Egy dolog egészen biztosan elmondható: aki feláll a dobogóra, homlokára célkeresztet rajzolva, üzenve a hatalom kutyáinak, hogy ide lőjetek!, az opponálja ezt a rendszert.
Tamás Attila
Ma Orbán Viktor és a teljes Nemzeti Együttműködés Rendszerének működésmódja élő tanúságtétele a feldolgozatlan történelem, a soha le nem vont konzekvenciák gennyes sebhelyként való felfakadásának.
Ilyen pőrén, ilyen mezítelen gátlástalanságában ezt a hatalmat még nem láthattuk. Orbán Viktor évértékelő beszédéből, ugyan a sorok között és indirekt módon, de mégis olyan rideg őszinteség csapódott ki, hogy a komplett szociális ellátórendszer beleremegett.
Novák Katalin – és jó eséllyel a kormányzati apparátus releváns döntéshozói – a gondosan felkent gyermekvédelmi mázréteg alól kitörve kemény ökölcsapással vágta arcul a teljes magyar nemzetet, amit az kvázi egy emberként fogadott.
Gyurcsány Ferenc épp úgy állandó és elmozdíthatatlan politikai tényező, mint Orbán Viktor, ők a magyar néplélek patológiájának gátlástalan kiaknázói, kizsákmányolói.
A hatalommal szembeni állandó kritikus attitűd fenntartása, vagyis, hogy vele szemben ténylegesen én legyek az oppozíció manifesztuma, minden magát valamennyire is komolyan vevő ember számára morális kötelesség.
A magyar néplélek legkevésbé sem a szabadságszeretet, sokkal inkább a házmestermorál jegyében áll. Itt az egyén nem a hatalommal szembeni kiállásal jelöli ki morális zsinórmértékét, hanem a hatalommal való kollaborálás és társunk önkényes megrendszabályozásának mámoros érzületével.
A késő modern opportunista és pragmatista ember számára a népgyógyítás mint hivatás, mint önmagáért tett és önmagát igazoló jóság elképzelhetetlen.
A neoliberális gazdaságpolitika és a populista kormányzás esszenciálisan találkozik Orbán Viktor és udvartartása rendszerében.
A Depeche Mode ezt az elemi életérzést mindig is artikuláltan szállította, de legkésőbb a Memento Mori óta tudjuk, hogy ebből popkulturálisan is – a szó legnemesebb értelmében – falrengető művészetet lehet csinálni.
Az albertirsai eset első ránézésre esetleges, egyéni drámának látszik. Közelebbről megnézve azonban világos, hogy jelzésértékű, mint minden ilyen eset.