A laikus közvélemény ingerküszöbén is átcsaptak azok a hullámok, amelyeket Magnus Carlsen keltett pár nappal ezelőtt. A 2013 óta a világ legerősebb játékosának tartott, világbajnoki döntőről világbajnoki döntőre a kihívóit maga mögé utasító 32 éves norvég egykori csodagyerek nyíltan csalással vádolta meg a fiatalabb nemzedék egyik tagját, a 19 éves amerikai Hans Moke Niemannt, miután utóbbi túljátszotta őt sötéttel a világ egyik legerősebb versenyének tartott Sinquefield Kupán – ahova eleve szabadkártyával jutott be, miután a nemrégiben román zászló alá átkerült Rapport Richárd még a verseny előtt kénytelen volt lemondani a részvételét covid-korlátozások miatt.
A Sinquefield Kupát a most 78 éves Rex Sinquefield befektetési szakember tiszteletére hívták életre 2013-ban. A ma már dollármilliárdos Sinquefield olyan mértékű szegénységbe született, hogy testvéreivel együtt a szülei egy katolikus árvaházba adták 5 éves korában St. Louisban. Miután Sinquefield az üzleti élettől visszavonult, St. Louis egyik elismert jótevője, illetve republikánus politikusok támogatója lett. A sakk különösen fontos számára: szerinte az ezeréves, indiai eredetű játék segíthet a gyerekeknek szellemi képességeik kibontakozásában. Az ő kezdeményezéseinek köszönhetően mára az Egyesült Államokban St. Louis lett a sakk egyik fellegvára.
A róla elnevezett verseny kezdettől fogva meghívásos volt, csak a világ szűk elitjébe tartozó játékosokat invitálták meg a szervezők. A világbajnok a 2022-ig megrendezett nyolc versenyből kétszer diadalmaskodott, kétszer-kétszer nyert a francia Maxime Vachier-Lagrave és a 2018-as világbajnokjelölt amerikai Fabiano Carauna, egyszer még örmény, egyszer már amerikai színekben a háromszoros olimpiai bajnok Levon Aronian, egyszer-egyszer pedig a fülöp-szigeti születésű, ma már amerikai Wesley So és a kínai Ding Liren, aki másodikként végzett az idei világbajnokjelölti versenyen, és miután Carlsen nem kívánja megvédeni címét, így ő lesz az első helyen végzett Jan Nyepomnyascsij ellenfele. A most meghívott játékosok listája is igen előkelő volt.
Utólagos állítása szerint Carlsen már akkor gondolkodott a versenyről való visszalépésen, amikor megtudta, hogy Hans Moke Niemann szabadkártyás meghívást kapott. Az amerikai versenyző jelenleg a 49-ik a világranglistán, ám másfél évvel ezelőtt még éppen hogy csak megszerezte a nagymesteri címet; akkoriban nagyjából a 750-ik hely környékén lehetett csak. Niemann üstökösszerű felívelése szemet szúrhatott a világbajnoknak: ilyen gyorsan ilyen sokat előrelépni, bár lehetséges a sakkban, de nem szokásos.
De mi is történt pontosan? Nos, Carlsen és Niemann a nevezett versenyen a 3. fordulóban került össze, Carlsen vezette a világos bábukat. A mérkőzést kisebb meglepetésre az amerikai srác nyerte, 57 lépésben megadásra kényszerítette a világbajnokot, bár az is igaz, hogy már a 35. lépés környékén stratégiailag nyertnek volt mondható az állása. Szeptember 5-én Carlsen a veresége után a versenyről egy tweetben visszalépett, azzal, hogy reméli, hogy később még játszhat, ám, sejtelmes módon, a portugál edzőlegenda, José Mourinho egyik nyilatkozatát csatolta, amelyben a portugál annyit válaszol csak az újságírói kérdésre, hogy nem mondhat többet, mert nagy bajba kerülne.
Az interneten rendkívül aktív (neve ellenére) szintén amerikai Hikaru Nakamura leütötte a magas labdát: szerinte Carlsen szerint Niemann csal!
Nehéz elképzelni ezen a szinten a csalást, és kiszűrni sem nagyon lehet, hiszen a játékosok annyira ritkán lépnek rossz lépést, hogy a gépi elemzés szerint a lépéseik 90-95 százalékában jót vagy egyenesen a legjobbat lépik. Ha pedig valaki okosan akar csalni, akkor tuti, hogy nem fogja 100 százalékban ugyanazt játszani, mint amit az aktuális legjobb sakkprogram javasol, pont azért, hogy ne bukjon le. Azt értelmezés kedvéért hozzá kell tenni, hogy minimum 20, de akár 25 éve is egyértelmű, hogy a sakkprogramok jobban játszanak az aktuális világbajnoknál (a Deep Blue program már 1997-ben megverte az akkori világelső Garry Kaszparovot). A legmagasabb szintű versenyeken – ahol élő közvetítés is van a játszmákról, amelyeket szerte a világon tízezrek, akár százezrek, milliók néznek – ráadásul a játszmákat igyekeznek csalásbiztossá tenni: az élő közvetítést 10-15 perccel elhalasztják (azaz a nézők nem azt látják, ami a táblán van, hanem a 10-15 perccel azelőtti állapotot), a játékosokat fémdetektorral vizsgálják át, és elektrosztatikus zavaró berendezéseket működtetnek, hogy megszakítsák az esetleges a versenyterem és az esetleges segítő között. Ugyanis önmagában egy játékos nem tud csalni: ahhoz legalább még egy segítő kell, aki bekapcsolt számítógép mellett követi a játszmát, rákapcsolva az elemzőprogramokat, és aki valamilyen módon továbbítja neki a megteendő jó lépést.
A sakkvilágot alaposan megbolygatta Carlsen visszalépése. Volt, aki örült annak, hogy a norvég világbajnok a játék tisztaságának megőrzését a figyelem középpontjába állította, ám érthető módon olyanok is voltak, akik kritikával fogadták lépését. Köztük volt a már említett Garry Kaszparov: magyarázatot követelt egykori protezsáltjától. Maga Hans Moke Niemann pedig azzal vádolta a világbajnokot, hogy megpróbálja megroppantani a karrierjét, és higgye el, hogy az ő világbajnok felett aratott győzelme elsősorban készülés, másodsorban szerencsés megnyitásválasztás következménye, és ha kell, akár meztelenül is kiáll a világbajnok ellen játszani. Tény, hogy pont abban az életkorban lehet a legtöbbet fejlődni, a serdülőkorból kilépve a fiatal felnőttkor küszöbén, ahol Niemann is a legnagyobb ugrást hajtotta végre. Utóbbi saját állítása szerint ezt a másfél évet szorgalmas tanulással töltötte, szinte ki sem mozdult a szobájából, és az is tény, hogy amennyiben valaki eléri azt a szintet, ami a szupernagymesteri kategória (ez kb. a 2700-as értékszámot jelenti), akkor azért előfordul, hogy szinte hiba nélkül játszva megverheti a világbajnokot.
Niemann meztelen mérkőzést felkínáló nyilatkozatára már a bulvársajtó is felkapta a fejét, és teljesen légből kapott állításokat fogalmaztak meg az ifjú amerikai felemelkedésével, pontosabban annak lehetséges okával kapcsolatban. Talán viccnek indult, de maga Elon Musk is több (azóta törölt) tweetben is megpróbált rájönni arra, hogyan kaphatott a külvilágtól Niemann jelzéseket: rezgő análgyöngyök segítségével! (Maga Musk gyerekkorában versenysakkozó volt.)
Mindenesetre Kaszparov, miután elemezte a Sinquefield Kupán játszott meccseket, úgy összegezte, hogy Niemann „nagyon valószínű”, hogy nem csalt, és szeptember 10-én a szervezők is olyan nyilatkozatot adtak ki, amelyikben leszögezik, hogy nincs arra utaló jel, hogy bármely játékos is unfair módon játszott volna.
Mire elült volna a botrány, szeptember 19-én, egy online versenyen Carlsen ismét csak összekerült Niemann-nal. Pont Lékó Péter volt a kommentátor, amikor azt láthatták a nézők, hogy a chess24.com oldalon folyó online versenyen Carlsen lép egyet, majd Niemann második lépésére egyszerűen feladja, és kikapcsolta a kameráját is.
Tudni kell, hogy a világ legnagyobb sakkos oldala (a nevéből is következően nem meglepő módon) a www.chess.com, ahonnét Niemann és edzője, az exorosz, ma már amerikai Maxim Dlugy is örökre ki van tiltva sorozatos online csalások miatt. Maga Niemann is beismerte, hogy 12 és 16 éves korában csalt online versenyen (azt kell mondani, hogy ez az online versenyek velejárója), de tábla melletti partiban sohasem.
Akárhogy is, Carlsen végül szeptember 26-án egy hosszabb nyilatkozatot adott ki, melyben azt mondja, hogy tudja, hogy visszalépései sokakat frusztráltak, de ő maga is frusztrált, mert sakkozni akar, de szerinte a számítógépes csalás magának a sakknak a létére jelent fenyegetést, és hogy emiatt a versenyszervezőknek jobban oda kell figyelni a jövőben az esetleges csalások kiszűrésére és megakadályozására. Írja, hogy véleménye szerint Niemann sokkal többet csalt, mint amennyit bevallott, és hogy még akár mostanság is történhettek ilyen csalások részéről, s fejlődése „szokatlan”, sőt, szerinte az egymással váltott játszmájuk során nem tapasztalt ellenfele részéről olyan fokú koncentrációt, amelyet az őt megverni képes kevés játékos részéről mindig tapasztalt. A világbajnok ezek után kijelenti a nyilatkozatban, hogy mostantól nem mérkőzik meg olyan játékossal, akit a múltban bármikor is csaláson kaptak. Azzal zárja, hogy ennél többet nem mondhat, anélkül, hogy Niemanntól felhatalmazást kapna. Mindenesetre megerősítette, hogy Niemann-nal a későbbiekben sem fog megmérkőzni.
Medvegy Zoltán többszörös csapatbajnok magyar nagymester megkeresésünkre, bár tartózkodott attól, hogy ítéletet mondjon, határozottan gyanúsnak találta Niemann fejlődési ívét. Szerinte ennyire gyorsan megerősödni és a csúcsra törni nem lehetetlen, de nagyon extrém, ahogy az egy év alatt játszott 150 klasszikus (azaz nem gyorsított tempójú) mérkőzés is nagyon sok, ezzel arra utalva, hogy ha valaki átlagosan 2,5 naponként játszik egy partit, akkor nincs ideje sem regenerálódni, sem felkészülni a következő ellenfelekre. Medvegy szerint Niemann ellen szól a már említett chess.com-ról való örökös tiltás, és az is, hogy azokon a versenyeken teljesített jobban, ahol az élő közvetítések nem voltak időben megcsúsztatva. Szerinte Niemann ellen olyan sok minden szól, hogy nagyon kicsi az esélye, hogy tényleg ártatlan, ám mentségére legyen mondva, hogy a mesterséges intelligenciát emberi partiban kimutatni nagyon nehéz, és nem is bizonyító erejű – értve ez alatt azt, hogy egy erős játékos megtalálhatja a jó lépéseket saját magától is.
Nem példátlan a csalás
Bár amatőr szinten előfordulnak kisebbfajta csalások, főleg online versenyeken, de nagyon ritka, hogy valaki ténylegesen csaljon, főleg a magasabb szinteken, hiszen akkor tönkrevágja nem csak a reputációját, de azzal együtt a karrierjét is. Elrettentő példa Giaoz Nigalidze vagy Igors Rausis esete, akiket 2015-ben illetve 2019-ben megfosztottak a nagymesteri címtől, miután rajtakapták őket, hogy a mosdóhelyiségben bekapcsolt telefonon elemezték a folyó mérkőzéseiket (a szabály szerint nem hogy bekapcsolt, de még kikapcsolt telefon sem lehet a játékosoknál). Nigalidze egy erős mester volt, és a mesteri címét most is viseli, ám a nagymesteri játékerőt azóta sem tudta felmutatni, a litván Rausis pedig erős nagymesternek számított fénykorában, majd a korral együtt járó hanyatlás után 58 évesen szárnyra kapott és megközelítette a Top-50-et, és a legidősebb Top-100-as sakkozó volt. Ekkor derült ki, hogy folytatólagos csalást követett el, s ekkor nem csak a nagymesteri címétől fosztották meg (a mesterit ő is megtarthatta), de értékszámától is, és hat éves eltiltással büntették.
Korábban az Európa-bajnokságot is nyerő, rigai születésű, Lettország után Németországot és újabban Azerbajdzsánt képviselő Arkadij Naiditsch ismerte be, hogy 2004-ben egy online versenyen csalt, azzal, hogy mindenki más is így tett, nem csak ő. A leghíresebb csalók egyike Boriszlav Ivanov volt, aki sakkozói minősítés nélkül vert nagymestereket, majd a következő versenyeken kapott ki amatőröktől, az egészet úgy kommentálva, hogy néha megy a játék, néha nem – mintha a pókerben a lapjárás hektikusságát jellemezte volna, és aki azzal védekezett, hogy játékerejének javulása napi 3-4 óra sakknak köszönhető, és ezzel képessé vált arra, hogy a világ legjobb sakkprogramjait 10-0 arányban megverje – ám a bizonyítással adós maradt. Ivanov végül úgy „kopott ki” a sakkversenyekről, hogy az ellenfelei sorozatosan nem álltak ki ellene, és direkt miatta hoztak egy olyan paragrafust a versenyszabályzatban, hogy csak az lehet díjas, aki a mérkőzéseit le is játssza, és a pontokat nem csak „ajándékba kapja”.
Nagy botrányt kavart 2010-ben, hogy a francia olimpiai csapat üzemszerűen csalt: az egyik kísérőjük ki-be járkált a versenyterem és az elemzőszoba között, és a legjobb lépéseket trükkös módszerrel leadta Sebastian Feller nagymesternek, aki még tábladíjat is nyert! A csalást maga a Francia Sakkszövetség alelnöke hozta nyilvánosságra, Fellert pedig később –az eltiltás mellett – felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Viszont ha valakit csalással vádolnak alaptalanul, annak is kell legyen valami következménye: az egykori világbajnok Vlagyimir Kramnyikot a világbajnoki címmeccsen ellenfele, Veszelin Topalov vádolta csalással 2006-ban, mondván, hogy Kramnyik túl gyakran jár a mosdóba – miközben az orosz sakkozó valójában hasmenéses betegséggel küszködött, míg a magyar Rudolf Anna női nagymestert vádolták férfi ellenfelei meg csalással még 2011-ben, miután megverte őket. A lett Ilmārs Starostīts (aki a mérkőzés elején még kezet sem volt hajlandó vele fogni) és Oleg Krivonosov azzal vádolták a magyar nagymesternőt, hogy a mindig magánál tartott ajakbalzsam segítségével kommunikál, és szólította fel a versenybírót, hogy a mérkőzés idejére vegye el a nagymesternő kézitáskáját! Az ő esetükben a vád bizonyítása nem történt meg, és következménye sem volt vádaskodásuknak.
