„Mi a véleményed a...?” „Bocs, de tíz évre titkosítottam a véleményem!”
„Nem szoktam figyelni a politikára, fogalmam sincs, hogy ezek mostanság legális vagy betiltott dolgok.”
Bóják között.
Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években vannak eredményeink! De hogy milyen eredményeink, az szerencsére tagadható.
Próbálkozol még, hogy van-e kórház, ahol tudnak fogadni politraumás sérültet, vagy inkább lelőjem, hogy ne szenvedjen?
Jé, a TV2-t is megvettem? És mikor szeretném majd odaajándékozni a közös médiaalapítványnak?
„Citrom nincs. Nem lesz. Egyáltalán nem lesz. Betiltották.”
„Úgy hallom, a szavazáson itt csak 93 százalékos volt a támogatottság!”
A lelkes szavazóknak sokkal nagyobb szavazócédulákat kéne biztosítani, mert olyan nagy ikszet szeretnének beírni, hogy most még lelóg a papírról.
„A fenébe, úgy látom, előbb-utóbb muszáj lesz meghagyni az országnak is némi pénzt a fejlesztésre.”
„Én teljesen függetlenül, propagandacélok nélkül vagyok ilyen szegény és kitaszított.”
„Jaj, nemá! Ha minden príma közös ellenséget leszavazunk, hogy a fenébe tudjuk megalakítani az európai populista pártcsaládot?!”
Ööö.. Nekem is van egy kisvonatom odahaza, Felcsúton. És... És... Pont most akartam meghosszabbítani Nur-Szultanig! Meg Pekingig! Meg... Meg még...
Én inkább Móricka programját választom. Ha már mindenről ugyanaz kell, hogy eszünkbe jusson, akkor legyen inkább az, ami Mórickának szokott.
Ne várjuk meg, amíg Brüsszel arra kényszerít minket, hogy kizárólag mecsetekkel meg félholdakkal díszítsük a húsvéti hímes zöldtojásainkat!