Kezdőlap Publicisztika Arccal Európa...

Arccal Európa felé

A kormány egyik újonnan deklarált célja az ország versenyképességének érdemi javítása, az, hogy a legjobbak közé emelkedünk néhány év alatt. Ez kiváló! Szabad legyen néhány szerény megjegyzést fűzni e jeles törekvéshez.

HIRDETÉS

Orbán Viktor a 2010-es választásokat megelőzően még ennél többről beszélt: a rendszerváltás reményeinek megvalósítását hitette el a választókkal. Azt nem ígérte, hogy az egyik legversenyképesebb ország leszünk az EU-ban, de azt joggal várta a magyar nép – s adta a kétharmadhoz segítő voksát –, hogy egyre inkább részesei és élvezői leszünk az egyenlőségen és szabadságon alapuló, jólétet adó demokratikus világnak. Amit viszont elhallgatott a nagy nyilvánosság elől, és amiről csak egy szűk kör tudott: Kötcsén világos stratégiát vázolt, amely ennek az ellenkezője volt.

Orbán becsapta a választóit, ugyanis az elhallgatott kötcsei stratégia szerint kormányoz. Ahogy a Harvard Egyetem tanárai, Steven Levitsky, Daniel Ziblatt A demokráciák halála című könyvükben fogalmaznak: „Miután a Fidesz 2010-ben kétharmados többséggel megnyerte a választásokat, újraírta az Alkotmányt és a választási törvényt, hogy bebetonozza előnyös helyzetét. Olyan többségi választási szabályokat vezetett be, amelyek a legnagyobb pártot (a Fideszt) kedvezményezik, és úgy alakította át a választási körzeteket, hogy a lehető legtöbb helyet nyerhesse meg.” Orbán külföldön tananyag lett, mi, a lakosság meg – az Egyesült Államokból nézve – a balek, mert még kétszer nyert a Fidesz kétharmadot.

A Sargentini-jelentés után: itt az ideje cselekedni – Magyar Hang

Ne tűrjük az önkényt. Ne féljünk, de ne is gyűlölködjünk. Csináljuk meg végre azt a jogállamot, amelyet 28 évvel ezelőtt elképzeltünk.

A magyar társadalom leépülése a mi hibánk és a mi bajunk. Az EU-ban „kavics vagyunk a cipőben”. De ha előretekintünk, többről van szó. Változik a világrend, a globalizáció mellett a digitalizáció térnyerése, a helyi konfliktusok, a klimatikus viszonyok, a hihetetlen társadalmi szélsőségek által beindított népvándorlás, valamint az Európai Unió régen túlhaladott vezetési rendszerének alkalmatlansága – kaotikus viszonyokat hozott létre. Az áttekinthetetlen politikai érdekekből fakadó helyzet melegágya a populizmusnak, a szélsőségek erősödésének, a nemzeti érzéseket gátlástalanul manipulálni kész politikai tényezőknek. Ez Orbán Viktor világa. S az orbáni politika új dimenzióban akar továbblépni, kiaknázni a kaotikus helyzet kiszámíthatatlan lehetőségeit. Számára a legjobbkor jön az európai parlamenti (EP) választás, esély az új pozíciók törvényesítésére, arra, hogy e kis ország vezetője végre Európa számottevő politikai tényezővé váljon.

A nyugati országok választói esetében azonban kifejezetten ronthat Orbán megítélésén, ha ők is megismerik a Fidesz valós tevékenységét. Ha felerősödik az a vélemény, hogy Orbán, ugyan három választást tudott kétharmaddal nyerni, de a kivételesen nagy mozgástere nem szolgálta országa javát. Virágzik ugyanakkor a nepotizmus, amely az unióban a hatalommal való visszaélés legaljának számít! Különösen az interneten tájékozódókban tudatosul, hogy az EU-s polgárok pénze Magyarországon a hatalomhoz közeli kevesek martaléka lett.

Csak a kicsiket hibáztatják – Magyar Hang

Sürgős lépéseket kell tennünk az egész hazai gazdaság versenyképességének növeléséért.

Az Orbán-kormánynak ezért egy másik arcot kell mutatnia a civilizált világ felé. A látványos fejlődést kell vizionálni azzal, hogy a múlt csak felkészülés volt az áttörésre. Az MNB 180 pontban vázolta ezt a csodálatos jövőt. Matolcsy György – a leírtakon is túllicitálva – azt is kijelentette, hogy utolérjük Ausztriát. Mi ennek a realitása? Semmi. Ausztria fajlagos GDP-je több mint háromszorosa a miénknek, vagyis tizenkét éven át évi 12 százalékos gazdasági növekedést kellene produkálnunk, hogy az osztrák sógorokat letaszítsuk az EU-rangsor hatodik helyéről.

Az orbáni nyolc év teljesítményét a gazdasági versenyképességi mutató teszi egyértelműen megítélhetővé, ezáltal szégyenteljessé. Annak az összegnek a kétszeresét kaptuk az EU polgáraitól, amit Ausztria a világháború után Marshall-segélyként kapott, s amiből helyreállította a háború által feldúlt országot! De mit értünk el mi? Hanyatlást, pozícióvesztést, lemaradást a lakosság döntő többségénél és hihetetlen vagyongyarapodást, dőzsölést a hatalomközeli – igen szűk – családi, oligarchakörben. A piaci verseny leépülését az egyik oldalon, a járadékvadászat burjánzását a másikon. Több cikluson átívelő hatalomgyakorlás után a kormány teljesítményének ilyen jellegű bemutatása a fejlettebb nyugati országokban kész vereség. Marad a mutató javításának (vagy egy ilyen látszat felmutatásának) nem könnyű feladata.

Pálinkás József: Ez a középszer diadala

„Ha gazdasági problémák adódnak, az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől.” A teljes interjú.

A szóban forgó index alakulásában viszonylag nagy súllyal van jelen az adott ország kutatáspolitikája, mert az a jövő formálásában egyre meghatározóbb a szerepe. És ami fontos: ezen a területen „csak” néhány százezer ember dolgozik, itt kell(ene) rövid idő alatt látványos eredményt felmutatni! Kézenfekvő tehát: a versenyképességi mutató innovációs paramétereinek növelésére irányuló kormányzati lépéseket kell gyorsított ütemben produkálni. Látszatintézetek kellenek – csakhogy ebben a szférában ezek rombolnak is. Ez az „igazodás”, a „praktikus” felfogás érvényesült eddig is például az „illiberális” jelző „kereszténydemokratára” való lecserélésekor: „ha nekik ez kell…! És attól tartok, hogy ebbe a sorba illeszkednek Palkovics László innovációpolitikai erőfeszítései is.

Mindenekelőtt nézzük, a célba vett mutató milyen képet ad rólunk. Az európai innovációs eredménytábla (EIE) az oktatás–kutatás–hasznosítás rendszerét széles tevékenységi kör vizsgálata alapján méri. Az Orbán-kormány működése idején évről évre csökkent az ország innovációs súlya az EU-ban. 2005-ben még az EU átlagát, 100 százalékot közelítette ez a mutató, mára azonban már csak 65,7 százalékon állunk. A döntő komponensek: a kormány közfinanszírozó szerepe 28,8 százalékon (!) áll, a vizsgálatban nagy súlyt képviselő kis- és középvállalkozások innovációs teljesítménye pedig mindössze 17,6 százalék (!). Összehasonlításul: jelenleg Finnország EIE-mutatója 129, Svédországé 141 százalék. Mi pedig közelítünk a perifériához! Mögöttünk már csak Románia, Bulgária, Görögország és Horvátország található.

A kormány közfinanszírozó szerepén látszólag egyszerű lenne javítani. Csakhogy ehhez a kis és középvállalkozók gazdasági pozícióját, kapcsolatrendszerét, piacra jutását kellene minőségileg javítani, termelékenységüket három-négyszeresre emelni. Ezt a programot azonban 2010 közelében kellett volna indítani, amikor inkább az offshore számlákra ment sok milliárd dollár. Azóta meg helyettük a százmilliárdokat a multik kapják, akik viszonzásul anyaországukban kiállnak Orbán politikája mellett. Most már a BMW is.

Csath Magdolna: A BMW nem hazánk, hanem saját versenyképességét növeli – Magyar Hang

Összeszerelő üzemek helyett tudásalapú munkahelyek kellenek – mondja a közgazdász. A teljes interjú.

Észszerű tehát az a gondolat, hogy marad a tudomány, mint a versenyképesség növelésének a kulcsterülete. Ez az a tevékenység, ahol az ország nemzetközi presztízse még magas, s így – feltehetően – jelentős mozgósítható tartalékokkal rendelkezünk.

Júliusban a kormány a Tudományos és Innovációs Minisztériumnak fél évet (!) adott arra, hogy elvégezze mindazt, amit az Orbán-kormánynak az első ciklusa idején kellett volna teljesítenie. Nyolcéves hátramenet után, a centralizáción alapuló önkényuralmi rendszerben megvalósítani egy olyan innovációs rendszert, amely csak a befogadó társadalmi-politikai intézményi keretek között működtethető: irreális cél. A megvalósítás most kibontakozó módszere valójában csak a figyelem elterelését szolgálja, maximum a versenyképesség növelésének kormányzati igyekezetét képes bemutatni. De a társadalom szempontjából kifejezetten káros.

A stílus „orbáni”: erőből akarja megoldani a feladatot. A célja kész helyzet elé állítani a Magyar Tudományos Akadémiát, a források növelése helyett egy részét elvenni, a kutatás minél szélesebb tevékenységi köreit pedig átállítani a még csak körvonalazás alatt álló innovációpolitikai célok szerint. Az akadémia totális megtámadása, autonómiájának annulálása beláthatatlan rombolást végezhet a külföldre távozás felgyorsításával, a kontraszelekció eluralkodásával, a kutatói teljesítmények hanyatlásával. A „Palkovics-program” a tudományos háttér meggyengítésével, leépítésével indul, és olyan „stratégiával” zárul, amely már csak a romokkal számolhat.

Nem alkudhat meg az Akadémia az Orbán-rezsimmel – Magyar Hang

„Ha az elit bunkó módon viselkedik, az elzülleszti a társadalmat” – Gondolatok Pálinkás József interjúja nyomán.

Kézenfekvő lenne, ha a kormány az általa indított programot a stratégia kialakításával kezdené, és nem ezzel zárná – és ehhez az akadémia és a vállalkozói fórumok segítségét kérné. A kutatók, vállalati szakemberek bevonásával olyan innovációs stratégiát kellene kidolgozni, amely rögzítené azt is, hogy a kutatási-fejlesztési forrásokat a kormány minimum a GDP 2 százalékára emeli. E munka során kellene végiggondolni a kormány és az államigazgatási szervek részvételét az oktatás valódi korszerűsítésében, valamint a mikro-, kis- és közepes vállalkozások innovációs szerepének növelésében. A bizalom erősítése érdekében is tenni kellene valamit. Az Országos Tudományos Kutatási Alapítvány forrását jelentősen növelni kellene, végre legyen autonóm szervezet, felügyeletét pedig az Országgyűlés lássa el.

Ami a felsőoktatást illeti: Palkovics miniszter kijelentéseit alapul véve lehetséges kedvező kimenetele is a most formálódó programjának. Itt más a startpozíció: az egyetemek helyzete a jelenleginél nem lehet sokkal rosszabb. Autonómiájukat már korábban felszámolták, a beiskolázási számok is, a színvonal is csökken. Tisztességes tárgyalásra lenne szükség az egyetemek vezetőivel, hallgatóival, érdekvédelmi szervezeteivel. A tervezett alapítványi rendszerben a felsőoktatásnak ingyenesnek kellene lennie, és célul kell kitűzni a beiskolázási számok növelését. Fontos az is, hogy a CEU a magyar oktatást erősítse.

Nem Orbán, hanem a nemzet érdekeit kellene szem előtt tartani. Ez a választóvonal.

A szerző a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnöke

A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 24. számában jelent meg, 2018. október 26-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 24. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

HIRDETÉS
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

21,520lájkolóTetszik
794követőKövetés
9,312feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Odacsap a vasököl? – Magyar Hang-ajánló

Péntektől csütörtökig keresse a 31. számot az újságárusoknál! Már 28 oldalon, változatlan áron!

Kiemelt cikkek

Bukhatja a Párbeszéd és a Momentum az állami támogatást

Ha a két párt elveszíti költségvetési támogatását, azzal a létük is veszélybe kerülhet.

Hiú(z)ság vására