Sokak fejében él egy kérdés a választás előtt pár nappal: szabad-e a háború szomszédságában, ennyire instabil politikai helyzetben kormányt váltani? A világfolyamatok egyre durvulnak, és egyre kiszámíthatatlanabbakká válnak, tizenkét év viszonylagos békéjének, gazdasági növekedésének és pénzbőségének minden jel szerint vége szakad, Európában elszabadult az infláció, a kontinens energiaválság felé robog, a határ túloldalán zajló háború következményei pedig beláthatatlanok: a következő években az Európai Unió gazdaságilag, politikailag és katonailag egyaránt új kihívásokkal szembesül.
Meg kell hagyni, hogy a Fideszben megvan a tapasztalat: Orbán Viktor olajozottan működő hatalmi gépezetet üzemeltet – ezt a politikai erőt ugyanakkor számos szempontból súlyos felelősség terheli. A feudális alapokon álló tulajdoni viszonyok és a pusztító mértékű korrupció Magyarországon tovább súlyosbítják a válságot, a hazai gazdaság nagyobb része nem ütésálló, a Mészárosok, a Matolcsyak és a Garancsiak cégbirodalmai nem innovációra, teljesítményre vagy minőségre, hanem kapcsolatrendszerre és hűségre épülnek. Bár az Orbán Viktor által üzemeltetett nemzeti együttműködés megvédte őket a piactól és bárminemű konkurenciától, de nem védi meg őket a válságtól. A hatósági árakkal védelmezett magyar társadalom annak ellenére Európa legmagasabb inflációját nyögi, hogy a lakossági gáz- és villanyárak még el sem szabadultak. Ha lezajlott a választás, és a kormány kénytelen-kelletlen elengedi akár a benzin, akár a gáz árát, akár a költségvetési hiány mértékét, az infláció hatása még pusztítóbb lesz.
Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen indított inváziójával Orbán Viktor teljes külpolitikai kapcsolatrendszere összeomlott – s épp akkor, amikor az Európai Unió élesíteni készül a jogállamisági mechanizmusát, hogy jelezze: a továbbiakban nem áll szándékában a Brüsszel elleni szabadságharc finanszírozására a magyar kormánynak további uniós pénzeket átutalni. Persze nyilván nem azért fagyasztják be a fejlesztésre szánt források folyósítását, mert a magyar oligarchák ellopják azokat, hisz ez Görögország és Bulgária kapcsán sem zavarta az uniós bürokráciát, hanem azért, mert Orbán Viktor már évek óta az európai mainstream ellenében politizál: az ő bukásukban és Vlagyimir Putyin, Matteo Salvini meg Marine Le Pen felemelkedésében érdekelt – ez a külpolitika pedig jelen állás szerint teljes kudarc.
Magyarországnak külső forrásokra, barátokra lenne szüksége, de Orbán Viktornak csak sok ellensége meg egy tartótisztje van. Persze sem Orbán tehetségét, sem a nyugati elit korruptságát nem érdemes alábecsülni, így elképzelhető, hogy továbbra is sikeresen kenyerezi majd le legfőbb szövetségeseit, a német részvénytársaságokat olcsó munkaerővel és alacsony adókkal, azok pedig ennek fejében kijárják neki a bűnbocsánatot. Nehéz megítélni, mennyi hazugságot és árulást bír el a mélységesen romlott európai politika, de szemmel látható, hogy az elmúlt évtizedben ez a magyar miniszterelnök is elgyurcsányosodott: nem könnyű egyetlen szavát is elhinni, egyetlen ígéretében is megbízni.
A magyar belpolitika színterén Orbán Viktor korszerűtlenül recsegő-ropogó feudális rendszerével áll szemben egy belső szerkezetében végletekig megosztott, de technikailag egységes ellenzék, amely erőlködés nélkül nyithat tiszta lapot Európában és a világpolitikában, szerezheti meg az uniós pénzeket, és amely ha akar sem bír annyira romlottul működni, mint az a Fidesz, ami három összefüggő cikluson át építette a korrupció csatornáit. Az új kormány legfőbb politikai érdeke az intézményes lopás rendszerének felszámolása lesz, mert ha a hatalomba lépő elit mohósága győz, és az ellenzéki politikusok gazdasági érdekköreik bevonásával megkísérlik átvenni a Fidesztől az államilag védelmezett korrupció struktúráit, akkor a népharag vagy Orbán Viktor menthetetlenül elsöpri őket. A Hadházyak és a Márki-Zayak kétségbe nem vonható tisztessége a remélt kormányváltás aranytartaléka, a sikeres országvezetés és bármiféle politikai túlélés egyetlen záloga – nem árt, ha ezzel az ellenzéki politikusok is tisztában vannak.
Csakhogy, ha Magyarország új kormánya makulátlanul tisztességes is lesz, még mindig nehézkes döntéshozatallal, szüntelen hatalmi marakodással, egy frakció nélküli miniszterelnökkel és hat olyan kormánypárti képviselőcsoporttal kell a jövőben számolni, melyek tagjai a mai napig sem tudják eldönteni, hogy egymásban vagy a Fideszben lássák-e az ellenséget. Nincs egységes jövőképük, amit vélhetően a nyugati intézmények és a balliberális oligarchák iránti szervilizmussal pótolnak majd – és mégis: az ad Magyarországnak esélyt, ha Orbán Viktor távozik az éléről, mert az ő előadásában bármiféle irányváltás legalábbis nehezen elképzelhető, de leginkább hiteltelen. Orbán Viktor személye és múltja annyira súlyosan terhelt, hogy hozzá kötni az ország sorsát olyasmi, mint fél téglához meg egy krokodilhoz kötni Hosszú Katinkát egy olyan verseny előtt, ahol a magyarok sorsa a tét.
Még egyszerűbb a döntés, ha a kérdés így hangzik: mit üzen az a politikai elitnek, aki tizenkét év intézményes lopása és összefüggő hazudozása, gátlástalan hatalomkoncentrálása és uralmi cinizmusa, mindennapos uszítása és gyűlöletkeltő bujtogatása után újra bizalmat szavaz a Fidesznek? Milyen tanulságot fog levonni abból Orbán Viktor meg a helyére pályázó számos ambiciózus hatalomtechnikus, ha a magyar társadalom azt üzeni nekik, hogy itthon semminek nincs következménye? Milyen üzenete volna annak, hogy nincs következménye a személyekre szabott törvények uralmának, a Mészáros Lőrincek gazdagodásának, a Bayer Zsoltok uszításának meg a kézivezérelt közmédiának, ahová az ellenzék a lábát sem teheti be? Mit üzennek a mai magyarok a gyermekeiknek és az unokáiknak azzal, ha lesütik a szemüket, és nem állnak ki magukért az önkénnyel szemben?
Akármilyen is ez az ellenzék – hisz tényleg akármilyen –, egy polgár helyes döntése azok ellen szavazni, akik 12 éve élnek vissza a magyaroktól kapott felhatalmazásukkal. Arra kaptak megbízatást 2010-ben, hogy nyugatos gazdasági és társadalmi berendezkedést, európai típusú polgári demokráciát teremtsenek – Orbán Viktor ehelyett egy minden ízében feudális, tudás helyett szolgaságra épülő, ásatag közép-ázsiai típusú tekintélyuralmat rendezett be. A magyarok 2010-ben kifejezésre juttatták, hogy nem akarnak gyurcsányizmust, és most ott tartanak, ahol 2006-ban: folyamatos hazudozás, a költségvetés kifosztása, oroszbarátság, neoliberalizmus, polgárháborús közgyűlölet. Orbán Viktornak távoznia kell, mert ebből már elég.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/14. számában jelent meg április 1-jén.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
