Elképzelhető, hogy az ellenzéknek nem a helyi előválasztásokat érdemes erőltetnie, hanem azt, hogy ahol csak lehet, minél előbb meglegyen a közös jelölt.
Pápay György
Ez a várakozás kevéssé megalapozott, és nem kizárólag a Fidesz elképesztő erőfölénye, illetve a számára kedvezően megrajzolt körzethatárok miatt.
Több jel utal arra, hogy Orbán Viktor az ellenzékbe kerülés lehetőségére is készül. Aligha lenne felhőtlenül boldog, ha a washingtonihoz hasonló jeleneteket hozna 2022.
Természetesen nem lehet minden összeesküvés-elméletet Orbán Viktor nyakába varrni, de nehezen vitatható, hogy az elmúlt évek kormányzati kommunikációja kitűnően megágyazott ezeknek az elméleteknek.
Adekvát politikai formát kell találnia ahhoz, hogy támogatói is részt vehessenek ebben az ellenállásban.
Egészen más ma ellenzékinek lenni, mint a Gyurcsány-kormány idején volt (ezt azok tudják legjobban, akik mindkettőt próbálták).
A botrányba keveredett szereplők még mindig a Fidesz jobbik arcát képviselik, és van ennél sokkal rosszabb is.
A magyar kormány sorosozása valójában a demokrácia egyik legfontosabb alapelvének megkérdőjelezése.
A jogállamisági mechanizmus elfogadása az integráltabb unió felé tett lépésnek tekinthető, míg Orbánnak addig van mozgástere, ameddig az EU a jelenlegi széttagolt, lazán integrált formájában működik.
A választási törvény módosítása jelenlegi formájában nem az ellenzékre nézve ártalmas igazán, hanem a magyar politikai kultúra egészére nézve.
Ha a fideszes sajtóban még Donald Trump sem veszíthet a nép akaratából, akkor hogyan is fordulhatna ez elő Orbán Viktorral?
Nehéz botrányosabb dolgot mondani az elmúlt időszakból annál a mérhetetlen hatalomtechnikai cinizmusnál, amellyel a Fidesz az önkormányzati szférához viszonyul.