Dollármilliárdokból épültek a 2018-as megméretés csodás stadionjai

A Kazany Aréna (forrás: Facebook)

Amikor Oroszország 2010-ben megkapta a 2018-as futball-világbajnokság rendezési jogát, a büdzsét 600 milliárd rubelre, akkori árfolyamon mintegy 19 milliárd dollárra tervezték. Alig telt el azonban néhány hónap, a szervező bizottság elnöke, Vitalij Mutko a költségeket már ennek a duplájára becsülte. A rubel közben összezuhant, de a hozzávetőleges számítások alapján csupán az infrastruktúrára így is nagyjából egymilliárd dollárt költöttek. Igaz, a világbajnokság gazdaságra gyakorolt pozitív hatása sem elhanyagolható.

Hirdetés

A világbajnokság 11 városának 12 helyszíne közül utolsóként az egyik legproblematikusabbat, Szamarában a Kozmosz Arénát vette át a FIFA. A több mint 150 ezer négyzetméteren elterülő, 60 méter magas, hatalmas, repülő csészealjra hasonlító létesítményben már az első tesztmérkőzéseket is lejátszották. A stadionok közül azonban nem csak a szamarai átadása csúszott: a szervezők eleinte 2017 végére ígérték, az előírt dátumra azonban csupán öt létesítmény – a moszkvai Luzsnyiki és a Szpartaknak otthont adó Otkrityije, a szentpétervári Zenit, a Kazany Aréna és a Szocsiban még a téli olimpiára készült, majd átalakított Fist – állt készen. Így a határidőt három hónappal meghosszabbították, s április elején megnyitották rosztov-na-donui, a jekatyerinburgi, a kalinyingrádi és a Nyizsnyij Novgorod-i stadiont is, majd megrendezték a tesztmeccseket Volgográdban és Szaranszkban is. A végére maradt a szamarai aréna, amelynek építése még 2016-ban csúszott meg, amikor a fővállalkozó az alultervezett költségvetés miatt ki akart lépni a projektből. Ekkor átdolgozták az eredeti terveket, a minisztérium 14-ről 19 milliárd rubelre (egy rubel valamivel több mint 4 forintba kerül) növelte a büdzsét, és az építkezés hatalmas késéssel, de folytatódott. Tényleg az utolsó pillanatban, május elején a gyepszőnyeget is lefektették.

Vár Oroszország: drágák a szállodák, olcsó a közlekedés

A kijevi Bajnokok Ligája-döntőre zarándoklók már ízelítőt kaphattak a kelet-európai piacgazdaságból, hiszen a szállodai szobákat irreális, nemegyszer hússzoros áron kínálták. Ha nem is ilyen mértékű az emelkedés, az oroszországi futball-világbajnokságra utazó szurkolók kiadásainak nagyobb részét is a közlekedés és a szállás költségei teszik ki.

Aztán már az elsők között elkészült szentpétervári aréna botrányoktól övezett, többször megszakított építkezése közben is kiderült – mivel az eredetileg 45 ezres befogadóképességű stadion költségeit 14 milliárd rubelre tervezték –, hogy ez a büdzsé (nem utolsósorban a korrupció miatt) egyre jobban elszállt, s végül 48 milliárd lett a vége. Így a pétervári arénánál az utóbbi időben építettek közül többe csak a Wembley került. Moszkvában 24, Nyizsnyij Novgorodban közel 17, Kalinyingrádban majdnem 18, Rosztov-na-Donuban nagyjából 19, Volgográdban 16, Szaranszkban 15,7, Jekatyerinburgban pedig 12 milliárd rubelt költöttek a stadionok építésére, átalakítására.

Az Urál menti városban azért sikerült „csupán” ennyiből megúszni a költségeket, mert a 27 ezer néző befogadására alkalmas Központi Stadiont a tervezők leleményessége folytán egészen sajátos megoldással bővítették 45 ezresre. Az egyik kapu mögött mobil lelátót építettek, amely valójában az eredeti stadion területén kívül helyezkedik el, a vébé után pedig visszabontják. Ugyanígy tesznek majd a szintén 45 ezres Rosztov Arénával, és Szaranszkban is. A kalinyingrádi Baltyika meccsein átlagosan 4-5 ezren látogatott stadiont pedig más sportágak rendezvényeinek befogadására is alkalmassá teszik. Itt az építkezés költségeit jelentősen megnövelte, hogy a létesítményt meglehetősen ingoványos talajra építik.

A mérkőzéseknek helyt adó köztársaságok, városok vezetőinek a feje eközben már amiatt fő, hogy mit kezdjenek a világbajnokság után a stadionokkal, amelyeknek a fenntartása igencsak terhet ró a helyi önkormányzatokra. Ez a régiók bevételeinek mintegy egy százalékát kitevő teher különösebb gondot nem okoz a gazdagabb területeken – mindenekelőtt Moszkvában vagy Szentpéterváron –, ám a most a mordvinok gyöngyszemének tartott szaranszki stadion fenntartásának éves 200-300 millió rubeles kiadásait ugyancsak megérzi az egyébként is dotált és eladósodott régió. Hasonló terhekkel számolhat Nyizsnyij Novgorod és Kalinyingrád. A szocsi Fist olimpiai stadionra már idén 723 millió rubelt költött a krasznodari terület kormányzata. Éppen ezért, hogy elkerüljék a „posztolimpiai” (avagy posztvébés) szindrómát, a központi kormányzat Örökség elnevezéssel egy ötéves programot dolgozott ki a létesítmények fenntartására, amelyre 16,65 milliárd rubelt szánnak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2. számában jelent meg, 2018. május 25-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.