Megdöbbenten állok a tény előtt, miszerint a budapesti Hauer Cukrászda és Kávéház ismét lehúzta a redőnyt. A gazdasági helyzetet, a fenntartás ellehetetlenülését nem kell magyarázni, ám az eredendő okokon érdemes elgondolkodni. A Pénznagyúr ismét eltaposott egy emblematikus közösségi teret, ahol még találkozni, beszélgetni, randizni vagy világot megváltani lehetett. A 133 éves, patinás polgári találkozóhely, műemlék ide vagy oda, megszűnt létezni… S a trendi, szörnyen anyagias, a világvárosi értékeket, az emberi kapcsolatokat semmibe vevő Pénznagyúr elvégezte piszkos munkáját. A finom, jól kialakított enteriőrt szétverve edzőtermet alakítanak ki az egykor szebb napokat látott kávéházból. Nem tudom, hogy ki és milyen megfontolásból adott minderre engedélyt.
Most hol van a műemlék felügyelőség, ha még van ilyen? De talán nem is ez a legfontosabb. Hiszen nincs min csodálkozni! Ha az Országházból lehet cirkuszt csinálni (kupola van mindkettőben!), ha a csuhásoktérdre miniszterelnök kolostorban dolgozik, a ruszkikhaza miniszterelnök Putyin palotapincsije, ha az MSZMP Tudományos Intézetének főmunkatársa ma az Országgyűlés büntetésvégrehajtó elnöke, akkor a Hauer konditeremmé degradálása már csak csepp a tengerben.
Hol van már a deklarált polgári értékek védelme? Elfújta a Pénznagyúr vágtató harci szekereinek szele… A polgárság Magyarországon ma azt a kiválasztott, szűk réteget jelenti, amely feltétel nélkül kiszolgálja a regnáló hatalmat. Csak azt nem veszi észre ez az ortodox csoportosulás, hogy a saját sírját ássa meg azzal, amit csinál, ahogy cselekszik… Csak remélni tudom, hogy eljön az az idő, amikor Főnix módjára ismét újjászületik a Hauer Cukrászda és Kávéház, és visszakapja régi, eredeti funkcióját, ismét fővárosunk gondolkodó, trécselő, szerelmetes lakóinak, vendégeinek színes életterévé válhat.
