Koronavírus: sírfájára felírták a kórtörténetét

Adatokat akartatok? Nesztek! 

Hát, megkaptuk, ugyebár. Tényleg adatokat akartunk, aztán lett belőle, ami. És egyszerűen nem értem. Mindenféle indulatoktól mentesen nem értem. 

Az operatív törzs ma bejelentette, hogy közzéteszik a vírus miatt elhunytak életkorát, illetve, hogy milyen akkut betegségekben szenvedtek. Ez már elsőre is meghökkentő volt, de amíg csak hallotta az ember az ötletet, valahogy nem állt össze a kép. Aztán lőn világosság. Illetve sötétség, mert az adatsor fekete háttér előtt jelenik meg, ha kattintunk a kormányzati koronavírus oldalon. Meg amúgy is lőn sötétség, mert a lehető legérzékenyebb személyes adatok kerültek nyilvánosságra.

Attól, hogy melyik beteg miféle és mennyiféle egyéb, súlyos betegséggel is küzdött, én, mint szimpla állampolgár nem vagyok előrébb, bár érteni vélem a célt. Valami olyasmi lehetett a közös okoskodás gyümölcse, hogy talán így majd komolyabban veszi magát a nép. És aki a mai napig jár piacra, üzletekbe, népszerűbb kirándulóhelyekre, plázákba, igazolhatja, hogy erre szükség is lenne. De ez a kórtörténet kiteregetés… Ez, hogy is mondjam, furcsa. Minimum. Próbálom megérteni, miért döntött úgy az operatív törzs, hogy épp azt köti az orrunkra, ami a legkevésbé hasznos a védekezésben. 

Ha azt látnánk akár óránkénti frissítésben, hogy melyik településen hányan kapták el igazoltan a fertőzést, illetve hol mennyien tartózkodnak karanténban, az segítene, mert a „maradjotthon” elvét támogatná. Senki se akar olyan helyre menni, ahol nagyobb eséllyel lesz beteg, és senki sem akarja széthurcolni a vészt, ha ilyen helyen él. 

Ehelyett itt van nekünk ez a rosszízű kegyeletsértés. 

És tényleg nem értem. Pedig nagyon szeretném.