Néhány éve egy videóbejegyzésben felvetettem, hogy a hazai segélyezési politika nem felszámolja a szegénységet, hanem épphogy terjeszti. Felvetettem, hogy mi lenne, ha megfordítanánk a mélyszegénységben élők támogatásának logikáját: ne a megszülető gyermek után járjon a segély, hanem azután, hogy a nyomorban élő nő tanul, szakmát szerez, feljebb lép, és amikor már olyan körülmények között él, ahol fel lehet nevelni egy gyereket – konkrétan van fűthető lakása, ahol hideg-meleg víz folyik a csapból –, akkor támogassa az állam a családalapítását és a gyermekvállalását. Akkor ez semmilyen hullámot nem kavart: a baloldal és a jobboldal a nyomorban élők sorsát és az én felvetésemet egyaránt semmibe vette.
Most, hogy főpolgármester-jelölt lettem, megkezdődött a módszeres karaktergyilkolásom, melynek keretében egy cigány jogvédő „előkereste” ezt a felvételt, amit az ATV és néhány balos blog mindjárt rasszizmusnak minősített. Az alábbiakban reagálok az engem ért vádakra:
Túl a törzsi gyűlöleten | Magyar Hang
Le kell zárni a polgárháborút, és nem eltanulni a Fidesz módszereit, hanem azokkal ellentétesen cselekedni.
– Az, hogy valaki mélyszegénységben él, mióta faji kategória? Vajon nem azok terjesztenek rasszista előítéleteket, akik a nyomorban zajló élettel a komplett cigányságot azonosítják?
– Elhangzott, hogy meg akarom „tiltani a cigány nőknek a gyerekvállalást”. Sem tilalomról, sem cigány nőkről nem beszéltem. Egész konkrétan azt mondtam, hogy motiválni kellene a mélyszegénységben élő nőket, hogy gyerekvállalás helyett tanuljanak. Ha ezt egy feminista blogon írják, az teljesen rendben van – ha egy centrista főpolgármester-jelölt mondja, a reakció általános hisztéria.
– A felvetésem akár tényleges vitát is generálhatna, ha rajtam kívül bárkit is érdekelne, hogy a döngölt padlóról kiemelje az éhező és fázó gyerekeket. Értem, hogy ez traumával jár, értem, hogy két rossz közül kell választani, de az a gyerek csak akkor kap esélyt az emberhez méltó életre, ha nem a nyomor szocializálja. Tudom, hogy ma nem ez a szakmai konszenzus, de úgy gondolom, hogy ez egy fontos vita, ahol pszichológusok, pedagógusok és szociális munkások véleményét kellene ütköztetni ahelyett, hogy rasszizmussal bélyegzik meg azt, aki egyáltalán fel meri vetni a kérdést. Így aztán sem szakmai, sem társadalmi vita nem alakul ki erről – ugyan ki akarja, hogy rasszistának nyilvánítsák?
„Sokkal több segélyt kapnak a gazdagok" | Magyar Hang
Egyáltalán nem igaz, hogy megszűnt volna a gyermekéhezés, mint ahogyan azt a kormány mondja – mondta a Magyar Hangnak Bass László szegénységkutató. A teljes interjú.
– Ha a hazai segélyezési politika hibátlan volna, és nemzetközi összevetésben is eredményesnek mutatkozna, időnként akkor is fel kellene tenni bizonyos kérdéseket. Megvizsgálni, nincs-e jobb módszer, humánus-e, hatékony-e, nem változott-e a világ. Arra kellene szoktatni az embereket, hogy merjék megkérdőjelezni a konszenzusokat, merjenek jobbat, többet gondolni és akarni. A demokrácia azért versenyképesebb, mint bármilyen tekintélyuralom, mert a gondolatok folyamatosan versenyeznek, és a döntéshozók képesek az önkorrekcióra. Az engem támadó baloldali és liberális értelmiség azonban nem a felvetett problémára reagál, hanem minősít és megbélyegez. Sem az országgal, sem a nyomorban élőkkel nincs dolguk. A rasszizmus számukra nem egy ártalmas társadalmi jelenség, hanem egy husáng, amellyel végigverhetnek azokon, akik a hatalmukat fenyegetik. Legfeljebb annyira hisznek a gondolat és a vélemény szabadságában, mint Németh Szilárd és Bayer Zsolt – legfeljebb annyira féltik a nyomorban élőket vagy a cigányokat, mint Novák Előd és Budaházy György
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
