A 18. század második felétől kezdve rengeteg fekete rabszolga és szabad ember dolgozott a marylandi Catoctin Furnace városka vaskohóiban. A legtöbbjüket egyszerű tulajdonként kezelték, így semmiféle anyakönyvi dokumentáció nem maradt fenn utánuk. Az elhunyt rabszolgák egy részét a városka térségében földelték el, majd több mint egy évszázadon keresztül megfeledkeztek róluk. 1979-ben értesült a létezésükről újra a világ, amikor egy autópálya építése során rátaláltak a sírjaikra.
A maradványok feltárása óta próbálják a helyi régészek és történészek megtalálni a kohókban elhunyt rabszolgák ma élő leszármazottait, de ez eddig – írásos adatok híján – reménytelennek bizonyult. Az utóbbi időben azonban egyre több magáncég foglalkozik genomanalízissel. A kuncsaftok megfizethető összegért DNS-vizsgálatot rendelnek, postán megkapják a minta levételéhez szükséges készletet, azt beküldik a cég központjába, a vállalat pedig genetikai információkkal látja el őket származásukkal és örökletes betegségekre való hajlamukkal kapcsolatban.
Catoctin Furnace a 19. század végén (Fotó: Catoctin Furnace Historical Society)
Az egyik legismertebb ilyen cég a 23andMe (amelynek nevében a szám a 23 emberi kromoszómára utal). A vállalatnak már van egy több mint kilencmillió ember genomadatait tartalmazó adatbázisa, amiben azok az ügyfelek vannak benne, akik hozzájárultak, hogy adataikat kutatási célokra használják. A Harvard Egyetem archeogenetikusai a 23andMe-vel fogtak össze, hogy a Catoctin Furnace lelőhelyen talált több mint két tucat holttest genomanalízise után ma élő hozzátartozókat találjanak.
A kutatás eredményei (amelyek a Science-ben jelentek meg) szerint majdnem 42 ezer 23andMe-ügyfelet találtak, akik genetikai rokonságban állnak a Catoctin Furnace elhunyt rabszolgákkal. A rokonság feltárásához közös génszakaszokat kerestek a régen és a jelenleg élő emberek genomjában. Minél több a közös génszakasz, és azok minél hosszabbak, annál közelebbi a kapcsolat közöttük. E rokonsági kapcsolatok legtöbbje nagyon távoli, valószínűleg még Afrikába vezethető vissza. Vagyis nem az Amerikába hurcolt feketék leszármazottjai révén állnak a ma élő emberek kapcsolatba velük, hanem a még Afrikában élt közös ősük révén.
Catoctin Furnace egyik megmaradt épülete (Fotó: Catoctin Furnace Historical Society)
Az átlagos rokonsági fok kilencedfokú (tehát meglehetősen távoli), viszont van ötszáz ma élő ember, aki sokkal közelebbi rokona, feltehetően egyenes ági leszármazottja a Catoctin Furnace-ben elhunyt kényszermunkásoknak. Egyelőre egyetlen azonosított 23andMe-felhasználót sem értesítettek a felfedezésről. Ez az egész annyira újszerű (a kutatók nem tudnak egyetlen más vizsgálatról sem, ahol kereskedelmi DNS-adatbázisban szereplő embereket rokonítottak volna történelmi maradványokkal), hogy az eredmények rengeteg etikai kérdést vetnek fel, így mielőtt közölnék a hírt az érintettekkel, a jogászoknak kell dűlőre jutniuk.
