Kezdőlap Publicisztika Ahogy fenn, ú...

Ahogy fenn, úgy lenn…

Aki látta, örökre bevésődtek emlékezetébe a képkockák, amelyek azt rögzítették, hogy a biztonsági őrök miként dobják ki a köztévé székházából a képviselőt, majd pár másodperccel később hogyan löknek egyet a képviselőnőn is. Az a képsor is megmarad, ahogy egy harmadik képviselőt a földre tepernek.

HIRDETÉS

A Tisztelt Háznak már nagyon nehezen nevezhető Országgyűlésben is rendre elszabadulnak az indulatok, nincs mit csodálkozni azon, ha ez a felülről jövő gyűlöletlavina lezúdul a mélybe, ahol az emberek gondolkodásmódját is erősen befolyásolja.

Az elmúlt hetekben számos olyan eset történt, amelyben a kegyetlenség, a csekély kis hatalommal rendelkező emberek viselkedése döbbenetet váltott ki a szűkebb és a tágabb környezetben is.

Az erő mint elv | Magyar Hang

Döbbenetes látványt nyújtanak azok a képsorok, amelyeken Varju László országgyűlési képviselőt kidobják az MTVA székházából.

Egy hölgy tanúja volt, miként bántak egy szerencsétlen sorsú 67 esztendős hajléktalannal az egyik fővárosi pályaudvaron a MÁV alkalmazottai. Hülyének, vén nyomorultnak nevezték, ordibáltak vele, röhögtek rajta. Részeges, hajléktalan, vén senkinek titulálták. „Könyörögj csak, kérj segítséget, üvöltsd azt, hogy egy részeges disznó vagyok!” – szakadt el ekkor a cérna a nőnél, aki elmesélte a történteket, itt avatkozott közbe: odébb kísérte az idős embert, megkérdezte, miben tudna neki segíteni. A beszámolója szerint nem volt részeg, nem volt alkoholszaga a férfinak – aki bár a sírástól „alig tudott megszólalni”, „teljesen öntudatánál volt” –, de megaláztatásának minden pillanatát átérezte. Kiderült, Márton, a hajléktalan évek óta az utcán él, most sem csinált semmi rosszat, csak be akart menni egy kicsit megmelegedni a váróterembe.

Kinn mínusz három fok lehetett, esett a hó, és egy ember, aki talán sok-sok évvel korábban maga is becsületes adófizetőként járult hozzá az ország gazdasági fejlődéséhez, talán éppen olyan autópályák építésénél kereste meg a kenyérre valót, ahol mások összeügyeskedték az első milliárdjukat.

Hajléktalan embertársunk megalázásának történetében fájó „mellékkörülmény”, hogy a segíteni próbáló hölgyön kívül senki mást nem zavart, mit művelnek az őrök ezzel az emberrel – pedig sokan látták, tűrték az atrocitást, a szemérmesebbek lehajtották a fejüket, talán homokba is dugták volna, nehogy szembesülniük kelljen azzal, ami az orruk előtt játszódik.

El kell tűnnie az egészségügyből a kiszolgáltatott pácienseket megalázó viselkedésnek | Magyar Hang

Barátom kórházi pokoljárása nyomán testközelből láthattam, milyen, amikor valaki kiszolgáltatott, a helyzetéről nem tájékoztatott, szenvedésében magára hagyott emberré válik.

A MÁV dolgozóinak van munkájuk, van fedél a fejük felett, évente elmehetnek egyszer nyaralni, sőt még egy-két Fradi-meccsre is futja, este az asszony meleg étellel is várja őket, talán. De az is lehet, hogy elváltak, frusztráltak, nem jut a bérükből meccsre sem, nemhogy nyaralásra, netán a fizetésük egy részét vonja a bank a bedőlt hitel miatt. Ráadásul a főnök is egy kis gerinctelen nyikhaj, akinek persze nem mernek visszaszólni. Hát most végre megmutathatták, hogy ők is tudnak keménykedni. Találtak végre valakit, aki felett még nekik is lehet hatalmuk a négy elemijükkel. Egy védtelen hajléktalan került az útjukba, őt nem védi senki és semmi. Már a törvény sem. Elüldözhetik őket a közterületekről, az aluljárókból, még a parkok padjairól is. És ha ez így van, márpedig így van, akkor vajon hogy is gondolhatta Márton, az idős hajléktalan, hogy simán bemehet egy fertályórácskára a fűtött váróterembe? Miben reménykedett? Talán az emberi jóságban?

A következő eset története is körbefutott a közösségi hálón. A fővárosban egy buszsofőr megalázott, majd a következő megállónál leszállított egy fiatal lányt a járműről, mert volt nála egy nyitott tetejű üvegpalack. Miután az ifjú hölgy teljesítette a sofőr úr utasítását, az nem elégedett meg ezzel, utánaszólt: „De jó se..ed van!” E mondata kiverte a biztosítékot néhány utasnál. A szexista megjegyzés elérte az ingerküszöböt, egyikük, a történetet a Facebookon megosztó úr (!) több tiszteletet követelt a magyar utasoknak; volt, aki szellemesen tanár urazta a sofőrt, hogy oldja a feszültséget – szükség is volt rá, mert volt, aki felajánlotta, kiszedi a kormány mögül, úgy gondolhatta, ez az ember ne kormányozzon még buszt sem hazánkban. Végül négyen inkább leszálltak a buszról, nehogy elszabaduljanak az indulatok…

Nem volt szerencséje annak a fiatalembernek sem, aki távolsági buszon akart eljutni Sarkadról Karcagra. ơt a festékfoltos, ám amúgy tiszta munkásruhája miatt nem engedték a járműre. Fél órát kellett várnia a következő járatra. A férfi a másodállásban vállalt munkájába igyekezett.

Még durvább eset történt Zsámbékon, ahol egy kisdiákot azért nem engedett fel a buszra a sofőr, mert sáros volt a kabátja. A gyerek a járműhoz sietve megcsúszott a jeges úton, megsérült, a kabátja sáros lett. A 12 kilométerre fekvő Pátyra kellett volna hazajutnia, de a sofőr ott hagyta a megállóban. Nagy szerencse, hogy nem történt nagyobb baj. A járatot működtető cég legalább elnézést kért. Ez is valami, hiszen ma nem olyan időket élünk, amikor természetes, hogy odafigyelünk a másik ember gyermekére, és még akkor is hazavisszük, ha vérzik az arca és sáros a ruhája.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
Torkos Matild
Torkos Matild
A Magyar Hang főmunkatársa

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

25,714lájkolóTetszik
1,844követőKövetés
14,590feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

„Már nincs demokrácia” – Magyar Hang-ajánló

Szél Bernadett-, Ungár Péter- és Szent-Iványi István-interjú, Karácsony Gergely-esszé, fehérvári vendégmunkások, belgrádi és bocskaikerti riport – és még sok más az 50. Magyar Hangban!

Kiemelt cikkek

Zavar támadt az ellenzéki összefogásban Pécsett

Mellár Tamás nem támogatja az ellenzéki pártok közös polgármesterjelöltjét. Az általa vezetett egyesület többsége viszont nem ért egyet vele.