Képes-e a magyar labdarúgó válogatott egymás után kétszer is meglepetést szerezni – ezt volt a kérdés kedd este Cesenában, ahol a Nemzetek Ligája A-ligájában az Eb-címvédő olasz válogatott a mieinket fogadta. Az első nagy meglepetés már megvolt szombaton a Puskás Arénában, több tízezer gyerek előtt, amikor Szoboszlai tizenegyesből szerzett góljával legyőztük az angolokat, és mivel az alaposan megfiatalított olaszok a németekkel csak döntetlent játszottak, csoportelsőként érkeztünk a kedd esti találkozóra. Hogy az itteni győzelem mekkora esemény lenne, jól jelzi, hogy utoljára 1953-ban nyertünk az olaszok ellen idegenben, akkor épp Puskás és Hidegkúti góljaival.
Ezerötszáz magyar szurkoló kísérte el a csapatot a nagyjából húszezres Dino Manuzzi Stadionba, ahol csak azért nem volt telt ház, hogy az UEFA által előírt biztonsági zónákat biztosítsák. A magyar kezdő tizenegyben egy változás történt: Gulácsi Péter helyett Dibusz Dénes kezdett a kapuban.
Az első tíz percben támadgattak az olaszok, de aztán előttünk adódott komoly lehetőség: Szoboszlai 18 méterről rúghatott szabadrúgást, de lövése sajnos elakadt a sorfalban.
A huszonegyedik percben Dibusz védett nagyot Mancini fejesénél, de aztán öt perc múlva az olasz hálóőrnek, Donnarummának is szépet kellett vetődnie Sallai lövésénél. A harmincadik percben aztán megszerezte a vezetést az olasz válogatott – a kissé lemaradó magyar védelem hibáját könyörtelenül kihasználta Barella, aki nagy gólt ragasztott a bal felsőbe. A félidő vége előtt két perccel hatalmas helyzetet úsztunk meg, de mégis kétgólos hátránnyal kellett öltözőbe mennie a magyar csapatnak, mert egy perc múlva megint lyukas volt a magyar védelem és Pellegrini nyolc méterről nem hibázott. A tévéközvetítés során többször is megmutatott Orbán Viktor magyar miniszterelnök a díszpáholyban láthatóan nem örült a látottaknak.
A második félidőt is az olaszok kezdték jobban, de aztán megint lett egy lehetőségünk, de Donnarumma gyorsabb volt Szalainál. Sallainak is adódott egy lehetősége, de a hazai kapus megint a helyén volt. Nem sokkal később a kapufa velünk volt: Politano lövése átjutott Dibuszon, de aztán a felső léc hárított. Utána még volt pár nagy helyzetük - az világosan látszott, hogy az olasz csatárok egészen más sebességen játszanak, mint a magyar védők, akik sokszor csak nyomozták a labdát.
A hatvanegyedik percben váratlanul szépítettünk, pontosabban védhetetlen öngólt rúgtak az olaszok: a pár perccel korábban csereként beálló Fiola erős beadásába szerencsétlenül ért bele a hazai védő, 2–1. Egy jó labdaszerzés után Sallai rászúrta, és a léc alá, de középre tartó lövést szögletre ütötte Donnarumma. A szöglet után Orbán próbálkozott, azt is védte a kapus.
A végén már egyik csapat sem igazán akart vagy tudott veszélyesen támadni, az edzők is inkább arra koncentráltak, hogy minél több játékos kapjon lehetőséget, így maradt az egy gólos olasz győzelem – igaz, a hosszabbításban már a hazaiak húzták az időt.
