Választási kampány járvány idején

Az utóbbi hetek egyik érdekes elemzői spekulációja szerint a Fidesz előre hozott választásra készülhet, hogy így menjen elébe egy esetleges elhúzódó válsággal együtt járó népszerűségvesztésnek. Hogy ez valóban így van-e, azt nem tudhatjuk, sőt talán maga Orbán Viktor sem tudja (erre a kérdésre később érdemes lesz még visszatérni). De némi alapot adhat ehhez a gyanúhoz, hogy a Fidesz kommunikációja március közepe óta messze túlmutat azon, amit a koronavírus elleni védekezés indokolna: nem túlzás azt állítani, hogy a kormányoldal – függetlenül a következő választás várható időpontjától – gyakorlatilag egyfajta előre hozott választási kampányt folytat.

Az önmagában cseppet sem meglepő, ha egy kormány válsághelyzetben igyekszik minél cselekvőképesebbnek mutatkozni, ahogy azt sem várhatjuk egy politikai vezetőtől, hogy ne próbáljon akár egy rendkívüli helyzetet is saját pozíciója erősítésére használni.

Az a fajta háború azonban, amit a magyar kormány a koronavírus-járvány idején az ellenzékével szemben visel, egészen példa nélkülinek mondható Európában

– leszámítva talán Lengyelországot, azzal az apró, ám nem lényegtelen különbséggel, hogy ott hivatalosan is elnökválasztási kampány zajlik.

Mindezt valamelyest érthetőbbé teszi, hogy a deklaráltan 2030-ig tervező Orbán Viktornak az elmúlt fél év során két jelentős bizonytalansági tényezővel is szembe kellett néznie, amelyek együttesen akár a hatalmát is veszélyeztethetik. Az első a töredezett ellenzék újonnan megmutatkozott együttműködési képessége, amely – anélkül, hogy túlértékelnénk az őszi önkormányzati választások eredményét – a Fidesz egyik legfontosabb versenyelőnyének elvesztését jelenti. A második természetesen a küszöbön álló gazdasági válság, amely következményei teljesen kiszámíthatatlanok. Tekintsük bár precízen kiszámított stratégiának vagy pusztán improvizatív előre menekülésnek, a kormányfő a jelek szerint úgy látta, a bizonytalan helyzetben akkor mehet leginkább biztosra, ha azt csinálja, amihez a legjobban ért, és csúcsra járatja a fideszes kampánygépezetet.

Eme kampány egyik eleme a válságkezelő miniszterelnök imázsának felépítése, aki a Facebook-oldalán kommunikál az országgal, személyesen veszi át a repülőtéren a kínai szájmaszkokat, és egyre látványosabb védőöltözetben látogatja a hazai kórházakat. De legalább ilyen fontos az ellenzék lejáratása és hiteltelenítése, amit egyesek (tévesen) hajlamosak a kormánypárti sajtómunkások túlteljesítésének és rossz reflexeinek betudni. Pedig ennél jóval többről van szó: módszeres és összehangolt hadjáratról a legfelsőbb szinttől – lásd a „felhatalmazási törvény” csapdáját – a legalsóbbig, vagyis az online térben zajló, kiszervezett kampányig. A közösségi médiának most különösen nagy jelentősége van, hiszen a Fidesz itt szó szerint korlátok nélkül kampányolhat, legyen szó akár a felhasznált erőforrásokról, akár az üzenetek hangvételéről és tartalmáról.

Az ellenzékellenes kampánynak látszólag nem kedvez a felhatalmazási törvény elfogadása, mivel így a járványellenes védekezés felelőssége nagyrészt Orbán Viktort terheli. Ebben a helyzetben viszont kapóra jöhet számára a tavaly októberi választás eredménye; ezért is váltak hirtelen kiemelt hadszíntérré az ellenzéki önkormányzatok. Elképzelhető, hogy a kormány nem jobb belátásra tért a polgármesterek gondnokság alá helyezését illetően (ami a Semjén-féle salátatörvényben szerepelt), hanem a felelősség szelektív megosztását akarta fenntartani. Ezt mutatja a Pesti úti idősek otthonának ügye is, amely súlyos csúsztatások árán azt hivatott demonstrálni, hogy az ellenzéki vezetésű főváros még egy idősotthont sem képes megvédeni. Biztosak lehetünk benne, hogy innentől minden hasonló eset kampányelemmé válik, ha a legkisebb köze is van az ellenzékhez.

S ha valaki még így sem érezné magát egy választási kampány kellős közepén, annak ott a tizenharmadik havi nyugdíj. Ami azt mutatja, hogy

Orbán Viktor nem bíz semmit a véletlenre, s még ha nem is látja pontosan, milyen hatásuk lesz az aktív népességet célzó válságkezelő intézkedéseknek, nyugdíjas korú bázisának szavazatait igyekszik jó előre biztosítani.

Ezzel pedig szinte minden adott ahhoz, hogy a Fidesz felkészülten fordulhasson rá egy újabb választásra, amennyiben „az ország érdeke” úgy diktálja, hogy azt idő előtt kell megtartani.

A valódi kérdés persze az, mit diktál Orbán Viktor érdeke. A Fidesznek valószínűleg csak akkor éri meg vállalni egy előre hozott választás kockázatát – hiszen minden választás kockázattal jár –, ha két feltétel egyszerre teljesül: az egészségügyi válságkezelés már eredményesnek mondható, a gazdasági válság viszont még nem érezteti hatását. Lehet, hogy ez a konstelláció sohasem áll elő, de a miniszterelnök szempontjából a harckészültség fenntartása a 2022-es választást tekintve sem tűnik rossz befektetésnek. Más kérdés, hogy ennek egy egész ország fizeti az árát,

amelynek a járványhelyzet fojtogató légkörét egy választási kampány fojtogató légkörében kell megélnie.

A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/16. számában jelent meg április 17-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/16. számban? Itt megnézheti!