2020 és a kétharmad

Bármilyen furcsán hangozzék is, 2020 akár egy nyugodt év is lehetett volna. A választásoktól hangos 2018 és 2019 után egy valódi békeév a negyedik Orbán-kormány számára. Hiszen még kellően messze esik a következő megmérettetéstől, így végre kicsit háttérbe szorulhatott volna a csatazaj, és nagyobb figyelem juthatott volna a klasszikus értelemben vett kormányzásra, a nyugodt építkezésre. Csakhogy bármit tervezett is Orbán Viktor erre az időszakra, az önkormányzati választások eredménye alaposan keresztülhúzta a számításait. 2019 októberében gyökeresen új helyzet állt elő a magyar politikában, amire a miniszterelnöknek is feltétlenül reagálnia kell.

Mindez érdekes párhuzamokat mutat azzal, ami 2014–2015 fordulóján történt. Akkor Orbán Viktor zsinórban három győztes választáson volt túl, és látszólag minden adott volt ahhoz, hogy a maga kedve szerint alakíthassa a kormányzás irányát. A kormányoldalon kirobbant különös belháborúk miatt azonban a Fidesz támogatottsága bezuhant, és 2015 tavaszára a két elvesztett időközi választás következtében gyökeresen új helyzet állt elő a magyar politikában. Erre a miniszterelnöknek is reagálnia kellett: ekkor vette kezdetét az azóta is mindent uraló migráns-Soros kampány, amely végképp új pályára állította a Fideszt és vele együtt a teljes magyar közéletet.

Fontos különbség azonban, hogy míg akkor éppen a kétharmad elvesztése jelentett súlyos szimbolikus kudarcot a Fidesz számára, addig most Orbán Viktor alkotmányozó többséggel a háta mögött vághat neki az újratervezésnek. Vagyis míg 2015-ben arra kellett megoldást találnia, hogyan biztosíthatja hatalmának megtartását az adott politikai játéktérben, addig most arra is lehetősége van, hogy megváltoztassa magát a játékteret. Hogy ez a fegyver valóban ott van az asztalon, azt jól mutatja, hogy a Fidesz máris hozzányúlt a parlamenti frakcióalakítás szabályaihoz, kizárva a független képviselők pártfrakciókhoz csatlakozását, ami korlátozza az ellenzék mozgásterét a következő választásra való felkészülés és a jelöltállítás során. És nem volna meglepő, ha mindez csak szolid előjátéka lenne a választási szabályok újabb – kétharmadot igénylő – testreszabásának.

Vagyis hiába találta meg és próbálta ki a gyakorlatban is az ellenzék azt a receptet, amellyel volna esélye leváltani a kormányt a jelenlegi rendszerben, ha előfordulhat, hogy a 2022-es választási küzdelmet egészen más szabályok szerint vívják. Hogy pontosan mire is kell majd felkészülniük az ellenzéki pártoknak, az nagy valószínűséggel már 2020-ban ki fog derülni. Nem mintha a Fidesz olyan nagyvonalú lenne, hogy kellő időt biztosítana egy új választási rendszerhez való alkalmazkodásra. Orbán Viktor azonban megtanulhatta, hogy a kétharmadot addig kell használnia, amíg rendelkezésére áll. S bár az alkotmányozó többség jelenleg nincs veszélyben, a – hangsúlyozottan elméleti – esély ebben a ciklusban is megvan arra, hogy a Fidesz azt választáson elveszítse.

Ahogy az előző ciklusban, úgy jelenleg is egyetlen fő biztosítja a kormányoldal számára a kétharmados többséget a parlamentben. Viszont a Fidesz ennek híján is rendelkezne egyfajta „technikai kétharmaddal”, mivel a német nemzetiségi listán megválasztott képviselő, Ritter Imre is a kormánypárt embere, aki bármikor készséggel szállítaná a hiányzó szavazatot. Időközben viszont két fideszes képviselővel, Simonka Györggyel és Boldog Istvánnal szemben is nyomozás indult súlyos visszaélések gyanúja miatt, ami figyelemre méltó fejlemény a NER-ben. Ráadásul mindketten egyéniben nyertek mandátumot, így ha a ciklus során lemondásra kényszerülnének, mindkét körzetben időközi választást kellene kiírni, ami pedig az említett technikai kétharmadot is veszélyeztetné.

Mindez persze csak elméleti lehetőség, az egész gondolatmenetben nagyon sok a „ha”. A Fidesz nyilvánvalóan abban lesz érdekelt, hogy az utolsó pillanatig ne engedje el gyanúba keveredett emberei kezét. S azt se feledjük, hogy a jelenlegi parlamentben ülnek olyan – a Jobbikból kivált – független képviselők is, akik egy visszautasíthatatlan ajánlat esetén nem biztos, hogy elzárkóznának a Fidesszel való „technikai” együttműködéstől. Az alkotmányozó többség tehát szilárd, mint a gránit – bár mintha ezt már másról is hallottuk volna. Mivel most lehet vele kockázatmentesen élni, egyáltalán nem lenne meglepő, ha 2020 végül a kétharmados kreativitás éve lenne.

Van azonban még valami, ami hatással lehet a Fidesz kétharmados többségére, pontosabban annak mértékére. Február 16-án ugyanis Dunaújvárosban időközi képviselő-választást tartanak, melyen az októberben polgármesterré avanzsált jobbikos Pintér Tamás helyét fogják betölteni. S míg az eddigiekben többször fogalmaztunk feltételes módban, addig most határozottan állíthatjuk: az ellenzéknek ezt a választást meg kell nyernie. Máskülönben a független jelölt mögé beálló Fidesz még növelni is fogja parlamenti többségét, és jelentős szimbolikus győzelemmel fordul rá a 2020-as évre.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/1. számában jelent meg január 3-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/1. számban? Itt megnézheti!