Tucker Carlson, a Fox hírcsatornától elbocsátott televíziós az Orbán Viktorral készült interjújában úgy fogalmaz, hogy „Magyarország virágzik”. Ugyan ki merne vitába szállni vele? Hisz Ferihegyről a budai Várba tartó útján oly sokat láthatott az országból, mint kevés honfitársa. Jól láthatta a káprázatos Kelet-Magyarországot, a tündöklő Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén „vármegyéket”, az egészségügyi és az oktatási intézmények tüneményes állapotát, tapasztalhatta a MÁV Zrt. járatainak feszes menetidőit és utascsalogató kényelmét.
Nincs min csodálkozni: a nyugati értelmiség mindig is degenerált volt – és nem pusztán a Tucker Carlson-féle cinikus alakok, hanem a kulturális elit színe-virága: Bertold Brechtek és H. G. Wellsek zengték-zúgták Nyugat-szerte a Szovjetunió nagyszerűségét, mert mindannyian beérték azoknak a Patyomkin-falvaknak a látványával, amelyeket a százmilliókat megnyomorító terrorrezsim a szemük elé hazudott. Mára a helyzet annyival súlyosabbá vált, hogy nemcsak a Tucker Carlsonok, de a Kárpát-medencében élő magyarok tömegei is a spektákulum bűvöletébe vonódtak: Orbán Viktor Brüsszellel meg Washingtonnal szemben demonstrált szuverenitását hálásan élik meg a sajátjukként, és amikor Novák Katalin Elon Muskkal készült fotókat közöl, Árpád vezér unokái egy nagy és világszerte méltányolt nemzet szülötteinek érzik magukat. Ez a fizetségük a könnyelműen elszalasztott történelmi lehetőségért, a kétharmados korszakon át omnipotens „nemzeti” kormányzat gyalázatos mulasztásáért: Magyarország helyett a kiváltságos nagyburzsoázia felemeléséért, hisz mégis csak jobb a köztársasági elnök asszonynak meg a technológia megváltó erejével operáló istenembernek a viháncolásában gyönyörködni, mint Hajdú-Bihar megyei zsákfalvak putrijainak a képsorain szörnyülködni. Az a tény, hogy Musk marihuánát szív, meg az a tény, hogy nem a Mennyországba, hanem a Marsra ígéri a megváltást, a nemzeti büszkeség pillanataiban senkit nem zavar – sőt: talán imponál is az illiberális rendszer romlottabb híveinek, hogy akad, aki még Orbán Viktornál is gátlástalanabbul hazudozik, és ezzel még Orbán Viktornál is nagyobb tetszést kelt. Biztos, hogy a magyar társadalom többet vagy jobbat érdemel ennél a lerúgott, vasútvonalaiban Európáról lecsatolt, korszerűtlen és felzárkóztathatatlan, feudális Magyarországnál, ha a köztársasági elnök asszony Elon Muskkal készült fotóival ki is van fizetve? Miért érdemelne mást? Ady Endre miatt? Vagy Kosztolányi Dezső miatt?
Hová lesz a rothadó Nyugattal szemben tanúsított, fölényeskedő viszolygás, amikor Szoboszlai Dominik éppen gólt lő a rothadó Angliában bűzlő Premier League valamelyik klubjának düledező kapujába? Különös, hogy olyankor Angliában gólt szerezni világraszóló dicsőség. Hogyhogy nem Mocsi Attilának a török Caykur Rizespor csapatában nyújtott teljesítményétől hangos a magyar sajtó? Talán azért, mert az a bajnokság hitvány? Különös, hogy a politikai osztály meg a nemzeti nagyburzsoázia kiváltságosai a rothadó Nyugat magániskoláiba íratják a gyermekeiket, pedig Kína és Oroszország oktatási intézményei olyan színvonalas képzést nyújtanak. Különös, hogy Rolls-Royce és Bentley típusú autók állnak az orbánista elit népszerű rekreációs találkozóhelye, az Oxygen Wellness épülete előtt. A nemzet legkiválóbbjai vajon miért nem Hongqi típusú kínai gépkocsikkal közlekednek? Hisz a Kelet épp minden téren lekörözi a Nyugatot. Hogyhogy nincs meg a gazdag magyarok bizalma az iránt, aminek Orbán Viktor Magyarország sorsát szánja? Miért akkora büszkeség Karikó Katalin Nobel-díja, amit egy olyan férgesült nyugati intézmény oszt, mint a migránsokat és genderista tanokat befogadó Svédország Tudományos Akadémiája? Ha pedig mégis ekkora presztízs tőlük díjat kapni, akkor miért is nem valók ők abba a NATO-ba, amelyet Magyarország kormánya amúgy szívből megvet, mint a harmadik világháborút provokáló, imperialista gyarmatosítók katonai szövetségét?
Az ellentmondások tömegét a George Orwell 1984 című regényéből ismert duplagondol mechanizmusa oldja fel. Azon, hogy az Orbán-rendszer kedvezményezettjei személyük iránt bizalmat – vagyis pozíciót vagy állami megrendelést – generáló módon gondolkoznak, nincs semmi csodálatra méltó, hiszen ez a rendszernek és a rendszer klientúrájának a közös érdeke. Ezzel szemben az, hogy a duplagondol kettős könyvelését az Orbán-rendszer kárvallottjainak tömegei is elsajátították, Rogán Antal Igazságminisztériumának valóban figyelemre méltó eredménye. Az erkölcsi önfelszámolásban a fél magyarság részt vesz, holott annak tényleges haszonélvezői egyedül a hivatalnoki apparátus és a kiváltságos nagyburzsoázia tagjai – mindenki más fizetsége a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” szellemének a sérthetetlenség illúzióját keltő mámora. Van, amit el kell ismerni: az a tény, hogy az Orbán-rendszer a magyar állam Kelethez csatolásához, az ország elzüllesztéséhez és a privilegizált osztály feltőkésítéséhez a „nemzeti politika” jelzős szerkezetét képes hatékonyan hozzárendelni, és abban létminimum peremén billegő, panel- és vályoglakó tömegeket tud bűnrészessé tenni, minden elaljasultsága ellenére mestermunka.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/40. számában jelent meg október 6-án.
