Marslakók támadtak New Jersey-re! – 80 éve ment le Orson Wellesék híres rádiójátéka

Orson Welles a CBS The Mercury Theatre on the Air elnevezésű műsorának felvételén 1938-ban (Forrás: CBS/Wikipedia) Orson Welles a CBS The Mercury Theatre on the Air elnevezésű műsorának felvételén 1938-ban (Forrás: CBS/Wikipedia)

Noha végül jelezték, mindez csak színjáték, ezrek dőltek be neki. Ugyan nem „álhírnek” szánták, mégis az lett belőle, méghozzá a modern tömegtájékoztatás talán első ilyen fecskéje. Orson Wellest meglepte a pánik, és bocsánatot kért.

Hirdetés

„Középidő szerint húsz perccel 8 óra előtt Farrell professzor a chicagói Mount Jennings obszervatóriumból arról számolt be, hogy néhány izzó gázcsóvával egybekötött, azonos időközönként felvillanó robbanásokat figyeltek meg a Marson” – ezzel a mondattal vette kezdetét épp 80 éve, 1938. október 30-án a modern tömegtájékoztatás egyik első és talán legismertebb tömegpánikját kiváltó rádiójátéka. A műsor egészen odáig ment, hogy „kapcsolták” a New Jersey-i Princeton melletti Grover’s Mill nevű városkát, ahol „szemtanúk” arról beszéltek, hogy több repülő csészealj szállt le, és furcsa idegenek futurisztikus fegyverekkel kezdtek el lövöldözni az emberekre, kioltva több tucat személy életét.

A CBS The Mercury Theatre on the Air elnevezésű sorozatának aktuális epizódja H. G. Wells angol író 1897-es Világok harca című regényének Amerikára átírt adaptációját sugározta. A zenei betétekkel tarkított rádiójáték – a New York-i Daily News másnapi tudósítása szerint – masszív tömegpánikot váltott ki, ezrek rémültek meg és rohantak az utcákra otthonaikból, miközben nedves törölközőt tekertek az arcuk köré, mondván, így védekezzenek a „marsi gáz” ellen.

Azt, hogy „amit a közönség most hall, az fikció”, csak azután mondták be, hogy a CBS egyik vezető szerkesztőjét, Davidson Taylort telefonon hívták, majd ezt követően falfehéren közölte, meg kell szakítani az adást, hogy közöljék: csak kitaláció az egész. A mintegy egyórás műsor végére rendőrök, riporterek és fotósok hada jelent meg a stúdió előtt, a telefonok pedig folyamatosan égtek, így a stáb a hátsó bejáraton hagyta el az épületet.

Nagyobb volt a füstje, mint a lángja?

Az adásban az akkor még mindössze 23 éves Orson Welles is oroszlánrészt vállalt. A később a többek között az 1941-es Aranypolgár című filmjével a halhatatlanok közé bemasírozó író-színész-rendező a narrátor és Richard Pierson professzor karakterét játszotta el. A műsort követően egyébként ő maga is elnézést kért mindenkitől, akinek a nyugalmát megzavarták. Mint mondta, a felvételek alatt alkalmazott dramaturgiai elemek nem az ő agyából pattantak ki, és mivel semmi különös nem volt bennünk a korábban megszokottakhoz képest, nem is gondolta, hogy mindez akár tömegpánikhoz vezethet. Arról is beszélt, hogy mivel Wells regényében valódi angliai városok és helyszínek szerepeltek, ezért döntöttek úgy, az amerikai verzióban is így járnak el, ám utólag belátta, hiba volt, és elnézést kért mindenkitől.

Egyes vélemények szerint a sajtó eltúlozta a tömegpánikot, így annak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Az ügyet 1940-ben tanulmányozó Hadley Cantril számításai szerint az adást nagyjából 6 millió amerikai hallhatta, akik közül 1,7 millióan azt hitték, híradást hallanak, míg 1,2 millióan megrettentek vagy felzaklatta őket. A Princeton Egyetem pszichológus professzorának tanulmányát többen kritizálták, mondván több formai hibát is vétett. Volt aki szerint csak fele annyian hallgatták, abban azonban ma már megegyeznek, hogy több százezren érezhették kellemetlenül magukat – főleg olyanok, akik csak úgy bekapcsolódtak az adásba, és meglepődtek.

A kórházakból – miként azt akkor sokan feltételezték – azonban sehonnan sem jelentettek sokkos pácienst az adás miatt. Néhány öngyilkossági kísérletről ugyan érkezett jelentés, de azokat mind sikerült megakadályozni. A The Washington Post egyik cikke szerint egy férfi szívrohamot kapott, miközben hallgatta, ám ezt az információt sem tudták megerősíteni. A CBS-t egy nő beperelte, de keresetét később ejtették.

Mikróbákkal előbb futunk össze

A Live Science tudományos hírportál évfordulós cikke közben azzal foglalkozott, vajon ma mennyi esélye lehet egy földönkívüli inváziónak, illetve miként reagálnának egy hasonló próbálkozásra? A megszólaltatott kutatók abban mindenképp egyetértettek: jelen állás szerint előbb van esélyünk földönkívüli mikróbákkal összefutnunk, mint egy intelligens, értelmes idegen civilizációval. Az értelmes földönkívüli civilizációkat kereső kaliforniai kutatóintézet, a SETI egyik vezető csillagásza, Seth Shostak arra is emlékeztetett, hogy a meglévő ismeretek – gyenge légkör, az oxigén szinte teljes, valamint a folyóvíz felszíni hiánya – alapján már az 1930-as évek végén is lehetett tudni, a Marsról nem jön inváziós hadsereg leigázni a Földet.

A Space.com egyik főmunkatársa, Michael Wall is hasonló nézeteket vall, azaz, hogy előbb találkozunk idegen mikroorganizmusokkal, semmint űrhajón közlekedő lényekkel. Mint a témáról a napokban könyvet is megjelentető szerző mondja, az űrkutatás közel áll ahhoz a ponthoz, hogy ha a közelben létezik ilyesmi, azt megtaláljuk. Az emberek pedig szerinte erre nem pánikkal, hanem inkább lelkesedéssel reagálnának, mivel sokan várnak már egy ilyen jellegű bejelentésre.

Shostak is úgy véli, közel a pillanat, mivel a műszereink egyre jobbak és jobbak. Épp ezért mint mondja: „Egy csomó emberrel fogadnék egy csésze kávéban arra, hogy egy negyed századon belül találni fogunk valamit.”

Hirdetés

Hogy tényleg a küszöbén állunk-e ennek, nem tudni, higgyünk a tudósoknak. 1938-ban azonban sokan beugrottak az álhírnek, ami nem is akart álhír lenni, mindenesetre az lett, immár médiatörténeti szempontból is. Akinek pedig van egy szűk órája, újra meghallgathatja a műsort, ugyanis az egész fent van a YouTube-on. Aki viszont olvasni szeretne, a rádiójáték szövetátiratát itt megtalálja.

“War of the Worlds” 1938 Radio Broadcast

On Halloween eve in 1938, the power of radio was on full display when a dramatization of the science-fiction novel “The War of the Worlds” scared the daylights out of many of CBS radio’s nighttime listeners.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.