A II.világháború után a Szovjetunió és Egyesült Államok között hatalmas küzdelem bontakozott ki a világ újrafelosztásáért, a befolyási övezetek növeléséért. A Szovjetunió gazdasági erején felül sokat áldozott a cél megvalósítása érdekében. Ezt a törekvést a hétköznapok nyelvére lefordítva egy szovjet asszony valamikor a 1970-es évek elején így fejezte ki: A Szovjetunió eteti az egész szocialista tábort! És az arab világot is. Azért éhezünk itt mi egész életünkben”.
Találomra két példa, hogy mennyire igaza volt! A KGST keretén belül a hosszú távú szovjet-magyar alumínium-egyezmény tette lehetővé, hogy mi, magyarok kedvező cserearányok okán kevés timföldért több alumíniumot kapjunk a Szovjetuniótól. Ezen alapult a magyar alumíniumipar hosszú távú „virágzása”. A csúcs idején 22 ezer embert foglalkoztatott az iparág. A szovjet „eltartás” azért volt lehetséges, mert a korszerűtlenné vált ajkai és inotai alumínium kohók veszteségesen is tovább működhettek, holott ezek a kohók nyugaton a 60-as évek elejére mindenütt máshol egytől egyig bezártak. Mi szovjet rásegítéssel konzerváltuk az elavult technológiát.
Az arabok segítése is igen sok szovjet pénz emésztett fel. Például amikor 1973.október 6-án Egyiptom és Szíria egyszerre két fronton megtámadta Izraelt, korszerű haditechnikával fegyverezték fel Egyiptomot, köztük T-62-es harckocsikkal, MÍG 21-es vadászgépekkel és páncéltörő rakétákkal. Így az egyiptomi hadsereg 650 ezer fővel, 2600 tankkal, 680 harci repülőgéppel a térség legnagyobb katonai erejének számított. Szíria is komoly segítséget kapott, arzenálja 2000 szovjet harckocsival és 400 harci géppel gyarapodott. Mint ismert, az arabok Izraellel szemben – mindkét oldalon temérdek áldozattal – vesztettek. A fentiekhez hasonló kudarcok sorozata bizonyítja, hogy a szovjet uralom időszaka gazdaságilag véglegesen kiszorította Oroszországot a nagyhatalmi státuszból. Ennek egyenes következménye volt a Szovjetunió felbomlása. Ma a GDP-jét tekintve Oroszország egyre hátrébb szorul, s az ukrán háború még inkább visszaveti.
Az orosz elnök elfelejtette, hogy a II. világháborúban a Szovjetunió csak úgy tudott győzni, hogy angol és amerikai haditechnikát és felszerelések hatalmas arzenálját kapta meg, önerőből a „nagy medve” elvérzett volna. Putyin nem számolt azzal, hogy most a megtámadott Ukrajna kapja meg a Nyugattól azt a magas szintű katonai technikát, amivel az orosz téves hadi doktrína és a hagyományos (nem nukleáris) katonai eszközállomány legyőzhető. A világ a tekintetben biztos nem változott, hogy a fejlett haditechnika továbbra is Nyugaton él és működik. Putyin katonai potenciálja, bár nukleáris arzenálja hatalmas, fejlettségben alatta maradt az amerikai haditechnikának és technológiának. Sőt – amint a szankciók bizonyítják – ezer szállal függ a Nyugattól. A háború elhúzásával Putyin kalandjának kudarca borítékolható.
Oroszországot a háború befejezése után – amely csak Vlagyimir Putyin államfő rezsimjének bukása után képzelhető el – hasonlóan kell „megrendszabályozni", mint a második világháború után Németországot és Japánt. Ehhez persze stratégiai és katonai vereséget kell mérni Putyinra, ami a közeljövő feladata. Utána azt a célt kell kitűzni, amely esélyt ad az orosz társadalomnak ahhoz a betagozódáshoz, ami ott is az emberibb életet jelenti a tömegek részére a szegénység helyett. Más szóval: ne éljenek az oroszok életük végéig szegénységben!
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
