A Pesti Srácok Túl sok a Hodász atya… című írására reflektálnék. Mivel a Srácok nem válaszoltak levelemre, gondoltam, felajánlom Önöknek a közlés lehetőségét. Nem akarok a két sajtóorgánum között háborút kirobbantani, de egy paptársam iránti szimpátiám arra indított, hogy tegyek most egy szokatlan kísérletet a közlésre. Mivel ők nem válaszoltak levelemre, arra gondoltam, azért a vélemény még Magyar Hang, ami megszólalhat ebben a társadalomban.
De térjünk rá Vésey Kovács László írására! A szerző, bár nem azért írta a cikket, hogy beletörölje a lábát Hodász atyába, azért az írás során néhányszor sikerült, és amint látom, nagy élvezettel tette. A Srácokban központi tetszésre megjelenített frankó/tuti megállapításaiért egyes körök részéről biztos megkapja majd jutalmát. Fontos ez a hírportál, mint az összes többi, hogy kifejezzék nemtetszésüket azokkal szemben, akik néhány kérdésben mernek másként gondolkodni. Hiába az ő véleményük a menő vélemény. Nincs más hang!
Sajnálom, hogy Hodász atyának az ifjúság védelmében megfogalmazott problémáira továbbra sem adtak választ. Gondolom, rettenetesen irritálta őket, hogy Hodász atyát több tízezren követik a világhálón. Vigyázzunk! Az irigység rettenetes dolog. Főbűn (Káin bűne), ami más bűnökbe is beleviszi az embert. Itt és most a lábtörlés, később a… Előtte „jó keresztény” módjára még aggódunk is érte egy kicsit, akár imahadjáratot is kezdeményezhetünk. A lényeg, a végén sikerüljön elérnünk, hogy elhagyja hivatását. Akkor aztán majd öles hasábokon megírhatják: „na, ugye, megmondtuk!” Kedveseim! Imádkozom magukért!
Mielőtt belekezdenek a nyomozásba, hogy ki vagyok, aki mindezt le merte írni, bemutatkozom: Hofher József SJ. Kellermayer Miklós sejtkutató professzor egy-két könyvéhez többek között Barsi Balázs atyával megtisztelő módon előszót is írhattunk.
Mindezek ellenére, hogy miként leszünk együtt valamennyien a Mennyországban, egy rövid írásomban megfogalmaztam, és csatoltam a levelemhez!
Milyennek képzelem el a Mennyországot? Tisztán jézusi! De ott is lesznek frakciók. Nem egy egységes, egyedüli pártfegyelem alapján kell majd élni, cselekedni és gondolkodni. Gondolom, Jézus felkeresi majd az egyes „asztaltársaságokat, páholyokat”. (Így nevezi majd őket, mert van humorérzéke.) Szívesen meglátogatja az egyes közösségeket, mint ahogy remélem, én is tenni fogom. Majd egy idő után visszatér a Szentháromság belső köréhez, hogy egy kicsit kipihenje magát, mint én is azokhoz, akikkel leginkább egy húron pendülőnek érzem magam, hogy utána még nagyobb kedvvel térjek vissza a többi barátomhoz. (Dinamikus létcsere.) Ha egyedül Kellermayer, Barsi és Sarah bíboros könyveit kellene olvasnom, véleményüket hallgatnom, unalmas lenne. Inkább örökös tisztítótűz, mintsem a Mennyország.
Gondolom, Hodász atya közösségével is gyakran találkozna a közösségem. Talán az Úr azt is megengedi majd, hogy néha élőben hallgassam Eric Claptont, Glennis Grace-t, Cseh Tamást… Megengedné, hogy ne csak Bach Máté-passióját, Mozart Requiemjét hallgassam, bár biztos sokszor visszatérnék ezekhez a művekhez. Talán azt is megengedi majd, hogy legyenek pillanatok, amikor csak Vele és csak magammal beszélgetek. Lenne egy végtelen nagy könyvtár, ahol csak a Szép, Igaz és Jó gondolatok tárháza lenne elérhető a polcokon és a világhálón. Már a Srácokra sem lesz szükség más portálokkal együtt, mert más lesz a kommunikációs stílus. Kérek majd tőle egy kis munkát is, ahol egymásért dolgozhatunk, hogy ne unatkozzam, hiszen az ember végül is másokért élő ember. Szívesen belépek majd egy színjátszó csoportba, néptánc együttesbe, és szaxofonoznék egy jazz bandben. Megkérném, hogy ne keljen futóversenyeken részt vennem, de szívesen kirándulnék nagyokat a Mennyországban! És Önök is! Ha gondolják, néha benézhetnének hozzánk! Gondolom (legalábbis bízom benne), hogy jókat nevetnénk a régi önmagunkon! Így képzelem el a Mennyországot.
A szerző jezsuita szerzetes
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/10. számában jelent meg, március 4-én.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
