Hát mi történik már itt? Tényleg mindenki megbolondult? S még legalább tucatnyi hasonlóan elcsépelt felhorgadás jár verbunkost a fejemben, de azok már ott is maradnak. Na jó, még egyet: mégis, mi a baj velünk?
Itt van ez a klímakatasztrófa – nagyjából így kezdődne egy klasszikus pesti kabarétréfa, de nálunk ez közéleti, politikai felütés. Szóval itt van ez a klímakatasztrófa, amelyről biztosat senki sem tud, feltételezések vannak, mögöttük komoly tudományos okfejtések és számítások, ezeket bátran nevezhetjük modelleknek, ám mivel valamennyi a jövőt fedő homályt próbálja eloszlatni, nem kezelhetjük őket tényként. Ami bizonyos, hogy az egyre többek által valóságosnak hitt eljövendő az emberiség sanyarú sorsát mutatja. Árvíz, szárazság, elsüllyedő városok, menekülő milliárdok, nem sorolom. És az is magabiztosan kijelenthető, hogy efféle jövőt senki sem kíván az utódainak.
Másfél méteres jég borította be a mexikói város egyes részeit | Magyar HangMinálunk, az Európai Unió Magyarország nevű tagállamában viszont ez is kicsit másként működik.
Mifelénk a globális fölmelegedéshez való igazodás az Orbán-kormány viszonytengelye mentén történik.
Vagyis a rendes kormánypárti értelmiségi valahol ott tart, hogy a háztartási hulladék papírra, műanyagra és fémre való szétválogatása hasznos dolog, ártani legalábbis nem árt, mi több, hárdkór polgárok az üveget a hulladékszigetre viszik, a fáradt háztartási olajat a benzinkútra leadni, az olvadó jégsapkás hiszti azonban ballib, haladó sivalkodás, amelynek valóságos célja a nemzetállami erők megtörése, eztán a határok megszüntetése, a létrejövő egyesült európai államokban a keresztény, európai kultúra eltörlése, s végső csapásként a sorosistáknak végtelen hatalmat hozó lakosságcsere, hiszen a muszlim migránsok hálából mindörökké az őket bevándoroltatókra fognak szavazni.
Teljesen komoly, nem buta emberek ontják magukból a publicisztikákat és elemzéseket, miszerint az időjárás már csak ilyen változékony a világ kezdetétől fogva, a zöldmozgalom zöldség, a zöld honfitársak meg elbutított birkák, hasznos hülyék, a fent leírt nemzetellenes háború önkéntes, rosszabb esetben hivatásos katonái. Legújabban, az uniós klímavédelmi paktum véhármas összeomlása nyomán pedig a rezsicsökkentés ellenségei. Meg egyébként is, hol van még kétezer-ötven.
„Ha nagyon gyors lesz a klímaváltozás, akkor nem egy-kétmillió ember fog jönni felénk, hanem százmilliók" | Magyar HangÉs igen, az áprilisi választási kampányban berobbant környezetvédelem-ellenesség máris érezteti a hatását. A kormánypárti tömeg lelkesen röhögi körbe az újabb és újabb figyelmeztetéseket, féknyúzozza a fenyegető jelenségekről szóló híreket, komolyan, mint valami űbergagyi, zsékategóriás sci-fi, ahol a nép a világvége előtt egy perccel még önfeledt győzelmi őrjöngésben táncol körül egy demonstratíve felgyújtott szelektív hulladékgyűjtőt.
Vagy – most már maradjunk ennél a formulánál – itt van a Csernobilról szóló filmsorozat. Írtam róla én is, hogy mennyire fájdalmas volt szembenézni a múltunkkal, mert nekem első sorban ezt jelentette az alkotás, a szocializmus embertelen őrületének kortalan kiteregetését. Csak hát Paks. A mi titkos és titokzatos pakskettőnk. Amit miniszterelnök úr szeret, tehát szeretni kell bolondulásig. Publicisztikák, elemzések, hogy miért volt túlzás, hol hibádzott a mozi, a lángoló atommag fölött repülő helikopter nem zuhanhatott le, az atomszélben nézelődő pripjatyiak nem kaphattak akkora dózist, és egyáltalán nem biztos, hogy ha leolvad, felrobban, meg nem is pár napon belül, hanem egy hét múlva haltak meg a tűzoltók, de hát mit várunk ezektől, ezek csak hazudni tudnak. Megnyugodhatunk. Meg amúgy is, aki az atomreaktorokat bántja, minden egyéb galádságra is képes, satöbbi, satöbbi, lakosságcsere.
A legvidámabb szarkofág | Magyar HangItt pediglen valami nagy-nagy, kiegyenlítő bölcsességnek kellene következnie, miszerint ne hagyjuk, hogy a politika, és egy a nemzet, meg a klímakatasztrófa nem válogat, s ha mégis jogos a sivalkodás, hát totális demokráciával fogja mindannyiunk, minden magyar életét is átalakítani Orbánon innen és Orbánon túl, de szánom-bánom, én most rendesen berágtam. Ezért keretes szerkezetben csak egy újabb elcsépeltséget.
Emberek, csípjétek már meg magatokat!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/26. számában jelent meg, 2019. június 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/26. számban? Itt megnézheti!
