Miközben Magyarország éppen úton van az akkumulátorgyár-nagyhatalommá válás felé – Debrecent pedig a hazai akkugyártás fővárosává igyekeznek emelni –, a magyar jogszabályok semmiféle kibocsátási határértéket nem írnak elő a környezetre és az emberre is rendkívül veszélyes, rákkeltő NMP nevű oldószert illetően. A kínai Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL) debreceni gyárának sem írt elő ilyet a megyei kormányhivatal a beruházónak kiadott egységes környezethasználati engedélyben. Egyebek mellett ez derült ki az engedély megtámadása miatt indított bírósági eljárás mai, csütörtöki tárgyalásán a Debreceni Törvényszéken.
A magzatkárosító hatással is rendelkező NMP oldószer kibocsátása és kezelése a szóban forgó eljárás egyik kulcskérdése, könnyen lehet: ezen áll vagy bukik a megyei kormányhivatal által kiadott engedély. Mint ismeretes, a gödi Samsung-gyár közelében, a kutakban már kimutatták ennek a szernek a maradványait, ott lakossági fórumon kellett nyugtatni emiatt a helyieket. A CATL ügyében a Debreceni Törvényszéken zajló eljárás során kiderült: a beruházás későbbi szakaszában – egy másik eljárásban – fogják meghatározni az NMP-kibocsátási értéket, vagyis azt, hogy mennyi lehet az oldószer koncentrációja a gyárból kifolyó szennyvízben.
Megizzasztották a szakjogászokat
– Mondják már meg: mégis mit vizsgáltak önök az egységes környezetvédelmi eljárásban, ha az NMP-re nem terjedt ki a vizsgálatuk? – kérdezte értetlenkedve Litresits András ügyvéd az engedélyt megtámadó debreceni lakos, Moczok Gyula jogi képviselője a megyei kormányhivatal és a katasztrófavédelmi hatóság szakjogászaitól. Érdemes megjegyezni: azt, hogy az NMP-t illetően miért nem szerepel határérték a kiadott engedélyben, Szászi Ádám bíró is tudakolta a hatóságoktól a novemberi tárgyaláson. Akkor erre nem adtak választ. Ma a kormányhivatal illetékes főosztályvezetője – akinek nevét annak ellenére sem írhatjuk le, hogy a tavalyi botrányba fulladt közmeghallgatást ő vezette – azt mondta: a jogszabályban nem szerepel az NMP-határérték.
Az újabb értetlenséget a tárgyalóteremben az okozta, hogy a fentiekből következően az NMP-határértéket – a hivatali szakszót kölcsönözve – a „tevékenység megkezdésekor” fogják meghatározni. A döbbenet és az értetlenkedő morajlás után a katasztrófavédelem szakjogásza igyekezett rávilágítani: náluk a „tevékenység” kifejezés nem csupán a gyári termelés megindítását jelenti, a gyártáshoz vezető folyamat megelőző lépéseit is. Ez esetben a gyár által megépíteni tervezett szennyvíz-előtisztító létesítését jelenti, amit egy vízjogi engedélyezési eljárás után fog a CATL megépíteni. A lényeg: még a szennyvíz-előtisztító megépítése előtt mintát vesznek majd a debreceni szennyvízcsatornából, és az lesz a CATL-nek előírt NMP alapállapot-érték. Ez jó esetben 0. Ha ennyi, akkor azt a határértéket kell betartania a gyárnak. És ha nem? Akkor az az érték, ami a méréskor kijön. – Ha ezt nem tudja garantálni a beruházó, vízjogi engedélyt nem kaphat – mondta a főosztályvezető. Kiderült továbbá: a CATL próbaüzeme alatt az NMP semlegesítését külső helyszínen, majd aztán a gyár területén kívánják végezni.
A felpereseket és egy részüket képviselő másik ügyvédet, Halász Árpádot ezek a válaszok nem nyugtatták meg. Utóbbi szerint arra továbbra sincs válasz, hogy milyen technológiával csökkentenék nullára a gyárból a szennyvízcsatornába kerülő szennyvízben az NMP koncentrációját. Az az álláspontja, hogy a jelenlegi technológia mellett az NMP maradványa a szennyvízben is jelen lesz. Noha lenne a koncentrációt nullára csökkentő technológia, ezt a hatóság nem követelte meg a kiadott engedélyben – érvelt.
Litresits András (jobbra) és Halász Árpád, a felpereseket képviselő ügyvédek a Debreceni Törvényszéken 2024. január 25-én Fotó: Szabó Zsolt László
Ezen a véleményen van Litresits is, sőt, szerinte – a kiadott engedélyben leírtak alapján – a hatóságok is: a hatósági iratban ugyanis szerinte annyi szerepel, hogy a kezelés következtében csökkenni fog az NMP koncentrációja. „Ebből az következik, hogy a mérgező, rákkeltő anyag kijut a közcsatornába” – jelentette ki. Vagyis a felperes magánszemélyeket és az őket képviselő ügyvédeket nem sikerült a hatóságoknak megnyugtatniuk arról, hogy nem fog kijutni az NMP a CATL üzeméből.
Kizáratnák az eltüntetett tanulmányt
Az üzem vízfelhasználása körül is forgott a szó. Egy, a megyei kormányhivatal honlapján egy időre megjelent szakértői anyag ugyanis – az ipari park egészét tekintve – jóval nagyobb vízfelhasználásról szólt, mint amit később a CATL és a hatóságok kommunikáltak a gyárat illetően. Ezt az anyagot a CATL és a kormányhivatal egyaránt kizáratná a bizonyítékok köréből. Ellenben a felperesek és ügyvédeik nagyon is relevánsnak tartják a gyár vízfelhasználása szempontjából.
Mint arról korábban írtunk, a Debreceni Törvényszék eljárásának azért van öt felperese, mert az alapeljáráshoz – ezt kezdeményezte Moczok Gyula, aki egyébként korábban az MSZP helyi tisztségviselője is volt – három másik keresetet egyesített a bíróság. Vagyis a környezethasználati engedélyt megtámadó összes keresetet ebben az eljárásban tárgyalja a bíróság. Mindannyian azért támadták meg a megyei kormányhivatal által kiadott engedélyt, mert azt szabálytalannak tartják. Ezért annak megsemmisítését kérik a bíróságtól, és új hatósági eljárás lefolytatását szeretnék elérni. (A bíróságnak más lehetősége nincs, csak ez: megerősítik az engedélyt, vagy új eljárásra kötelezik a hatóságot).
A Védegylet keresete szerepel külön még eljárásban, abban az ügyben a Fővárosi Ítélőtábla döntése függvényében egyesíthetik azt a fenti eljárással. Így egyelőre nem tudni, hogy a bíróság mikor hozhat határozatot a CATL környezetvédelmi engedélye ügyében. Érdekesség, hogy a CATL is részese az eljárásnak alperesi érdekeltként. Mint arról beszámoltunk, a nagyvállalatot a bíróság állította perbe. Így állt elő az a pikáns helyzet, hogy az engedélyező hatóságok és a vállalat képviseletét ellátó jogászok egy oldalon küzdenek a magánszemélyekkel szemben.
