Orbán Viktor megnyerte a polgárháborút: eltanulta a baloldal romlottságát, cinizmusát és minden aljas trükkjét, továbbá feladta a jobboldal valamennyi értékét.
Publicisztika
A helyzet az, hogy a magyarság utolsó két évszázadának viharos történelméről nemhogy egységes, de semmiféle elfogadható közös vízióval nem rendelkezünk.
A vidámságért meg kell dolgozni. Egy kis mosoly a családtagoknak, szomszédoknak. Ha már jól begyakoroltuk, mosolyogjunk munkatársakra.
Nem tudom, mondtam-e már, de délutánonként néha egy építkezésen dolgozom.
A plebejus, néppárti máz a választás megnyerése után gyorsan lekopott a kormányzati politikusok orcájáról.
Azoknak, akik Magyarországon felléptek, felléptünk a hajléktalanság kriminalizációja ellen, nem sok közünk van a neoliberalizmushoz.
Mi maradtunk, akik voltunk, egyszerűen csak nem a miniszterelnökhöz, hanem értékrendünkhöz maradtunk hűek.
Kis túlzással valóságos refeudalizáció zajlik az országban, a személyi függések rendszere mindinkább áthatja az egész társadalmat.
Úgy tűnik, az áprilisban elnyert kétharmados győzelem végleg elvette a Fidesz médiagépezetét irányító emberek józan ítélőképességét.
Amitől az elnök félhet, hogy a félidős választásokon a demokraták többségbe kerülnek.
Mi is történt 2015. február 6-án, illetve utána?
Vona Gábornak van esélye, hogy ő legyen a szélsőjobboldali, elaggott Orbán Viktor nyugatos, jobbközép alternatívája, akit ugyan dörmögve, de még talán TGM is elfogad.
Melyik a nagyobb szégyen: eltakarítani a hajléktalanokat a közterületről vagy ott hagyni őket? Döntse el az olvasó. Segíteni egyik sem segít rajtuk.
Vajon mit ért Tóta W. Árpád a modern politikából, mit ért a tömegkultúrából, ha még a szurkolást sem érti?
Ama nyolc szűk nyolc esztendőben, amit ellenzékben töltöttek el Orbánék, még pontosan tudták, mi fán terem a társadalmi igazságosság.