecsetek jelentős része ennek az intoleráns ideológiának a fészke. Ennek a hódító, totalitárius iszlámnak a reklámarca Recep Tayyip Erdogan.

Orbán Viktor, a végvári kapitány, a keresztény Európa védelmezője Recep Tayyip Erdogan Törökországának uniós csatlakozását támogatja. Egy olyan ország uniós csatlakozását, ahol százharmincháromezer embert tartóztattak le a puccs utáni megtorlás során – úgy, hogy a letartóztatottak nyilvánvalóan semmit nem tudtak, és részt sem vettek benne. A bűnük mindössze annyi volt, hogy nem szimpatizáltak Erdogan rendszerével. Orbán ezzel a döntésével négymillió menekültet és egy hetvenötmilliós muszlim tömeget venne fel az Európai Unióba. Orbán Viktor csak alig néhány éve vált nemzeti radikálissá, de már ennek a politikai közösségnek is elárulta valamennyi fundamentumát – épp ahogy tette azt korábban a liberalizmussal és a nyugatos konzervativizmussal.

Illiberality Tour 2018 – Magyar Hang

Bannon és Yiannopoulos szövetsége Orbánnal egy új Jalta: amint győznek a kultúrbal erői ellen, máris egymás leggyűlöltebb ellenségeivé válnak.

Itt van az a pont, ahol meg kellene találnia egymást nacionalistának, konzervatívnak, liberálisnak és szocialistának – a politikai iszlám ugyanis mindegyikük világát egyaránt veszélyezteti. A fundamentalista iszlamizmustól a baloldal és a jobboldal épp egyenlő távolságra van: beláthatatlan távolságra. Ha Orbán Viktor hinne bármiben, maga is érzékelné ezt a távolságot. Erdogan politikájára nemet mondani emberi, nemzeti, jogállami és civilizációs minimum, ami éppúgy következik a zsidó-keresztény értékrendből, mint a jogállamiságból vagy a szekularizációból. Akit az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata kötelez, az erre kötelezi – akit az Evangélium tanítása kötelez, az ugyanerre kötelezi. Nyugati ember erre a Törökországra csak valamennyi elvének elvetése árán mondhat igent.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 22. számában jelent meg, 2018. október 12-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.